haladás minden téren - térben és időben:)

Mindig egy kis lépéssel előbbre:)

A konyhában már 80%-ban fent vannak a csempék, már a minta is a falon van. Munka van még elég, hisz a szekrényt is meg kell csinálni, még néhány csempe, még fugázni kell néhol,
de már be van kötve a gáz is, flexibilis csővel. A járólapok csillognak, ha vékony, finom porréteg lepi el munka közben, akkor csúszik, mint a jég.
A WC tartály és a csésze ki lett cserélve, új a mosdó és a szifon a fürdőszobában. A konyhai csap még javításra vár, de holnap az is átesik a „műtéten” vagy a cserén.
Szombaton csempézte le Picur a WC-t, amihez ki kellett venni a WC csészét a helyéről, és száradásig nem is lett visszatéve. Megpróbáló időszak volt, fiam barátjánál aludt, én pedig vasárnap reggel mentem tanítani – ahol csak budi volt:))))

(Egyik kis tanítványom telkén tartottuk az órát, mert gyönyörű idő volt. Emellett tanítványomnak csak fekve lehetett hallgatni az előadást, mert veszélyeztetett terhes, és így nyugágyban fekhetett egész nap, mégsem maradt le a napról.)

És én hogy tudtam még azt is értékelni! Ma reggel került vissza véglegesen a helyére, mit mondjak, volt nagy öröm:))))

Megérkezett a szövetkezet „meghívója” részközgyűlésre. A téma a biztosítás kötése az Allianz bankkal a házra, - ez azzal fog járni, hogy módosítani kell majd az egyéni szerződésemet, hogy ne fizessek duplán egy azonos szolgáltatásra – és ugyan csökken az egyénileg fizetett biztosításom, de nőni fog a közös költség. Remélhetőleg arányban lesznek egymással.
Fűtéskorszerűsítés: csak szelepeket, gömböket, órákat cserélnek, radiátort nem. Viszont Picur azt mondta, hogy még előtte ki kellene cserélni a radiátorokat is – muszáj lenne ehhez az újításhoz. Az órák felszerelése 115 ezer forint, ebből lejön az állami támogatás, a maradékot pedig 96 hónap alatt kell majd visszafizetni, ami havonta durván kétezer forintot tesz ki. ezzel nincs baj, de a radiátorcsere szintén 130 ezer forint körüli összegbe kerül. Még nem tudom, hogy hogyan oldom meg…

Raziel
azt üzente, hogy csak kérnem kell, és türelmem elnyeri jutalmát, jön a pénz, figyeljem a jeleket. És ezt pont akkor írta le, amikor kivetettem, hogy mi az üzenete a pénzeskosárkám kiborulásának, és mit várhatok anyagilag. (Attila fordításában: dől a pénz) Az üzenet szinte válaszként is jött, és jól összecseng a jelekkel. Sőt, mi több: észre is vettem, és annak értékeltem, aminek szánva lett:)
Igaz, az is benne van az üzenetében, hogy a többit majd velem beszéli meg, ezt kíváncsian várom, hogyan fogja megtenni:)))

A közös elemzéskor a pénzről átterelődött a szó a médiumitásra, az üzenetek vételére, a hárításomra – amit állatira nem tudatosan csinálok – és azzal bíztattak a többiek, hogy a blokk hamarosan feloldódik, már csak néhány hónapom van rá. És ez állítólag összefügg az anyagi helyzetemmel.
Sasolok nagyon, fülelek, és agyilag készen állok, hogy a blokkjaim mit csinálnak, azt passzolom. Remélem nem nekem egyedül kell feloldani azokat, mert meg sem találom őket:)

irigység

Ilyen is van, és én most nagyon is irigy vagyok:)

Attilának új honlapja van, és állati jól néz ki... 

Én vergődöm a saját honlapommal, valameddig el is jutottam, de most van egy lépés, amitől már nem tudom, hogy hogyan tovább. És még mindig kérdés a domain tárhely, anélkül nem tudok tovább lépni. Persze, ha kész lesz, akkor sem lesz olyan színvonalú, mint Attiláé... 

Oldalról elérhető, és megnézhető - mármint az övé:))

Tévedtem... hiába javítom ki az elérhetőséget, nem javul, duplázza a http-t. Majd máskor...

Szenvedés…

Jó-e a szenvedés? Néha igen, néha nem. Fáj, ebből tudom, hogy élek, és általa valamilyen fejlődésen szinte biztos, hogy keresztül megy az ember.

Ha más nem is történik, de gyakorolhatjuk az elfogadás képességét. Nem kell mindig mindent megérteni, hogy miért történik, de tudni kell elfogadni. És ez néha – gyakran – nagyon nehéz tud lenni. De jó mégis, még a szenvedős boldogtalanság is, mert utána jön valamiféle üresség, amikor kiég az ember, és az ürességet már könnyebben váltja fel egy belső nyugalom.

 

Kis ideig.

Utána lehet attól szenvedni, hogy nem változik semmi:))))

Túl sok a béke, a nyugalom:)))

Ez vajon örök nyughatatlanságra utal? A belső nyugalom hiányára? Miért hiányzik valami mindig az életünkből? Miért nem jó úgy, ahogy van? Mi az, ami hajt minket előre? Mi az az üresség, aminek a helyét nem lehet soha betölteni? Mit kezdjen az ember azzal űrrel, ami soha nem szűnik meg létezni, jelen lenni? Értem az egészet, ha megnézem a belső Tarot kényszerem lapját: ez az Akasztott ember, aminek a fő üzenete: lásd másképp a dolgokat. Mégsem értem, hogy miért kell ez nekem?

