Mostanában...

olyan üresnek érzem magam…   

Hideg van kívül és belül, nem igazán tudok felmelegedni, pedig teázunk is eleget a munkahelyen, a fűtés ma még olyan erős, hogy gyakran el is zárjuk, mert szabályozni nem lehet.

Teljesen értelmetlen az a munkának nevezett sziszifuszi klikkelgetés, amit egész nap csinálunk – kivéve, mikor állásfoglalást kérek, vagy problémás ügyfélnek kell levelet írni, és előtte végigböngészni a törvénykönyveket.

Forr a hangulat, a sok anyagi elvonás miatt sokan kerültek abba a helyzetbe, hogy már a közüzemi számlájukat sem tudják kifizetni, a szakszervezet pedig még mindig csak szépen kéri a pénzügyminiszter urat, hogy szánjon meg minket. Egy kisebb csapat elhatározta, hogy a „mikulás bácsis” szakszervezet helyett valódi érdekvédelmi szervezetet hoz létre, olyat, amelyik rá mer ütni az asztalra. Ahelyett, hogy egyre többen lépnének be a szervezetbe, egyre többen lépnek ki, mert úgy vélik, hogy a semmire fizetik a tagdíjat, nincs valós érdekvédelem.

 

Sokan várják a kormányváltást, mert úgy tűnik, hogy nem csak a szakszervezet, de az elnökünk sem áll ki mellettünk, (igaz, az ő feladata a felfelé teljesítés, ezt megértem. Azt is, hogy félti a székét, mint sokan mások) most kitalálták, hogy némi segélyt osztanak jogos bérünk helyett a rászorulóknak.

Úgy vélik, hogy új kormány új elnök kijelölésével is fog járni, és ennek nagy az esélye.

Forr, fortyog a mélyben – már nem is annyira a mélyben – valami, ami ha kitör, nem lehet tudni, mi lesz a vége.

Az idő kifolyik a kezemből, semmire sem jut belőle, de legalább már megint tudtam kenyeret sütni, igaz, nem a kenyérsütő gép dagasztotta be, hanem én kézzel, és kicsi kenyereket gyártottam, hogy egy-egy cipót be tudjak vinni a munkahelyre is.  A kényér öregtésztával készült, és igazán szép, jó, foszlós lett a belseje:)

 Felújítás milliméterenként halad előre, de halad:)

Sok minden kész, és sok minden nem: Picur kétségbeesetten nézi azt, ami még előtte van, én pedig sajnálom, hogy nem tud neki senki segíteni a családból. (A legtöbb, amit tenni tudok, hogy ellátom őt) Ami azt illeti, még szakmabeli segítségét sem biztos, hogy elfogadná, mert kényes a minőségre. Aki nem dolgozik olyan precízen, mint ő, annak nincs mellette keresnivalója:))

Üzen-Ő

Vagyis Raziel üzenete a Mérleg havára. 

A Mérleg hónapjában lejövő energiák segítségünkre lehetnek abban, hogy felismerjük a saját hibáinkat, azon rossz tulajdonságainkat, amiken javítani illenék, így egyúttal meglelhetjük a mindennapjaink feladatait, és az utat a belső békénk megtalálásához. A tudattalanul jelenlévő sémáink, önkorlátozó hiedelmeink lebontásához, alapvetően szükséges eszköz, az önmegfigyelés, és a határozott gondolat kontroll. Nagyon jól alkalmazható mantra ebben a hónapban a következő mondat:

„Biztonságos számomra jelen lenni az életemben.”

Helyezkedjünk a belső megfigyelő állapotába és kérjük meg az őrangyalunkat, hogy határozott jelzéssel segítse tudatos életünk kialakítását. Ajánlott gyakorlat ebben a hónapban, a vágylistánk megírása, átnézése és pontosítása.

Változás, változtatás…

Talán már írtam róla...

A napokban kaptam Zsolttól, a Hétfői Zsengék írójától hírlevelet, amiben azt a legfontosabb tulajdonságot forszírozta, ami elengedhetetlen a vállalkozók részéről.

Ez pedig a változtatás, változás képessége. A gondolatmenetének a lényege: talpon maradni úgy lehet, ha a vállalkozó rugalmasan tudja követni a vevők igényeit, és az élet sodrását, vagyis változik, változtat.

