sorompó?

A vicc folytatása, hogy az egyéves kommunikációs tanfolyamról kiderült: országos szinten hírdették meg 120 embernek. Amikor nálunk már túl sok lett a jelentkezők száma, a személyzeti rákérdezett, hogy egyáltalán hány embert delegálhat a hivatal? Mit gondoltok, hányat? EGYET.

Kommunikációs tanfolyam is ugrott.

A nagy beszélgetés óta lenyugodtam, és gondolkodom. Attila nevetett, mikor elmeséltem neki, és már ő is teljesen ki van akadva. Már másodszor említette meg azt, hogy valami nagy disznóságot követhettem el előző életeimben, ha ekkora a büntetésem.

Én másképp látom.

Nem fontos az, hogy mit követtem el anno, ha a jelenlegi életemben a helyemen és az utamon vagyok. Biztos vagyok benne, hogy megtanultam a leckét, és Isten nem büntet. Nem azért nem ad meg valamit, mert nem jár nekem, hanem azért, mert az én érdekemet szolgálja, hogy ne kapjam meg. És nem azzal szolgálja az érdekemet, hogy ezáltal lelkiekben növekedem majd, hanem valami van a jövőben, ami nekem van szánva, és ami ütközik az én terveimmel. Ha teljesíti az elképzeléseimet, nem kaphatom meg azt, ami még vár rám.

Ettől még az elképedésem határtalan, mert a hivatal hűen képezi le az állam idiótaságát. Inkább kiad jóval több pénzt egy új belépőre, egy új diplomásra, egy kezdő fiatalra, aki negyedannyira sem ért a dolgokhoz, - és lehet, hogy évek múlva sem fog jobban érteni hozzá, mert nincs meg az a képessége, hogy teljes mélységig átlásson mindent - minthogy megfizesse azt, akinek már megvan a rutinja. Káosz, és pazarlás.

ŐK fognak ráfaragni, nem én. Nem csak egyedül énmiattam, hanem azért, mert többen is vagyunk tapasztalt öreg rókák, akik nem kapják meg a megfelelő elismerést. Ez egy idő után rájuk üt vissza.

A leeresztett sorompó

Hát, eddig tartottak a vérmes remények.

Ma kisfőnöknőm leült velem beszélgetni, és bevallotta töredelmesen, hogy sajnos eltájolta magát, és nem én leszek az, aki az utódja lesz. Vannak nagy fejesek kiszemelt kiváltságosaikkal, így esélyes sem vagyok egy osztályvezetői posztra.

Nem voltam meglepve, igazából kíváncsi voltam, hogy mit fog tudni intézni. Neki is rá kellett jönnie, hogy ami házon kívül cégeknél működik, és elintézhető, az nem működik nálunk.

Azért nyugodjak meg, talált jó utánpótlást. A leendő osztályvezetőm az egyik kolléganőm lesz. Szeretem, jóban is voltunk, míg együtt dolgoztunk, nem lesz gond vele. Csak éppen megint egy emer, aki az én tudásomat használva nő nagyra, míg én maradok "kisember".

Tudomásul vettem.

Aztán később szép lassan elburjánzott bennem egy olyan mély keserűség, hogy könnyeket csalt a szemembe.

Nem értem ezt a rohadék életet, hogy miért nem enged számomra egyfajta kiteljesedést, fejlődést. Nem értem. Nem csak egyszerűen "valaki" akarok lenni, hanem a fejlődés által egyféle kibontakozást szeretnék, kihozni magamból azt, ami bennem van még. Úgy érzem, hogy még sokkal több van bennem, amit hasaználni enged az élet. Ez egy rohadék lelki megnyomorítás.

Nincs kitörés, ha porszemnek születtél, maradj porszem, ne akarj naggyá válni. Ne akarj valaki lenni ne akarj egyáltalán lenni.

Legyen átkozott az egész munkahelyem, dőljön össze, égessék fel az emberek, bánom is én! Gyűlölöm a sok seggfejt. Kerüljön mind az utcára koldulni, aki most olyan nagyra van magával és a szaros diplomájával.

Főiskola ugrott, viszont indul egy egyéves kommunikációs tanfolyam, jelentkeztünk a kolléganőimmel. Kíváncsi vagyok, hogy ezt vajon elfogadják-e.