 

Nálunk a jelentése röviden:

A médiumok és az alsóbb szférák kulcsa. Angyal jelölő lap. Mediális képességeket jelöl. A fény megtagadása, mert nehéz elfogadni Istent. Nehéz a belsőnkre hallgatni, mert ellentmond a logikus gondolkodásnak. Ő az irracionális viselkedés., Ne azt tedd, amit gondolsz, vagy érzel. Azért van összekötve a keze, mert nem kell semmit tennie. Önként vállalt vagy kényszerítő helyzetet jelöl. Igazi otthona a szellemvilág. Kényszerű negativitás lapja.

Mondanivalója: Lásd másképp a dolgokat. Amennyiben nem önként vállalt, abban az esetben meg kell várni, míg a sors lehetőséget ad, hogy változtass. Az adott kérdésben azt jelöli, mit nem tudunk tudatosan felvállalni. Olyan helyzetre utal, amivel a külvilágot tudjuk tanítani.

11 + 1 Mágikus Erő, amivel Isten teremt.

10 + 2 Sorsszerű intuíció.

9 + 3 Összeférhetetlenség, magányos nő.

8 + 4 A Császár Igazsága. Az Akasztott nem cselekedhet, mégis a földön akar uralkodni. Nem tudja megtenni, amit elképzel.

7 + 5 A szellemi Tudás birtokosa Utakról beszél.

 

Beszél, mert nem tud cselekedni. Meg van kötve a keze, a lába, lóg a fáról fejjel lefelé, és minden, mi anyagi, kihullik a zsebéből.

Igen, így legalább értem, hogy miért folyik ki a kezemből a pénz, független attól, hogy hasznos, vagy haszontalan dologra megy el:) Mindennek az a szerepe, hogy ahogy jött, úgy menjen. Nálam nem áll meg használatlanul semmi. Ha egy évig nem használok valamit, akkor azt nem őrzöm tovább, mehet Isten hírével.

Néha én is mennék. Tovább. És még tovább. De, hova?

 

Az örök vándor a Bolond, Vízöntő analógia. Váratlan, hirtelen változások, ötletek, és az országutak vándora.

A Bolond a kulcsok nélküliség, nem vezet sehova. A Mágus és a Bolond Isten két arca. Válaszd a szokatlant, a nem mindennapit, a másságot. Kardinális helyen: változtass a szokásaidon. (Másik útvonalon menjen dolgozni stb.)

A nem cselevés lapja lenne, ahol áll, ott nem szabad a megszokott dolgokat cselekedni. Előre nem látható, hirtelen jött változás. Időtlen lap, nem tudunk időt mondani. Az álmodozás lapja, vigyázz, a fellegekben jársz. Vágyak, amiket önmagadnak sem mersz bevallani. A bizonytalanság lapja, mert elbizonytalanít Téged. Mutat egy kicsúszott helyzetet is. Ezt a lapot keressük, ha egy álomban lévő üzenetet akarunk megfejteni. Lappárja mutatja meg, hogy milyen pozícióba került. Előre nem látható dolgot jelöl.

Nem reálisan veszi figyelembe a világot. A Bolondot meg lehet élni magas szinten (kimondja az igazságot), alacsony szinten (valóban Bolond, nem vesz észre valamit, nem értékeli, amije van) A legnagyobb bölcsek is bolondoztak.

honlap

mióta felújítunk, nem volt időm a Tarot-tal foglalkozni...

Megállt a lapok rajzolása, de Attila sem hívott még fel, hogy hogyan állok vele, mert lassan ki kellene adni a könyvvel együtt... 

Megállt a spiritualitással foglalkozás teljesen - illetve nem teljesen, mert közben gondolkodom a lapok rajzolásán, - melyiket hogyan - és tervezek egy honlapot, ami csak ismertető lesz majd, ott fórumozni nem lehet.

Azt nem tudom még, hogy hova és hogyan mentem el az írásaimat, a lapok képét, hogy aztán "URL" formában elérhetőek legyenek egy klikkeléssel.... 

EGyelőre a kinézetét tervezem, a színeket, a füleket, a tartalmat, hogy aztán később összeálljon és működőképes legyen, bár még azt sem tudom, hogy hol találok és hogyan kérek - lehetőleg ingyenes - tárhelyet, olyat, amin nincsenek reklámok...

