Kialudtam(?)

Talán sikerült kialudnom a dühömet…
Ismét visszaigazolódott az a mondat egy elemzésből, - ami nekem, rólam szólt, - hogy lehetek angyal, és lehetek a sátán lánya is – de szent nem.
Milyen kár.
Az angyalból elég volt. Évek óta játszom úgy, hogy nem akarok tudomást venni a sátán lányáról, de attól az még bennem él. Néha muszáj kiordítani magamból.
Csak eddig nem akartam ordítani, mert:
nem vezet sehova
jó akartam lenni.
Viszont, ha nem nézek szembe az érzéseimmel, soha nem fogom tudni feldolgozni, és a helyére tenni, átalakítani. A gyökér még mindig apánál keresendő: „jó vagyok, és meg akarok felelni neked, hogy szeress.”
Francba.

A kép innen származik.

Azt hiszem, hogy hülyeséget csináltam... nem jól vettem ki a linket, és azt az ablakot már bezártam.

most nincs időm újra keresni, mert mindjárt ballag a fiam.

A blog címe: Holdfény.

Hányinger…

… magamtól… és az élettől…

Ma rossz passzban vagyok… :(

A napokban egyik tanulóm átküldte a férje rajzait.
Szenzációsak. (íme – hát hol vagyok én ettől?)

Olyan képek, amiről tegnap beszélgetve az jutott eszembe, hogy simán megrajzolhatná a tanulómnak a Tarot kártyát. Aztán, ahogy néztem, annál inkább erősödött bennem egy gondolat, hogy át kellene küldeni A-nak, biztos tetszene neki, és felkérné Z.-t, hogy rajzoljon számára. A rajzaiban már így is benne voltak a lapok üzenetei, hát még, ha tudatosan rajzolná. Simán kiosztottam őket: ez így ahogy van, jó lenne a Hold lapjának, az a Világ lapja lehetne, amaz az Ítélet…. Láttam benne, és tudtam, hogy A. is látni fogja.

Tudtam, hogy bebukom, mégis megtettem.
Nyertem.
A. azonnal válaszolt, és már benne is volt a felkérés egy próbarajzolásra.
Megtehettem volna, hogy nem szólok, és nem mutatom meg.
De valamiért muszáj volt.

Így ismét csak az a végeredmény, hogy nem az én kártyám jelenik meg. Pedig már azt is kezelésbe vette egy grafikus, hogy kiigazítsa a tétova vonalaimat, és szépítsen egy kicsit ott, ahol kell.
(csak félbemaradt, mert aki támogatott volna minket, elbukta a pénzét, és nem vállalta tovább, pedig el sem indultunk még. Állítólag tök szépek lettek azok a lapok, amik készek lettek, csak én nem láttam, és talán soha nem is fogom)

Megint csak újabb bizonyíték, hogy középszerű vagyok.
Az sem.
Semmire sem jó.
Képtelen az alkotásra.
Nem tudok jól rajzolni, jól írni, csak a kényszer van, hogy kifejezzek valamit, de ne csak magamnak, mert az túrót sem ér, ha nem oszthatom meg országgal-világgal.
Nem egy vagy két emberrel, én attól lennék értékes, ha maradandót tudnék letenni az asztalra mindenki számára.

És újat.

Amit csak én tudok.
Nem másnak, magamnak szeretném bizonyítani, hogy érdemes volt élni, és érek valamit, tudok valamit.
Nekem nem elég, ha rendszerbe foglalom mások írásait. ÉN AKAROK valami újat letenni az asztalra, valamit, ami ALKOTÁS, és nem munkahelyi elismerésecske, és nem gyereknevelés, nem főzés, és nem „csinálom”, ahogy tanácsolták – mindegy mit akarsz, csak csináld – hanem alkotás.
Megalkotni szeretnék valamit, amit csak én tudok.
És nincs ilyen.
Ha megkapnám az időt, hogy dolgozzam valamin, akkor pedig kiderülne, hogy nincs is elég fantáziám, belül üres vagyok, felszínes, nincs is bennem elég mélység semmihez sem.
Egy impotens, tehetetlen liba.
Értéktelen segg.
Ostoba.
Gyűlölöm magam ezekért a hajtóerőkért.