Délután volt kártyavetésem. Viki gondolkodik azon, hogy talán tanulnia is kellene, a hugával együtt. Tehát lehet, hogy indul egy új tanfolyamom:)

Milyen kár, hogy ez most engem nem vigasztal...

Dolgozom

Nagyon.

Bent is, itthon is. Megint elcsúsztam az idővel. Azt sem tudom, hogy hova kapjak.

válogatom a balatoni képeimet, alig várom, hogy a végére érjek, és feltölthessem a fotóalbumba. Némelyik számomra gyönyörű.

Gondolkodom.

Főnöknőm jövő szeptemberben nyugdíjba megy. Kolléganőm gyesre. Ki marad olyan, akivel együtt lehet dolgozni? Ki lesz a főnököm? Ki akar a hátamon, vállamon felnőni majd? Megkérdezte Mari, hogy nem akarok-e főiskolára jelentkezni, mert akkor esélyes lennék én magam a vezetői utánpótlásra.

Ezt tudom. A kezdetek óta. Már Péter is javasolta, csak akkor még nem ment, akárhogy is kerestem a lehetőséget.

Könnyű suli kellene, és olcsó, mert ahogy néztem a neten, egy félév 150-250 ezer között mozog. Gáz. Ez nem fog menni.

Mari már másodszor célzott a jutalmamra. Nem akarom nagyon meghallani, mert a kártya nem mutatja. Hacsak nem Raziel dolgozik rajta éppen.

Családi pótlék még mindig sehol. Akkor is túlélem. Főleg úgy, hogy egy tanulóm meglepetésszerűen átutalta - csak még nem érkezett meg - decemberig a tanfolyami díjat.

megérkeztem

Hazajöttem, bár nagyon nehezemre esett. Ma dolgoznom kellett volna már, de aztán úgy döntöttem, hogy egy vonattal később jövök haza, és nem megyek dolgozni. Jól tettem. Meg is haltam volna, ha azzal a pakkal kell bemennem dolgozni. Még nem igazán tértem észhez, azonban a munka itthon elindult. 63 levél várt, - jó része törlendő, - a sürgőseket elolvastam, a nem sürgősekre fogalmam sincs, hogy mikor kerül sor. Holnap már be kell állni itthon is a csatasorba, jelentkezett két új tanuló, indítani kell a kezdőknek az anyagot, válaszolni kérdésekre, és megírni a haladók anyagát.

Évi és Máriusz kitakarította a konyhát:) Felemelő érzés volt látni:) Ancsa pedig költött saját pénzéből a sulira, micsoda megkönnyebbülés:)

Családi pótlék még nem jött, pedig holnap eljutok arra szintre, hogy mínuszba fordul a számlám. Kicsit korai még:(

Balatont akarok!!!

A többit később...

Tájékoztatás

Oldalt megjelent négy link. Egyik a feltett rajzaimoz, egyik a fotóimhoz, egy pedig majd Attila honlapjához fog vezetni, de Attila honlapja még nem él. A fotóim viszont fent vannak. Még nem mind, sok-sok órás válogatás után jóformán csak a balatoniak kerültek fel, amiket viszont gyönyörűnek találok. Még teszek majd fel, van még egy-két jó képem, amiket jövet-menet készítettem.

Érthetetlen

Szomorú vagyok.

Sosem fogom megérteni az életet. Sosem fogom megérteni, hogy emberek miért nem lehetnek boldogok, mikor nem csak önmagukért, hanem mindenkiért cselekszenek, tehát a szolgálat, mint olyan megjelenik. Tudom, hogy nem lehet érte jutalmat várni, de… mitől lehetne boldog az ember, ha nem kap meg az álmaiból semmit sem?

Ez annyira, de annyira elkeserítő...

A szavak, amiket vigaszként mondunk, vagy hallunk, üres szavakká lesznek csupán.

Sokk

Többszörös.
Csomagolok. Fel is kell próbálnom, hogy mihez mi illik, hogy tisztességes köztisztviselőnek nézzek ki, és ne hozzak szégyent a hivatalra.
A hatás és felismerés megrendítő.
Tök nagy örömmel vettem meg a ruhákat, már előre elegánsnak érezve bennük magam még akkor is, ha turiból származnak.
Szóval próba – egyik felső, szoknya, nadrág a másikkal hogyan mutat.
Az eredmény lehangoló. Nem a ruhákkal, és a színekkel van a baj, hanem velem, aki viselni szeretné őket.
Arra kellett rájönnöm, hogy állatira nem elég, ha egy ruha elegáns, viselni is tudni kell. És én nem érzem jól magam ezekben az „elegáns” ruhákban, sőt, úgy érzem, hogy nem is illenek hozzám, ez állatira nem én vagyok.
Úgy nézek ki bennük, mint egy töltött zokni.