Továbbképzés

Megtudtam, hogy Attila egy kis csoportnak tart továbbképzést, tanítást, oktatást, valami hasonlót, ami miatt én is régóta töröm a fejem, és kerestem a lehetőséget, hogy hogyan lehetne Attilától még további bölcsességet tanulni. Mert valójában azt oktat. Csupa-csupa bölcsességet, amivel könnyebb megérteni vagy legalábbis elfogadni az életet.
Lelkesen hívtam a csoportot, hogy beférek-e, befogadnak-e maguk közé, hisz az nekik is jó, annyival kevesebbet kellene egyesével fizetni, hogy Attila napidíja meglegyen.
A válasz sokkal inkább volt elhárító, elutasító, mint nyitott fogadtatás. Felhívtam mind a négyet, és mindegyik azt felelte: majd, ha legközelebb együtt lesznek, megbeszélik. Igen, de mivel ez a találkozó havonta van, én már szerettem volna ott lenni, hisz augusztusban valószínűleg kimarad a Tarot tábor miatt – ahova én nem tudok lemenni…
Ráadásul elhangzott olyan mondat is, hogy az sem mindegy ám, hogy ki milyen szellemi szinten van…
Na, a kettőt együtt én úgy a szívemre vettem, hogy két nap múlva már hányingerem is volt, és úgy döntöttem, felhívom Attilát, tegyen már helyre, biztos megint én gondolok valamit rosszul, nyavalyás akasztott belső kényszerem megint fordítva lát dolgokat.
Arra gondolok, hogyha engem kér meg valaki, hogy csatlakozhat-e, akkor én azt mondtam volna, hogy nem etudom, körbe telefonálom a társaságot, és visszaszólok. Ráadásul kiderült, hogy napi kapcsolatban vannak egymással emilen és telefonon keresztül, így nem értettem az egészet, hogy mire megy ki ez a titkolózósdi, zártkörű klikkeskedés. Oké, hogy egy idő után úgysem lehet egyben tartani a csapatot a rendszeren belül, de szerintem aki csatlakozni akar, hogy tanuljon, fejlődjön, azt nem szabadna elutasítani.
(És akkor még nem beszéltem arról, hogy én vagyok a beavató főpapnőjük, a rendszer elnöke, és feltételezhetően majd az egyesület elnöke is, ha végre megalakul, stb. Ezt nem is kell nézni, de azt, hogy tudni, tanulni, fejlődni szeretnék, azt igen.)
Szóval ebbe az eljárási módba még Attila is belebetegedett, megfeküdte a gyomrát, és ma nem is ment hozzájuk tanítani, mert nem tudta megemészteni a hallottakat, így egész reggel a rötyin ült:)))
Nekem tegnap küldött Aroló energiát, hogy a lelki békém helyreálljon, és a fejfájásom elmúljon. A lelkem megnyugodott, de a fejgörcsöm ragaszkodott hozzám. Olyan eszméletlen fejfájást kaptam, hogy szinte öntudatlan állapotba kerültem tőle. Egész éjjel nem aludtam, hajnal háromig lüktetett az agyam. Fájdalomcsillapító nem volt itthon, mert hiába mondtam ezredszer is Csurinak, hogy akkor vegyen, amikor elfogy, ne akkor, amikor szükség van rá – az esetek 90%-ában neki és nem nekem - így nem volt mit bevennem. Sőt, nem volt mit meginnom sem, mert arra gondoltam, hogy egy jó erős rövidital is talán segítene, de ezt sem tartok itthon:))) Megnyomtam, masszíroztam minden aktuális pontot, semmi sem használt. Ha ezt nevezik migrénnek, akkor nem szeretnék túl gyakran találkozni vele.
Így aztán ma nem is mentem dolgozni, képtelen lettem volna felkelni időben, hisz hajnaltájt aludtam el, már a szemem is fájt, és alig lézengtem utána is, hogy elmúlt.
Lesz mit ledolgoznom… Szabadságom már kevés van, ami van, az kell karácsonyra.
Ma találkoztam az egyik hölggyel, és egy szóval sem említette, hogy bármit is megbeszéltek volna, igaz nem is jöttek össze, de mégis tudtak egymásról, hogy hiába indultak el otthonról, félútról vissza kellett fordulniuk:)
Én pedig ma összeszedtem egy másik csoportot, akikkel együtt indulunk szeptemberben:)

Lélegzet

Ma szünetet tartok…
Megrajzoltam három kártyát a mandalával együtt, és készítettem néhány variációt rájuk. Ma megmutattam Attilának is, hogy kiválasszuk, melyik lesz a legjobb.

És közben sok idő elszaladt, írni akartam a köztisztviselői felhőkről, és néhány apróságról, de már nem fontosak, el is felejtettem őket. A köztisztviselői felhők alatt nem gondokat, és konfliktusokat kell érteni, hanem tényleges felhőket:)
Mivel nem dolgoztam, de mások igen, ezért ez egy jó alkalom volt, hogy elmenjek a Soroksári útra az antikváriumi könyvért, amit rendeltem. Néhány száz forint volt, és olyan könyv, amit a Holló kiadónál éppen nem lehet kapni. Nem tudtam megállni, hogy ne menjek le a Duna partra, és ne készítsek néhány fotót ott is a felhőkről.

kártya

A kártyám előlről készül. Úgy indult, hogy átküldtem egy képet A-nak, ő pedig megbízta az úriembert egy kártya rajzolására.
Végeredmény. Az enyém sem lesz eldobva, csak a közepe lesz kicserélve, amit nem tudtam szépen megrajzolni. Valahogy így:
Most folyik az egyeztetés Z-nal, hogy mekkora, milyen, hol, merre, meddig, és kezdődik előlről az egész "cirkusz": psd, rajz, esetleg új mandala, jpg, és mindez 78-szor.

Így, és mégsem így, még minden képlékeny...

ha én fény, szín, felhő, nap lehetnék...

... akkor ez mind én lennék...

A múltkoriban, régebben írtam, hogy éljen, megvan az enneagram, numerológia, és tarot kapcsolata, már csak meg kell írni. Akkor még nem tudtam, hogy legfeljebb nyomon vagyok, de még nincs meg semmi.

Valahogy leálltam az összeállítással, és ez biztos nem véletlen, mert közben belefutottam egy enneagrammos könybe, ami az egész enneagrammot teljesen más megvilágításba helyezte. illetve nem a mondanivalóját, hanem a helyét.

De egyre kerekebb lesz a történet, nagyon bízom benne, hogy jövő héten, ha itthon leszek egy kicsit pihenni, akkor ezzel is fogok tudni többet foglalkozni.

Most egy beavatás menetét írom le, mert vasárnap egyedül avatok, és még a tanáromnak sincs erről az avatásról írásos anyaga. TAvaly nyáron levezettük, spontán, ahogy fentről irányítottak minket, és ezekre a felső irányításokra a legnehezebb később visszaemlékezni.