Mindez a kertásás közben a fák gyökere alól előkerülő, majd pillanatok alatt máshol eltűnő állatok nézegetése közben jutott eszébe.

 Aztán jött a kérdés: te hogy látod? Te hogy állsz ehhez a kérdéshez? 

 Könnyű azt mondani, hogy: ó, én könnyen! Imádok változni, és változtatni…

Persze, ha én akarok… 

 Ha az élet követelné meg, már nem annyira biztos az egész… 

 Évek óta „szenvedek”, mert nem mozdul semmi a környezetemben, van, aki ezt szereti: ez jó nyugalmas, biztonságos, elméletileg minden a helyén van, akkor mit akar ilyenkor az ember? Ezt is végletesen adom elő, azt hiszem: kis változás nem változás, ha felborul valami, akkor boruljon, vagy ne csináljon semmit sem. A „lassan, okosan, Peti fiam” nem az én stílusom. Helyesbítek: nem mindig az én stílusom. Ha már döntöttem, akkor mindent azonnal akarok, és gyerünk, menjünk, csináljuk, nincs ebédszünet, nincs megállás, míg csak a végére nem érünk valaminek. Aztán lehet nem változtatni, hanem csak örülni az újnak:)

Van, amikor attól szenvedek, hogy ha tetszik, ha nem változik körülöttem valami, amit én nagyon nem akarok. És akkor lehet sírni, zokogni, anyázni, kétségbeesni, és csak hosszú-hosszú idő után megbékélni – ha egyáltalán meg lehet békélni – a változással.

Hiába, én már csak ilyen szenvedős típus vagyok, legyen a kiváltója akár a boldogság, akár a boldogtalanság:)

 És mit mond Zsolt? 

„A rugalmasság nagyon fontos. Ne bíráld reflexből a megváltozás okozóját, okozóit, hanem tedd meg a szükséges lépéseket! Természetesen, ha ez egy rossz változtatás, és tudsz tenni ellene, akkor azt is megteheted. De ha ez nem a Te dolgod, vagy nincs rá megfelelő kompetenciád, akkor, könyörgöm, kortól, nemtől, egyéb helyzettől függetlenül, hozz egy döntést! Fogadd el, sajátítsd el, és cselekedj!

 Ha idős vagy, vagy idősnek érzed magad, akkor is.

Ha kevésnek tartod magad intellektuálisan, vagy gyöngének, akkor is.

 Mert képes vagy rá!”

 Biztos?

Biztos… :)

A jelek

Vannak.
Az egész év jel a számunkra.
Attilával beszélgettünk a tegnapi klub keretében, arra kerestünk választ, hogy mi várható az elkövetkezendőkben.
Semmi jó.
Úgy fogalmazhatnánk, hogy mint egy satu, vagy a hurok, szorul az emberiség körül.
És mégis van mire támaszkodni.
Kiút a hurokból csakis felfelé lehetséges.
Ettől én mindig ideges leszek, mert mit értünk azalatt, hogy felfelé, és mit érek vele, ha Isten felé fordulok a hitemmel?

Azt hiszem, most megértettem.

Arról van szó, hogy az útmutató jelek fentről jönnek, felfelé kell figyelnünk, mit akarnak az égiek, mit akar Isten tőlünk?
Ő segít, és velünk van, ha vele vagyunk.

2009 az erő éve, hisz, ha leredukálom, akkor 2+0+0+9=11, vagyis megkapjuk a szükséges erőt ahhoz, hogy kitartsunk. Egy nagyon fontos jel az is, ahogy Pünkösd és a napforduló követte egymást az idén.

Pünkösdig töltik be az égiek az évhez szükséges erőt, energiát, és aztán lehet használni, de nem mindegy, hogy mikor áll a rendelkezésünkre. Ritkán jön ki így az egész, mint idén. Attila egy autóhoz hasonlította, melybe beletankolják fentről az energiát, amit a napforduló kezdetétől lehet felhasználni. Ha a napforduló hamarabb követi Pünkösdöt, mint 21 nap, akkor nem lesz tele a tankunk, nem kerül bele minden, de mégis indulni kell, mint egy autónak, amiben már benne a sluszkulcs, és jár a motorja. Vannak olyan évek, amikor már tele a tank, de még nem indulhatunk – még nincs itt az ideje, nem jött el a napforduló – mert nincs meg a slusszkulcs (pedig már eltelt a 21 nap). Ebben az évben Pünkösd után pont 21 napra jött el a napforduló, tehát ahogy tele lett a tankunk erővel, energiával, máris indulhatunk. Hova? Tulajdonképpen sehova, csak éppen máris használhatjuk azt az energiát, amit kaptunk.