GYŰLÖLÖM!!!
És nincs megoldás, nincs feloldás.

honnan jutott eszembe..

a lenti álom, és kép?

Innen...

Lila akácok, minek a szív, ha úgy fáj?...

ha nekem egyszer....

Ha nekem egyszer lesz egy kis házam, körbe fogom ültetni fákkal: fehér és rózsaszín virágúval, bordó levelűvel, fehértörzsű nyírfával, lesz aranyeső, orgona, és olyan bokor, ami egész nyáron virágzik, lehet, hogy virágot nem is fogok ültetni, csak csupa fű lesz alattuk. Gyümölcsfa nem lesz. Imádom a fákat, ezerszer jobban, mint a virágokat.
És, ha megnőnek, és körbefogják a házikót, akkor sikítva fogok menekülni, mert nem szeretem, ha a kilátást bármi is megzavarja:))))
Azt szeretem, ha messzire-messzire ellátok – minden ablakból, és úgy fog állni a ház, hogy keletre és nyugatra is legyen neki terasza, ablaka, valamilye, hogy egész nap érje a nap, a fény. Ezek után nem tudom, hogy hol lesznek a fák. Valahol ott, ahol nem lesz ablak, és terasz:))) Két oldalra, sorba.

Ha egyszer keresni fogok egy kis házat, vagy lakást, akkor amihez ragaszkodom az a nagy konyha, és a kétoldali fény, és erkély, terasz. ha ilyen nincsen, akkor legyen nagykonyha terasszal, sok ablakkal, és nem kell külön szoba, ellakom a konyhában, ha egyben megfelel egy nappali méretnek:))

A többiről nem mondok le: terasz, fény, szabad kilátás kötelezően előírt, különben nem kell még akkor sem, ha nagykonyha.

A megálmodott otthon eredetije, alapötlete, itt.

Nagyonkék

A hétvégén anyunál/nagyinál/dédinél (kinek mi) volt a család, és persze ott sem tudtam megállni, hogy ne fényképezzek. Feltűnt, hogy milyen nagyon kék az égbolt, és muszáj volt lefotóznom, sajnos még a fotók sem tudják annyira megmutatni, milyen szép volt. Ritkán ennyire kék. Ezt szoktam nagyonkéknek hívni, és ezt a színt keresem folyamatosan, ha valamilyen pólót, felsőt szeretnék venni magamnak. És ez az a szín, amit soha nem lehet kapni. Voltam Dunaújvárosban, és beugrottunk a vásárba is, és bizony, ha rákérdeztem, mindig az volta válasz, hogy kékben nincsen, volt, de már elvitték, stb. Igazán gyárthatnának több kéket, ha már ennyire kapós.

Nem én voltam ám olyan bátor, hogy felmásztam a fára, csak közelebb mentem, és közelítettem, hogy "elérjem" a fa tetejét:)) Ez a fa a szomszédban áll, és maghalnék, ha így a "szemembe lógna" egy fa.

Szülinapot ünnepeltünk, anyu 76 éves. Ehhez képest meghökkentően jól néz ki, vagy csak nekem tűnik nagyon soknak a 76 év. Viszonylag még fürge a mozgása is, eszejárása is, de kicsit nagyon összement már fizikailag, vagyis magasságban. Volt nekik tortájuk, csokis, és mogyorós:)




Néha fel tud bosszantani nagyon ez a blogrendezés...
Legalább hatszor töröltem, és illesztettem be a képeket, és, ha még most sem jó, hát akkor is így marad, nem nézem meg előnézetben többször...

ha én fény, szín, felhő, nap lehetnék...

... akkor ez mind én lennék...