CSak éppen erőm nincsen, olyan mélységig vagyok jelenleg fáradt, hogy képtelen vagyok írni, pedig csak a fele van meg, és holnap sem leszünk egész nap itthon. Ha most nem csinálom, akkor holnap kell az egészet, miután hazajöttünk nagyikától.

Tegnapelőtt sikerült majdnem hajnal háromig fent lenni - természetesen írtam: levezettem a Tarot deriválás helyett egy módosított menetet, rendszert. Az alapok maradtak, csak éppen nem helyes deriválásnak nevezni, sokkal inkább van köze a kémiai reakciókhoz, a sacra alchimiához, a szétválasztás művészete címmel.

Elküldtem tanáromnak, és egy másik tanártársamnak. Tanárom azonnal reagált rá, neki nagyon tetszett. Tanártársam pedig csütörtökön tesztelte a klubjában, hogy hogyan válik be, kiváncsi vagyok az eredményre:)

A hajnali fentlét után végig bírtam csinálni a napot, és csak estefelé lettem álmos. Féltem, hogy elemzés közben el fogok aludni, de hála istennek inkább éber lettem közben, személyes találkozásnál, elemzésnél nem vetne rám kedvező fényt, ha elaludnék közben:)))

Annál gázosabb volt a másnap, hiába feküldtem le korán. Időben ébredtem, csak éppen a vérnyomásom zuhant le, így ájulás előtt gyorsan vizszintesbe kellett helyezkednem, ... aminek az lett a következménye, hogy elkéstem... nem sokat, és nem volt belőle gond, inkább értem aggódott kisfőnököm, mint a késésem miatt, mégis...

Ez van/volt.

??

A kérdőjel csak azt jelenti, hogy most nem tudok címet adni:)))) Lehet ötletelni, mi legyen a cím:))

Ma tanítani voltam – ragyogó napsütésben. Hihetetlen csend volt, (már amilyen csend a világban lehet, ez már vidéken sem ugyanaz a csend, ami régen volt, sok az autó) és fény, és nem tudtam megállni azt, hogy ne fotózzak. Több képre sem lehet azt mondani, hogy szuper, de a fámat, és a kedvenc parkomat sikerült jól lefotózni:) Ja, és a követ! mindig elbűvöl, ha természetes kövel díszítenek valamit. Hazafelé csodaszép naplementét néztem végig a buszról., erről is készítettem egy-két képet, de ez nem sikerült olyan jól koszos ablaküvegen keresztül, mozgó buszról:)

Arra a megállapításra jutottam, hogy a böjti ételek egyáltalán nem fogyasztanak, sőt! Mivel csak a húst iktattam ki, gyakorlatilag nem fenyeget az éhenhalás veszélye, viszont több hizlaló ételt eszem, mert lehet, hogy egészségesek a különböző gabonák, annyira hizlalóak is tudnak lenni.
És persze, ha süteménnyel kínálnak, hát azt sem vetem meg:)
Erősen fontolgatom, hogy veszek NEERA italt magamnak a ténylegesen léböjtös napokra. Hogy ezt hogyan fogom tudni megvalósítani munka mellett, még nem tudom.

Fáradt vagyok, pedig a túlóra még be sem indult. A jövő héten azonban már várható, akármilyen lesz is program, azt hiszem, hogy be fogják tölteni, és majd menet közben javítják tovább…

Szeretem, amikor az Életfa anyagát átadva még a legértetlenebbnek is tovább tudom adni. A múltkor azt kérdezte az egyik tanítványom: jól értem, te most egy átfogó világképet szeretnél nekünk megtanítani?
És, igen. Ezen a kifejezésen magam is elcsodálkoztam, mert így még nem fogalmaztam meg, de valóban ez a lényege. A Tarot-on és az Életfán keresztül egy átfogó világkép átadása, hisz ebben a kivetésben megtalálható minden: asztrológia, numerológia, csakratan, emberi játszámák, stb. (Csak éppen én nem haladok a numerológia és enneagram anyagával, megakadtam.)

A másik csoda:))

Ja!

És megvan a kulcs az enneagram, numerológia, életfa, és tarot között!
MegvanMegvanMegvan!!!!!!!

Már csak egy szép kerek levezetést kell írni belőle, dejó!

ez azért nagy buli, mert húztam Huszti Sanyi meditációs kártyájából tegnap arra, hogy mit tegyek, hogy megtaláljam a különbözőségben az azonosságot, és a kártya azt felelte: ha nem tudod, hogy valaki mit miért tett (itt Gurgyijevről lehet szó, mert azt nem értettem, hogy ő miért úgy osztotta az enneagram típusokat a szefirák között) akkor bújjak a bőrébe, és onnan tekintsek a problémára. Hát, köszi:)
Végül enélkül is meglett a megoldás:)

Nem passzol ide, de napok óta zakatol bennem ez a vers, és így mégiscsak idepasszol, mert hasonló hangulatban vagyok:)

(Nem szomorú, inkább ünnepélyes, és meghajló sok minden előtt: á, inkább nem sorolom, hisz eddig ezekről írtam:)

Dsida Jenő:
A gyöngék imája

Jó Uram, aki egyként letekintesz

bogárra, hegyre, völgyre,

virágra, főre, szétmáló göröngyre, -

Te tudod jól, hogy nem vagyok gonosz

csak nagyon-nagyon gyönge.

Mert pókháló és köd a szív,

selyemszőttes az álom,

pehelykönnyű és szinte-szinte semmi

s én erőtlen kezem

még azt sem tudja Hozzádig emelni.

De azért vágyaim ne dobáld a sárba, ami az Óceánnak

legdrágább, legkönnyesebb gyöngye!

Hiszen tudod, hogy nem vagyok gonosz

csak gyönge, nagyon gyönge.