Mit kezdjünk vele? Figyeljünk a jelekre, mert ez is egy jel, hogy Isten, az EGY velünk van, mert ő mindig a jelenben van, és ott van jelen, ahol megengedik neki.

Azonosságok és megfeleltetések

Kaptam ma egy kérdést levélben:

Az illető úgy tanulta numerológiából, hogy a lélekszámunkat megélhetjük negatívan és pozitívan, a karakterszámunkat pedig csak pozitívan, mert az az isteni lélek tükröződése, kiáradása. Én viszont azt mertem írni, hogy ennek is van negatív megélési formája, mégpedig az enneagram karakterfixációja.

Numerológiát nem tanultam, de olvastam, ennek ellenére két dolgot is kétségbe vonok. Az egyik az, hogy a lélekszámunkat csak pozitívan tudjuk megélni. Ahogy az életben semmi sem egyszerűen fehér és fekete, úgy nincs csak pozitív és csak negatív, hisz ahogy a pozitív vagy negatív túlsúlyba kerül, azonnal kitermeli magából az ellenpólusát. Vagyis: a sok pozitív, vagy csak pozitív kitermeli a negatívat, és a csak negatív, ha túlsúlyba kerül, kitermeli a pozitívat. A földön semmi sem létezik az ellenpárja nélkül. Ahogy a földnek is két pólusa van, úgy szerintem ez mindenre vonatkozik, hisz a dualitás és viszonyítás világában élünk. Honnan is tudnánk bármiről, hogy az tiszta pozitív, ha nem ismernénk annak negatív energiáját, ellenpólusát is?

Eleve a teremtés során megjelenik a kiáradó és befogadó energia, vagyis a pozitív és negatív, hisz az Isteni lélegzet nem csak kiárad, hanem Istennek levegőt is kell vennie – ez a befogadó, és egyben negatív, hisz belégzésével már nem saját energiáját, hanem a föld és az emberek által kibocsátott negatív energiát lélegzi be és tisztítja meg, mielőtt visszaáramoltatja hozzánk, - és a kettő közötti szünet nem más, mint a semleges energia. Mivel nem csak a dualitás, hanem ez a szent hármasság jelenik meg a világon mindenben, és akkor van harmónia, ha ez a három energia egyensúlyban van bennünk, így szerintem mindennek, ami a földön létezik, háromféle energiája van: kérdés, hogy mi melyiket ismerjük fel, melyiket éljük, melyiket alkalmazzuk.

A másik kérdéskör a spiritualista rendszerek egymásnak való megfeleltetése.

Ezzel sem értek egyet, hogy nem lehet megfeleltetni őket, hisz az egy minden rendszerben egy, tehát azonos energiát, rezgést, és analógiát hordoz, legyen az numerológiai egyes, enneagram egyes, Életfa első Szefirája, vagy az asztrológiai egyes ház – csak hogy a legismertebbeket említsem.
Valamikor Atlantiszon nem voltak külön, vagy nem alkalmazták külön a spirituális rendszereket, hanem egységében, együtt, egyszerre alkalmazták őket, éppen azért, mert egyről kellett, hogy beszéljenek, független attól, hogy az egyik rendszer az egyik, a másik a másik oldalról világított meg egy személyt, történést, stb. Tehát egyik a másikat elmélyítheti, jobban érthetővé teheti, alátámaszthatja, adhat plusz információt, de soha nem szólhat másról, csak arról az egyről, amit éppen vizsgálunk. Pontosan ezt a következtetést vontam le, amikor összehasonlítottam egy kabbalista Életfa elemzést, egy numerológiai, egy enneagram, egy asztrológiai, és a Tarot életfeladat elemzést magamról.

És ennek megértésében éppen a legutóbbi Enneagram könyv adott sokat. Eli Jaxon-Bear könyve a könyv végén mellékesen odaveti, hogy egy embernek nem egy, hanem három fixációja van. Ennél többet nem ír, de ez elég volt ahhoz, hogy elgondolkodjam azon, mire céloz.