Tiszta gáz!

Ennyire hogyan mehet ki egy ember a formájából?

Kétségbeesésem mérhetetlen, az eredmény lehangoló.

Valaki azt mondta ma nekem, hogy a hangom alapján egy vékony, törékeny valakit képzelt el.
Mit lehet erre mondani?
Vigyorogtam, hogy én is mindig ezt képzelem el, és mindig sokkhatásként ér a tükörrel találkozni, holott egész életemben soha nem voltam vékony és törékeny meg pláne nem.

Attila is azt mondta, hogy az utóbbi időben megzuhantam, és látszik is rajtam.
Gáz.
Soha nem fogom elérni azt az állapotot, amikor azt mondhatom el, hogy harmonikus kinézetem, arcom van. Féloldalas az arcom, féloldalas az alakom, görbe, és…. Á, hagyjuk…

Három nap szenvedés ezekben a ruhákban, és aztán két nap kárpótlás szintén a Balatonparton:)

holnap suli

Agyonütöm!!!!
Mármint Annát!
Nem normális! Holnap iskola, és a kölök úgy beiszik, mint albánszamár! Most már egyáltalán nem tetszik, amit művel, és még büszke is rá!
Mit lehet kezdeni vele????

A teremtés

Nem hagy nyugodni a gondolat, hogy fogalmazzam át fogyasztható állapotba a teremtés menetét, amit az enneagramon keresztül vezettünk le Attilával. Akkor talán bele tud kerülni egy hírlevélbe is.

Isten nyelve a matematika.

Ezért a teremtés folyamatát is számokkal fejezhetjük ki, és szimbólumokkal. Azért matematika, mert az 1+1=2 minden nyelven ezt jelenti, de, ha leírom, vagy kimondom, akkor az már nemzetenként másképp szól, és egyik nép nem érti a másik nyelvét, de a leírt összeadást igen.

A számok egy-egy bolygó tulajdonságát fejezik ki, az előjelek pedig az anyag tágulását és sűrűsödését.
A Isten maga is egy személyiség – nem személy: személyiség!
Kezdetben volt az ige, és az Ige Istennél volt. Annak kimondásával indul a teremtés. Minden betű egy-egy rezgést képvisel, és ezeket a rezgéseket lehet számokkal kifejezni. A számmisztika pedig minden számhoz rendel egy-egy bolygót. Hét ősbolygót, és kettő transzcendenst, - a harmadikat, a Plútót nem rendeli sehova, mert a számmisztika ősrégi, a bolygó pedig nem. Ezért a számmisztika kilenc számmal dolgozik. Azonban a számmisztikát megelőzte az enneagram megjelenése.

Erre épül aztán minden tudás: a számmisztika, az asztrológia, és bármilyen hihetetlen: a Tarot is. Illetve előbb az Életfa, és úgy a Tarot, hisz éppen erről szólt a kutatásunk.) Hisz a Tarot sem más, mint képek és számok segédletével leképezett könyv.

Tehát indul a teremtés:
A Dávid-csillag a makrokozmosz, a kozmikus egység, a tökéletesség jelképe, a szellem és az anyag egymáshoz kötődésének, az aktív és a passzív elv egyesülésének, magának a teremtésnek a szimbóluma.

A Dávid-csillagban találjuk a bolygók számait, így energiáit, hol plusz, hol mínusz előjellel, attól függően, hogy tágul vagy sűrűsödik az anyag, és aktív vagy passzív elvről beszélünk-e..

A szinteken lefelé haladva megjelennek a származtatott számok, vagyis a tíz feletti számok. És végül kauzális, mentális, asztrális – három szint - a vonal alatti Dávid-csillag, mint a makrokozmosz tükörképe, a mikrokozmosz, a fizikai világ, az „amint fent úgy lent” elv alapján. Benne a számok azonosak a kauzális síkon megjelenő számokkal – hisz tükörkép.
Mivel három Dávid csillagunk van, és mindháromban megtalálhatók az enneagram mindhárom csoportjának rezgései, ezért a 3x3 létrehozza a kilencet, az enneagram kilenc személyiségtípusát, a kilenc bolygó rezgését, és a 12 asztrológiai jegyet is, hisz van három bolygónk, amelyik két jegyhez tartozik.