Kártya

Holnap tanítok, és szerettem volna már a kinyomtatott kártyámból vinni a tanoncaimnak. Sajnos nem lett készen a „stanc” szerszám, vagyis a kivágó szerszám a dobozhoz, így csak négy csomag kártyát hoztam el – doboz később szállíttatik.
De láttam kinyomtatva már a dobozt is, és el voltam ámulva. Gyönyörű!!!! Nagyon-nagyon eltaláltam! Ha ezt még laminálják, és kivágják, csodaszép lesz! Jajj, alig várom már, hogy a dobozzal együtt meglegyen! Hétfőben reménykedhetek, és akár éjfélkor is, de viszem mesteremnek. Nem alhat addig, míg meg nem kapja:)))) Had vigye tovább támogatójának!

Ezt én csináltam?

Esteledik

Ébred a Hold, - talán már ébren is van, és figyel – és ébredek én is. Sokáig aludtam ma, nagyon sokáig, és ijedten ugrottam fel, úgy, mintha bármiről is lekésnék, elkésnék.
Tegnap a tanítás után hazajőve még este feltettem a kocsonyát főni, ma csak szűrni kellett.
(Jó tél van. A „hagymához is hagymát eszem” minta után szabadon idén lehet a kocsonyát is kocsonyával enni. Nagy adag nem készül, mert a legnagyobb fazekamban sem készül 10-11 adagnál több. Valamikor azt hittem, hogy ahogy szép lassan elkezdenek szállingózni enyéim itthonról, majd egyre kisebb edényekre lesz szükségem, de a helyzet fordítottan arányos. Minél többen mennek majd el, annak minimum kétszerese jön majd vissza.)
Ebédet elintéztem készen vásárolt grillcsirkével, és rizzsel – az a saját gőzében is gyorsan megfő. Közben mostam.
És, amikor eljutottam oda, hogy le lehet ülni az igazit dolgozni, ólmos fáradtság lepett meg. Hát, persze. Már megint el kellett döntenem, hogy mit írjak. A lista fejben megvan, és egyaránt fontosnak tűnik minden tétel. Két válaszlevél, egy tananyag, egy elemzés, a meditációk, a diktafonról és CD-ről mesterem oktatási anyagai, a jóga könyv, és tegnap a tanítás során olyan anyagot kaptam menet közben fentről, hogy azt is nagyon le kellene írni. Még számomra is döbbenet volt, ahogy a felismerés a tábla előtt ért, és csak mondtam, és mondtam, és ámultam: jószagú Marinéni! Ez mind benne van a Tarotban? És én ezt mind tudom? Honnan?
Le kell írni, mert valamelyik könyvnek biztos, hogy része lesz, ha „MS” mester is elolvassa. Jó volt tegnap este a kocsonyával bíbelődni, hogy közben ülepedjen bennem a felkavarodott érzés, aminek még mindig a hatása alatt vagyok.
A Tarot doboz terve kész – természetesen négy változatban, hogy legyen min tipródnom, hogy legyen mi felett állást foglalnom, döntenem. Nem is értem ezeket a bizonytalanságokat, hisz maga a döntés nem szokott problémát okozni. (Na, jó, ha jó mélyen magamba nézek, akkor igen, és elég sokszor. A vicc az, hogy ezt egyetlen személyiségelemzés sem tükrözi. Sőt!)

Ötlet

A kezdeti szomorúság után megvigasztalódtam: nekem más dolgom van ezen a rendszeren belül. Hogy pontosan mi, még nem teljesen körvonalazódott.
Mindenesetre szavak és gondolatok törtek rám, és körvonalazódni kezdett egy ötlet.
Ha már a Tarot 22 lapjához megírtam a történeteimet, és a meditációs terveimet (talán meg is fog jelenni CD-n és könyvben – de ezt már csak akkor hiszem el, ha megvalósult, hisz a megrajzolt kártyáim sorsa is bizonytalan) akkor talán lehetne ebben az irányban folytatni, hisz van még 56 lap, amivel nem sokat foglalkoznak mások.
A Kisarkánum lapjai képviselik a négy elemet, és egy-egy elemhez 14 lap tartozik. Ha nem is írok mindegyikhez meditációt, csak magához az elemi minőséghez, mint tűz, víz, levegő, föld, akkor is lehet magukhoz a lapokhoz mini novellákat, elbeszéléseket, történeteket írni a hétköznapokból. Vagy nem a hétköznapokból. Majd meglátom, de a meditációk már alakulnak. Egyelőre fejben és szívben érnek, a többi jóval keményebb munka lesz – csak legyen belőle valami:) Legyen elég kedvem, időm, energiám, ötletem hozzá…

Az a festő, aki kártyát festett volna Attilának, leállt a munkával… Támogatónk még nem látta az enyémet, de lehet, hogy Attila megmutatja neki, és lehet, hogy …
már kimondani sem merem, hisz nemigen volt még olyan, hogy én megkapjam azt, amit kérek, amit szeretnék, amire vágyom:)

Húztam rá egy lapot, és a Halál lapját húztam. Nem szeretem az egylapos válaszokat, mert ahogy eddig sem, így most sem tudom, hogy hogyan értelmezzem.

Jelentheti azt, hogy nincs válasz, és jelenthet lezárást, és újjászületést is.

Vicc, de nem engedi feltölteni a lapot. Ebben maradtunk:)

Attila honlapja már aktív...

Ma - (01.08) engedte feltölteni a képet.