Gondolkodj velem: Az enneagram szimbóluma egy kör. A talizmán készítésekor a tudattalant egy pont vagy egy kör jelképez. De kör jelképezi a szellemi szintet is. És lehet az asztrológia horoszkópja is. A numerológia legtöbbször négyzethálóval dolgozik, ami a Tarotban nálunk a fizikai szint szimbóluma. Ugyanakkor régen az asztrológusok négyzet alakú horoszkópokat készítettek, mert úgy gondolták, hogy a föld is egy négyzetforma. A Tarot kivetésünk pedig háromszöget alkot a síkban, ami nem más, mint az isteni sík szimbóluma, ebben a formában. Viszont ma már azt is tudjuk, legalábbis tudni véljük, hogy a Gizai piramisnak van egy „tükörképe” a föld alatt, tehát megvan a lefelé álló háromszögformánk is, Tarotban az érzelmi szint, és a földi világ befogadó minőségére utal, az isteni szint pedig a kiáradó isteni energiára.
Tehát kör, háromszög, és négyzet. Mindezt megtalálhatod az Életfában is: Szefirák, triászok, és az oszlopok által behatárolt háromszögek, négyzetek.
A kivetésben a tengelyen szintén három szintről beszélünk: isteni, egó, és tudattalan.

Tehát amikor Eli Jaxon-Bear arról beszél, hogy mindenkinek három fixációja van, akkor ezeken a formákon elindulva az Enneagram szabályos és szabálytalan háromszögeit lehet közelebbről szemügyre venni.
A három háromszög: 3-6-9, 1-4-7, és a 2-5-8 számokat köti össze. Ezért úgy gondoltam, hogy – mivel ezek a számok szorosabb kapcsolatban vannak egymással – az egy háromszögben levő energiák lesznek azok, amiket fixációként felveszünk, mégpedig úgy, hogy egyiket tudattalan, másikat egó, harmadikat pedig isteni szinten, ahogy a Tarot tengelyéből erre következtetni lehet. Tehát van szellemi, érzelmi, és ösztönfixációnk, hogy melyiket hol rejtegetjük, azt már valószínűleg nekünk kell megkeresni magunkban.

Maradjunk meg az én példámnál: 9-es enneagram típus, akinek az ösztöneivel van gond, elszakadt az ösztöneitől. Ez az én esetemben gyerekkor óta elfojtott dühöt, haragot, indulatot, irigységet, féltékenységet jelenít meg, és milyen „furcsa”, az Enneagram kilencedik szefirája nem más, mint a kettes csakra, az Életfa legalja, vagyis az állatvilágot jelképező életterület. Az állatok pedig ösztönös agresszióval rendelkeznek, eszük ágában sincs bármit is elfojtani belőle. Amit fel kell ismernem általa: bennem is ott lapul az állat – ha nem tiltottam volna meg magamnak, akkor magamból kifordulva tudnék ordítani néha a dühtől, toporzékolva, és hisztizve. A feladat ennek felismerése, feloldása, és nem elfojtása, hanem az agressziót egészséges hajtóerővé változtatni, kreatívan, tevékenyen megélni – mert a 9-es típus lusta, mint az állat. Látod, már a hasonlat is egy jellemről, és állati ösztönről beszél. A lustaság a 9-es típusnál pedig abban jelenik meg, hogy nem fordít erőt, energiát arra, hogy befelé figyeljen (Remete), inkább felfordítja a lakást, és takarít, dolgozik – de nem önmagán.

A numerológiai 9-es már úgy kezeli, mint egy olyan személyt, aki magában hordozza az előette levő nyolc szám energiáit is. Olvastam egy könyvben, hogy a kilences típusnak arra kell vigyáznia, hogy ne túl gyorsan tegyen rendet a munkahelyén, mert utána nem lesz szükség rá, és állás nélkül maradhat. Nos, a fő szerepköröm a munkahelyen a rendbetétel, bármihez nyúlok, a rendszerzés, stb. Asztrológiában Halak jegy, ami lehet analóg szintén a Remete lapjával, hisz a belső fény megtalálásával Istent találjuk meg magunkban.