A lélek a 3-6-9 vonalon érkezik a föld légterébe, „becsapódik” az adott időminőségben, időpillanatban a zodiákus közepébe, és a vele érkező energiák, a bolygók, mint eszközeink, szétfröccsennek a horoszkóp házaiba, életterületeibe.

Minden bolygónak, - ahogy a Földnek - is van angyala, ezért ezeket a bolygóenergiákat akár segítő angyaloknak is nevezhetjük. Segítő angyalok, mert az eszközeink, bármennyire nem érezzük, nem éljük meg annak.

És erre fog épülni a Tarot beavatási útja. Ennek összefüggéseit már kezdem látni, csak éppen még meg kell írni, meg kell „alkotni” a menetét.

Megyek is dolgozni:)

Látom, már, ma sem fogom létrehozni a fotóalbumomat:(

Turi!!!

Sosem tudtam sem vásárolni, sem turkálni magamnak jó göncöket. Azonban úgy tűnik, ezen a téren is fejlődőképes vagyok, mert tavaly nyár vége felé találtam egy kis üzletet, ahol nagyon jó cuccokat tudtam venni magamnak, bár darabáron voltak, és kb. 10.000.-Ft-ot otthagytam.
Mivel a nyáron nem sikerült lefogynom arra a méretre, az idén mehetnek a lecsóba a ruhák. A szívem szakad meg egyik-másikért, hisz azért vettem meg, mert jó színe, jó fazonja volt, érdekes, eredeti, amilyenekre mindig is fájt a fogam – még ha nem éppen eredeti akkor, de mostanában már nem kapni olyat – és most nem jönnek rám, vagy kötözött sonka formát kapok bennük.

A pánik hatalmas úr, elkezdtem ruhákat keresni magamnak, mert teljességgel megijedtem, hogy nincs mit fölvegyek. (az igazság az, hogy van mit, csak éppen nagy része vasalós, amire rendszeresen nincs időm, erőm hajnalban, este pedig elfelejtem.)
Most, hogy megyek a konferenciára, teljesen kétségbe estem, hogy mit veszek majd fel napközben, a mit a hajóra, mit a gálaestre, és mit másnap, egész nap? Három napig nem ülhetek a konferencián egy göncben, legalább felsőből többet kell vinnem.
Ezért benéztem megint egy turkálóba. A kiírásuk elég hülye volt, mert azt hittem, hogy a göncök darabja kerül annyiba, amennyi ki van írva, és a végén kiderült, hogy kilója. Így aztán 5-6.000.-ért vettem néhány felsőt, blúzt is, nadrágot, és a fenetudjaminekszánták együttest. Lehet pizsama, és lehet szabadidőruha is. A színei fantasztikusak! A kéknek minden árnyalata, belecseppentve egy kis türkiz-zöld, és lilába átmenő rózsaszín. De a domináns a kék, sok-sok kék, és az összes szín összefolyik, nincs határozott minta.

Aztán itthon gondolkodóba estem: hova teszem, hisz zsúfolt a szekrényem…
Abban biztos voltam, hogy van néhány ruha, amit azért őrzök, mert hátha még jó lesz, hátha belefogyok, de arra nem számítottam, hogy amikor kiselejtezem őket, akkor ekkora halmot lehet építeni belőle.

Azért a döntés súlya: - mit viszek a Balatonra – még mindig nyomja a vállam:))))

Azon törtem a fejem, hogy mi van akkor, ha nem veszek részt a gálaesten? Kötelezővé lehet ilyet tenni???

Idő

Szalad.
Rohan.
Múlik.
Egy hét eltelt, igaz eredményesen abból a szempontból, hogy begépeltem Attilának a „Tarot tíz pozíciójának testi és lelki oldópontjai” anyagot. Az anyag hivatalos címe: Az infoenergetikai mező és a fizikai test harmonizációja. (tök buli, a Tarot megmutatja, hogy adott esetben egy-egy lelki blokk feloldásához melyik akupresszúrás pontot kell nyomni, és mit kell mondani a blokk feloldásához, azután mivel helyettesítjük, és hogyan kell megerősíteni a pozitív programot.)