A múltkoriban, régebben írtam, hogy éljen, megvan az enneagram, numerológia, és tarot kapcsolata, már csak meg kell írni. Akkor még nem tudtam, hogy legfeljebb nyomon vagyok, de még nincs meg semmi.

Valahogy leálltam az összeállítással, és ez biztos nem véletlen, mert közben belefutottam egy enneagrammos könybe, ami az egész enneagrammot teljesen más megvilágításba helyezte. illetve nem a mondanivalóját, hanem a helyét.

De egyre kerekebb lesz a történet, nagyon bízom benne, hogy jövő héten, ha itthon leszek egy kicsit pihenni, akkor ezzel is fogok tudni többet foglalkozni.

Most egy beavatás menetét írom le, mert vasárnap egyedül avatok, és még a tanáromnak sincs erről az avatásról írásos anyaga. TAvaly nyáron levezettük, spontán, ahogy fentről irányítottak minket, és ezekre a felső irányításokra a legnehezebb később visszaemlékezni.

CSak éppen erőm nincsen, olyan mélységig vagyok jelenleg fáradt, hogy képtelen vagyok írni, pedig csak a fele van meg, és holnap sem leszünk egész nap itthon. Ha most nem csinálom, akkor holnap kell az egészet, miután hazajöttünk nagyikától.

Tegnapelőtt sikerült majdnem hajnal háromig fent lenni - természetesen írtam: levezettem a Tarot deriválás helyett egy módosított menetet, rendszert. Az alapok maradtak, csak éppen nem helyes deriválásnak nevezni, sokkal inkább van köze a kémiai reakciókhoz, a sacra alchimiához, a szétválasztás művészete címmel.

Elküldtem tanáromnak, és egy másik tanártársamnak. Tanárom azonnal reagált rá, neki nagyon tetszett. Tanártársam pedig csütörtökön tesztelte a klubjában, hogy hogyan válik be, kiváncsi vagyok az eredményre:)

A hajnali fentlét után végig bírtam csinálni a napot, és csak estefelé lettem álmos. Féltem, hogy elemzés közben el fogok aludni, de hála istennek inkább éber lettem közben, személyes találkozásnál, elemzésnél nem vetne rám kedvező fényt, ha elaludnék közben:)))

Annál gázosabb volt a másnap, hiába feküldtem le korán. Időben ébredtem, csak éppen a vérnyomásom zuhant le, így ájulás előtt gyorsan vizszintesbe kellett helyezkednem, ... aminek az lett a következménye, hogy elkéstem... nem sokat, és nem volt belőle gond, inkább értem aggódott kisfőnököm, mint a késésem miatt, mégis...

Ez van/volt.

Szúnyog sziget

Szombaton tanítás után elugrottam a Plázába, hogy vegyek táblatisztítót. Pénteken a metróval volt baj, nem járt tűz miatt, szombaton pedig bombariadó volt a Plázában, (utána hétfőn a Vaskapu utcában) így a vásárlásnak lőttek.

Mivel kocsival vittek, hamar odaértünk, így úgy gondoltam, hogy a szép időre tekintettel kisétálok a Szúnyog szigetre. (sajnos többen is így gondolták, ezért a Szúnyog sziget eleje olyan volt, mint a déli busz. És közben várták az emberek a Pláza nyitását.)

Fényképészkedtem kicsit… ezért mentem…

Alkonyi felhők az ablakból

A diavetítést kiktattam lányom kívánságára, mert azt állította, hogy állandóan lefagyasztja a gépét. (Lehet benne valami, mert mig betölti a képeket, addig gyakorlatilag kezelhetetlen.)

A felhőket viszont nem tudom megállni, hogy ne tegyem fel, lehet, hogy össze-vissza lesz, ahogy feltöltődik, de mostanában az estéim az ablak előtt szobrozva telnek.

A sorozat szinte percről percre készült, így a nagyon hasonló képeknél nem tudtam megállni, hogy ne játsszak egy kicsit a színekkel. Imádom a felhő mögül előtörő fénysugarakat.