Megnéztem, hogy Osho mit ír erről a lapról, mert néha vannak új gondolatai, amik más megvilágításba helyezik számomra a dolgokat:

"Ez a mélységes ellazulás ideje. Engedd, hogy a fájdalom, a szomorúság, vagy bármilyen nehézség csak úgy ott legyen - fogadd el "tényszerűségüket". Ez nagyon hasonlít Gautam Buddha élményéhez, amikor hosszú évek kutatása után végül úgy döntött, hogy feladja, mert ennél többet nem tehet. Még aznap éjjel megvilágosodott. Az átváltozás úgy jön, mint a halál: a maga idejében. És csakúgy, mint a halál, egyik dimenzióból a másikba juttat. "

"A zen nem a hívők világa. Nem a hívőkhöz, hanem azokhoz a bátor lelkekhez szól, akik képesek eldobni maguktól minden hitet és hitetlenséget, minden kétséget és érvet, vagyis az elmét, és egyszerűen csak belépnek korlátok nélküli puszta lényükbe.
Ez azonban mérhetetlen változásokat hoz majd. Ezért mondom mindig, hogy amíg mások csak a filozófiával foglalkoznak, addig a zen a metamorfózissal, a valódi átváltozással törődik. Ez igazi alkímia: rozsdás vaslényedből aranyat varázsol. De nyelvezetét nem érvekkel és intellektuális elmével, hanem szerető szívvel kell megértened. Vagy egyszerűen csak hallgasd úgy, mint a madarak énekét, nem törődve azzal, hogy vajon igaz-e vagy sem. És egyszer csak elérkezik a pillanat, amikor hirtelen meglátod azt, ami egész életed során elkerülte a figyelmedet. Amit Buddha "nyolcvannégyezer ajtó"-nak nevezett - hirtelen feltárul."

Irigység…

A napokban levelet kaptam egyik tanártársamtól, amiben örömmel írta meg, hogy nem rég óta üzeneteket kap Razieltől, és könyvet készül írni ezekről az üzenetekről. Sőt, egész napos tanfolyamot is tart róla, amire lehet jelentkezni.

Engem pedig elfogott a keserűség…. És az irigység…

Annak örültem, hogy neki sikerült valami, de annak már nem, hogy nem nekem sikerült, nem általam üzen Raziel, holott tudnia kellene, hogy mennyire boldog vagyok, ha írhatok, ha írásban formába önthetek valamit.
Szomorú lettem, és elfogott megint a kisebbségi érzés: nem tudok valamit, amit más tud.
Ő már önállósította magát, és nincs főállása, tanít, és tanfolyamokat vezet, és külön egyéni tanításai vannak.
Én csak azt tudom tanítani, amit Attilától tanultam, így nem lehet önállóvá válni, meditációs klubbot tartani, estéket vezetni, - különben is, hol tenném meg – tábort vinni programokkal, mert nem áll a rendelkezésemre semmi plusz. Még akkor sem, ha tanítás közben magam is egyéni vagyok, hisz magam adom, és ez mindenképpen másnak kell, hogy legyen, mint a többiek.

Azóta is gondolkodom, ezért is hallgattam el.
A csakrákat sem fejeztem be, de azt hiszem, nincs is jelentőségük, hogy melyik milyen életterületet képvisel. Illetve az én számomra van jelentősége, és tudom is alkalmazni, de „kifelé” ennek nem sok értelme van.

Tanítás

Szóval elértem a buszt, olvastam rajta egy kicsit, zenét hallgattam, és még szundításra is tellett az időből. Amikor megláttam a tájat, repestem az örömtől, a fák deresek voltak: éljen, fogok tudni fotózni. Valamilyen ötlettől vezérelve az utolsó pillanatban a táskámba dobtam a gépet.

Aztán a csalódásom jó nagy lett, mert mire szünetet tartottam délben, addigra eltűnt szinte mindenhonnan a dér. Azért néhány fotót sikerült készítenem:)

Én úgy, de úgy szeretek tanítani...

Nem csak a Tarot-t, hanem amikor boldogult fiatalasszony koromban estin jártam suliba, és a tanárnőnek elfoglaltsága volt, az én kezembe nyomta a matek vázlatfüzetét: tartsam meg az órát.

Azt is szerettem nagyon.

Extra jó dolgom volt hazafelé is, mert kocsival hoztak haza. Ráadásul még arra is volt energiám, hogy sütőbe tegyek egy kenyeret, és utána már igazán nem vágytam másra, mint egy jó kis kívűl/belül melegítő fűszeres jógi teára. Viszont előtte azt is meg kellett főzni:)

Ja! és fontos!

KÖSZÖNET MINDEN TÜNDÉRNEK, VAGY KOBOLDNAK, AKI A KONYHÁBAN JÁRVA ELMOSOGATOTT, ÉS RENDET TETT, MIRE HAZAJÖTTEM:)

Képek azért készültek:)

Felismerés

Ma végre végeztem a decemberi tananyaggal. Nagyon nehéz volt megírni, mert szinte semmi anyagom nem volt hozzá azon a néhány szón kívül, amit Attila mondott. Akkor azt hittem, hogy értem, de amikor kivetettem egy mintát, hogy leírhassam az elemzés menetét, rá kellett jönnöm, hogy mégsem értem teljesen. Kaptam még egy kis útmutatást, de a saját kivetésemet kellett elemeznem, és az mindig nagyon nehezen megy.

Azonban annál nagyobb volt a döbbenetem. A téma a "kisarkánumok és a csakrák".

A lényeg: amikor a ceremoniális tanfolyamon voltam, megrándult a derekam, és feltettem a kérdést: mi az üzenete?