Jöttem-mentem vagy semmit sem tettem, de azt nagyon nagy elmélyültséggel, mert nem érzem, hogy két hete itthon lennék szabadságon. Fáradt vagyok, mint aki halálra dolgozta magát.
Voltunk Évával és Imrussal a Deichmanban, voltunk a bolhán, voltam kártyát vetni, beugrottam a munkahelyre ismét az iskolakezdési támogatást intézni, és pénteken az egész napot Attilával töltöttem:)

(bolhán vett kemény 5.000.-Ft-os, három részes kosztüm)

Ez jó volt, feltöltött kicsit, de olyan gyorsan elment az idő, és alig jutottunk valamire. Mindenesetre talált valamit, amit én nem láttam meg, összeállított egy önmagát ismétlő Dávid-csillagot, aztán itt is hagyott. Én pedig nekiálltam, és valami csodát állítottam össze: Hajnal négyre sikerült befejeznem, rajzzal, írással együtt. Szeretem az ilyen éjszakákat, csend van, és elmélyültség.

Így kellene élni.

Tudnék így élni.

És reggel aludni 9-10-ig. Ébredezni, kóvályogni, ennél sokkal inkább el tudnék képzelni egy kis családi házat, teraszosat, ahonnan gyönyörű a kilátás, és ott a teraszon gyönyörködni a fényekben. Aztán tenni-venni valamit, lehetőleg egyedül, mert akkor halad is a munka.
Azt vettem észre, hogy egyáltalán nem mindegy, hogy mikor megy az ember szabadságra – bioritmus szerint. Legközelebb nem csak az időjárást nézem, hanem a bioritmusomat is ki fogyom számolni előre. Sokra megyek a szabadsággal, ha a bioritmusom a béka feneke alatt van, és mozdulni is képtelen vagyok. (Ez itt nem az enyém, csak minta...)
Az idő pedig csak megy… megy… és megy…

Attila azt mondta, hogy valaki megkérte, nézze meg a jövő évet, hogy milyen lesz.
Megnézte.
Kár volt.
Felénél abbahagyta, mert azt látta, hogy az idei év enyhe ahhoz képest, ami jövőre következik, és nem volt rá kíváncsi.
Attila végül Pesten marad. Most, hogy BT-je is van, és egyéni vállalkozó, és munkahelynek az Akasha van bejelentve, kaphat végre hitelt, és lakást keres, lakást vásárol. A 17. kerületben nézett egyet, - ez Rákosborzasztó és környéke - ami neki nagyon tetszett.
Istenem, add, hogy legyen annyi munkája, keresete, hogy fizetni is tudja majd a lakáshitelt.

Aranyos volt, mert azt mondta, szeretne engem és Marcit, vagy még valakit maga mellé venni dolgozni, de ahhoz úgy kell állnia a Bt-nek, és az alapítványnak.
Szegény még nem tudja azt, amit én sejtek, hogy bármennyire is gyűlölöm a munkahelyem, nem hagyhatom ott, pont a fizetés miatt. Nem túl sok van már nyugdíjig, nem tolhatom el a nyugdíjamat, ő pedig nem tudna annyit fizetni, mint a munkahely… (pedig itt elég nudli a fizetés, bár minden nézőpont kérdése)
Ha az éveimet nézem, akkor legkorábban állítólag 59 éves koromban mehetek nyugdíjba a mostani törvények szerint. Addig még van hat és fél év. Ijesztően sok. Ha az éveim számát nézem, akkor most van 34 és fél, ehhez már csak 3 és fél év kell, és megvan a 38 évem. Ám hiába, ha 59 év előtt nem mehetek nyugdíjba. Ahhoz még van hat év…

Hogy lehet még hat évet lehúzni????

Ha az ember nem olyan munkát végez, amit szeret, és szívesen csinál, akkor bezzeg vánszorog az idő.
Az a baj, hogy még a munkával is megalkuszom, de a munkahely mocskos szigorításait nem vagyok képes már sokáig elviselni. Amit művelnek, az már az ellehetetlenítés határát súrolja, és évek óta nem volt béremelés.

Béremelés: abban reménykedtem, hogy szeptember elején megkapom az elmaradt családi pótlékot, az ehavival együtt, és nem. Megint csak egy gyerek utánit küldtek.

Hogy lesz ebből beiskolázás?