A lapok alapján megnéztem az üzenetet, a csakrákat, az éveket, amikor a blokkokat felszedtem. Jó sok idő elment azzal, míg a dátumokhoz eseményeket is találtam, én szinte soha nem emlékszem semmire sem, ami velem történt. A tanfolyamon semmi rossz nem volt, kellemes társaság, érdekes ceremónia, liturgia, azt hiszem, hogy még negatív gondolatom sem volt. Elővettem az éveket: 13-20 éves kor a múlt alapján, 26-34 éves kor a csakrák alapján.

13 éves kor: iskola váltás - nem oda mentem tanulni, ahova a tanárnőm javasolta, anyu szakmát akart adni a kezembe, de fogalmam sem volt, hogy mihez értek, így követtem a barátnőmet a kereskedelmi szakközépbe, hogy ne kelljen egyedül idegen helyre mennem- telve aggódással, és félelemmel, hogy mi lesz, milyen lesz, fogom-e bírni?

20 éves kor - passzolom a kérdést, se kép, se hang, se emlék...

26 éves kor... költözködés az első önálló lakásba, a másfél szobásba, ahol az akkor még két gyerek külön szobácskát kapott - és hozzá a félelem: mi lesz, milyen lesz, fogom-e bírni a két kicsi mellett a be- és kicsomagolást, elrendezkedést, az új óvodát és bölcsödét, bár ekkor még gyesen voltam.

34 éves kor: amikor a lakótelepen bolyongtam, és nem mertem hazajönni az ultrahang után, mert hogyan mondom meg mindenkinek, hogy a negyedik gyerekkel együtt jön az ötödik is, fogok-e bírni öt gyerekkel, ki mit fog hozzá szólni, stb.

Vagyis a csakrákban levő bevésődés, lenyomat örökös aggódásról, bizonytalanságról, kétségekről, és az önmagamba vetett hitetlenségemről szól. Elméletileg csupa jó, csupa új dolog, - és öröm helyett félelmek, kishitűségek sorozata. Minden egyes időszak egyetlen pontra utalt vissza.

Tehát a derékrándulás arról szólt, hogy bízzak már magamban kicsit jobban, higyjem el, hogy képes vagyok átvenni ennek a ceremóniának a megtartását - is, és oldjam fel, és ki a blokkjaimat.

(Megtartás - tartás - gerinc - rándulás - valami nincs a helyén)

Egyébként, ahogy elnéztem a csakráim állapotát, egy része durván energiahiányos, más része durván energiatöbbletes - világos, hát ha nem tud áramolni az energia, csak felhalmozódni tud, nem? - és azon elmélkedtem, hogy még jó, hogy nincs több csakránk, lehet, hogy már nem is élnék, ha tovább kellene vizsgálódnom:))) Az érintett csakrák pedig éppen ezek: a kettes és hármas csakra, aztán jön még a négyes, és ötös is:)

Mozgalmas hét

Lassan minden hét mozgalmas lesz ilyen szempontból, de ennek a hétnek kiemelkedő fényt adott, hogy B. Évi hazalátogatott, és hétfőn meglátogatott. Jó volt újra látni:) Raktunk kártyát, és egy kicsit beszélgettünk. A kártyát nem elemeztük elég mélyen, mert… nem is tudom, hogy miért siklottunk tovább, - ja, tudom! Elkezdtünk kocsonyázni:)))
De, azt hiszem, hogy Évinek nem kell sokat mondani, hisz ő maga is tudja, amit tudnia kellett.

Kedden V. Erzsikével találkoztam, aki atlantiszi számmisztikával foglalkozik, és még tavaly (2007) a táborban megígérte, hogy elkészíti az én elemzésemet is. Most került rám a sor. Én vittem neki egy kis életfás anyagot, ahogy én tanítom, ő pedig elemzett engem, az Angelika kávézóban. Egész jó hely, csak mintha az asztalunkon jártak volna keresztül az emberek:)
Nos, elgondolkodtató volt… Én, a tiszta médium, a látó, aki tele van művészi képességgel, kreativitással, tehetséggel, zseniális lángelme, és írónő, akinek írnia kell. 2009-re azt számolta, hogy munkahelyet váltok, illetve otthagyom a mostani munkahelyem, és írónőként fogok rengeteget keresni, sőt külföldre is utazom. Amen!
Úgy mellesleg tilos nekem dohányozni, töményet inni, kávézni, és zsírosat enni. Pedig nincs jobb, mint egy feles után megenni egy zsíros kenyeret, és utána kávét inni és rágyújtani hozzá:)))

Szerda – szilveszter, ez egy külön fejezet.

programozás

Jelentem, működik.
Tökéletesen.

Ugyanis elaludtam, és lekéstem azt a buszt, amivel Dunaújvárosba szoktam menni. Még jó, hogy egy óra múlva indult egy másik, és mégis csak fél órát késtem, mert a későbbi busz gyors busz volt, ami csak ott áll meg, és "végigszáguld" az autópályán.

Én még mindig akarok egy kocsit... Jobban mondva szándékomban áll hozzájutni egy kocsihoz...
Egyik tanulóm azt javasolta, hogy szerezzek jogsit, és béreljek ilyen alkalmakra autót, mert az sem sokkal drágább, mint a saját.

Karácsony második napja van…

Ez már egészen könnyű nap volt az előzőekhez képest:)

Reggel elmosogattam az este ott maradt egy-két edényt, kávét főztem, jógi teát főztem, feltettem a tejfölös húst, kifőztem a tésztát hozzá, felmelegítettem, leszűrtem és szétadagoltam a kocsonyát, szeleteltem beiglit, és úgy gondoltam, megérdemlek egy kis habcsókot, hiszen olyan régen ettem már… (és közben mosogattam, és mosogattam, és mosogattam.)
Ezért csináltam megint, az volt a fő cél, hogyha holnap utazom, ne maradjak már édesség nélkül az úton… Már meg is ettem mindet. „véletlen” a kezem ügyébe került itt a számítógép mellett, és mire észbe kaptam, elfogyott. Ha jól emlékszem, Anna járt erre, és vett belőle, de ez nem biztos:)
Aztán még sütöttem kenyeret is, szintén a holnap miatt, megyek tanítani Dunaújvárosba:)
Amíg apró-cseprő tennivalóimat végeztem, beszélgettem bátyámmal is. Jobbára Imrusra maradt, mert Éva lelépett apjához, később hívott, hogy Árpádföldön alszik, Anna még nem jött haza Gábortól, de jól el voltak a számítógép mellett.

Kapott ő is egy könyvecskét, Imrus verseskönyvét, és úgy járt, mint tavaly: az én könyvemet nézve is csak otthon esett le neki a tantusz, hogy azt én írtam, és most sem vette a lapot. Azt hitte, hogy összeszedtem néhány verset Imrusnak, hogy legyen külön verseskönyve, furcsállotta, hogy nincsenek az írók nevei a versekhez írva, csak éppen az nem jutott az eszébe, hogy Imrus írta őket. Aztán beleolvasott, és egész komolynak ítélte őket:))))

Aggódtam, hogy végezni fogok a konyhában, és még itt lesz, amikor már mese nincs, le kell ülni a géphez hosszú időre, és addig seggelni, míg meg nem írom a decemberi tananyagot a távoktatáshoz. Bátyám időben lelépett, így dolgozhattam egész hosszú időn keresztül:)


Most éppen a hóhért akasztják: néhány soros leírásból, és Attila negyedórás előadásából kell összeállítanom az anyagot, megértenem, amihez egy egész nap kellene, sőt, mi több, tovább is kell adnom már kielemzett példával együtt. Keserves kínok között nehezen, de sikerült elkapnom a fonalat, és kitalálni, hogy hogyan lesz ez kerek egész anyag, és végre elmondhatom, hogy leírni is sikerült, már csak a példaelemzés hiányzik hozzá.
Az sem lesz egyszerű, mert első elemzés, és még a rutinosak leírása is órákat vesz igénybe. De legkésőbb vasárnap el kell készülnöm vele, már a képemről leég a bőr, már rég meg kellett volna kapniuk. Szerencsére feléjük is karácsony van, így talán nem annyira feltűnő a dolog:)
Mégis ciki…. Ennyire elcsúszni, elkésni…

Már csak egy gyors zuhany, és megyek aludni. Mindig frászban vagyok, hogy elalszom reggel, és nem érem el a buszt.

Gyertyaszentelő fényünnep

Mióta Attila bejelentette az Akashában, hogy saját útjára lép, azóta nincs megállása a klubvezető előtt. Apró kis nüánszok állnak elébe, pl. ez az ünnep tuti, hogy nem lett meghirdetve, hisz tavaly be sem fértek jóformán a terembe az emberek, és korlátot kellett szabni a résztvevők számának. Tavaly 35-en voltak, az idén csak 12 jelentkező volt, abból én vittem két embert, és voltam én. Ötre volt meghirdetve az ünnep, a klubvezető hat órát hirdetett meg. Amikor megérkeztünk Györgyivel, és Magdával, hiába csengettünk, nem vette fel senki. Felhívtam Attilát, és kiderült, hogy fent nem is szól a telefon: Marika állítása szerint „valaki” mellé tette a kagylót véletlen, ezért nem tudott ajtót nyitni. Szerintem nem is akart, de legyen neki igaza, ne legyek már annyira rosszindulatú:)
Ez azonban a butaság teteje, hisz nem kevés pénzt akaszt le Attiláról, így ő maga is komoly összegtől esett el.
Az idén Attila egyedül tartotta a fényünnepet, nem szerepeltünk mi is, pedig nekem volt egy olyan érzésem, hogy jó lesz, ha „főpapnői” díszbe vágom magam, mert Attilát ismerve, hirtelen ötlettel képes kitalálni, hogy „Vica, te is beállsz, figyelj, ezt meg ezt fogod tenni, tudod”, és elhadar valamit, amitől én egyáltalán nem leszek képben. Nos, ez végül kimaradt.

Annál jobban megilletődtem, amikor átadta az égő gyertyát a következő szöveggel:

Néha a fénynek is szüksége van fényre….

Ezután Attila meghívta Razielt közénk, és lehetett kérni vagy kérdezni tőle.
Azt már megszoktam, hogy hiába kérek, és hiába kérdezek, a válasz számomra érthetetlen, a kérést pedig úgysem teljesítik, nem azt kapom sosem, amit kérek, vagy nem úgy, ahogy kérem, ezért nem kértem mást, csak azt, hogy segítsen a Tarot tanításában továbbra is.

Azt felelte: tudod, hogy veled vagyok, és így teszek….
DE, psszt…
Ne gondolkozz annyit, mert a gondolat… és megismételte azt, amit a hírlevélben is már elmondott.
Kitört belőlem a nevetés, annyira aranyos volt, ahogy ujját a szája elé téve lepisszegte az összes gondolatomat, de közben azon is nevettem, hogy nem elég, hogy nem kérhetek, most már gondolkodni sem gondolkodhatok… amiről ők azt gondolják, hogy agyalás… és lehet, hogy igazuk van, de akkor mi a fenét kezdjek a gondolataimmal???? Nincs akkora zsebem, hogy beleférjenek! Képtelenség zsebrevágni őket! És, ha üres a fejem, akkor hogy a fenébe lehet létezni??? Főleg, hogy az ember teremteni is mentálisan, gondolati úton teremt! (Igaz, nem hatszáz variációt állít fel egy témára…)