Térjünk vissza az enneagramhoz. Mit csinál a 9-es típus ahelyett, hogy megélné az ösztöneit? A fél a világtól, fél a változástól, a konfliktusok felvállalásától, és egy idő után az egész világtól, mert abban megmaradni agresszióval, önvédelemmel (kettes csakra, kilences szefira) lehet csak, (vagyis egészséges egóval), ezért befelé fordul, és elkezd rettegni, csakúgy, mint a hatos enneagram típus. A Remete mit csinál a kivetésben? Aktív cselekvés pozíciójában találjuk (9/19) és pont arról beszél, hogy nem tesz semmit, befelé figyel, hogy megtalálja belső fényét, amit aztán napként kutyakötelessége lenne magából a világra kiárasztani. Ez a Tarotban az életfeladatom is. És a Halak jegyként szintén egyfajta szolgálat jelenik meg, ami Remete analógia.
A másik oldala a hatosnak a hármas típus, aki nem kivonul a világból, hanem belemegy, és egy közösség elismeréséért küzd úgy, hogy értük cselekszik, a szeretetükért cserébe. Úgy gondolja, hogy önmagáért nem lehet szeretni, csak azért, amit tesz. A kilences típus tehát két lábon – 6 és 3 – állva ingadozik az életben.

Magasan díjazom ezt a könyvet, mert azt vallja, hogy nincsenek jó és rossz, negatív és pozitív típusok, és karakterek, hanem csak feladatok vannak mögöttük. Bármit teszünk, bármelyik lábunkra állunk, - az életben váltakozva a két láb között – abból mindig lehet tanulni, fejlődni általa.

A Bábu

A reggeli munkába menet elég nyomasztó volt, néha vannak ilyen furcsa érzéseim: mintha nem haladnék, amikor megyek.
Tettem a lábam, egyiket a másik után, de olyan megerőltető volt, hogy azt hittem, soha nem érek be dolgozni. A Föld mágneses ereje vonzott, valamilyen erő odatapasztott hozzá, és csak húzott minden lefelé. Ugyanakkor a házak, és a fák hatalmasra nőttek, úgy éreztem magam közöttük, mint egy kis hangya és közben nem csak hatalmasokká váltak, hanem eszméletlen távolságba is kerültek tőlem. Kitágult az egész tér, végtelenné vált minden, és mintha egy egész univerzumot kellett volna a vállamon cipelnem. Léptem, csak léptem, sem gyorsabban, sem lassabban nem tudtam menni, de olyan érzés volt, mintha helyben járnék, mint egy dróton rángatott bábú, akinek a lába alatt, mint egy forgószínpadot, forgatják a Földet. Semmi sem volt valóságos, illúzióban jártam, ahol minden más volt, mint úgy általában, mégis minden ugyanaz maradt. Nem is értem, hogyan tudtam időben beérni a munkahelyemre. Ilyen kimerülten kezdődött a nap.

Ma meghozták a CC-s telefonokat, bekötötték, ami azzal járt, hogy többször kellett újraindítani a gépeket, mire működőképesek lett ismét. Futkostam egyik szobából a másikba, segíteni, kinek mi tűnt el a gépéről, visszavarázsolni, és ahol az én tudományom csődöt mondott, ott jöttek a számtechnikusok, és ismést csak újraindíttatták a gépeket.
Ezzel telt a nap.
Azután betöltöttek egy új programot, ami felborított megint mindent, és nem lehetett dolgozni tovább.

Bevittem a rajzaimat. Végre az összes falon levő virág le lett másolva, így az eredetieket betehettem a dossziéba, a kolléganőm pedig másolt magának kb. 15 db rajzot, amit otthon ki szeretne tenni a falra.

Dob

Nagy megkönnyebbülés volt maga ez az oldási technika is, de ezt betetőzte, hogy az aluljáróban, hazafelé jövet két fiatal srác kézzel dobolt a vállukra akasztott, és a térdükkel tartott dobon.
Olyan hangosan, hogy a tüdőmben rezgett minden ütés, és a dobszólók hatása leírhatatlan. Már láttam őket régebben, és nagyon örültem, hogy most, éppen most rájuk akadtam. Tökéletes csakratisztítás volt, állítom, hogy a két különböző hangú dob két különböző csakrára hatott, azon kívül, hogy nem csak az én energiarendszeremet, hanem az egész aluljárót tértisztításban részesítette. Nem siettem, elég hosszan álltam ott, hallgatva őket, míg csak kimerülten szünetet nem tartottak. Akkor odament hozzájuk egy hölgy, bemutatkozott nekik, és valamiről el kezdett beszélni. Őszintén remélem, hogy felfedezte őket, és valamilyen fellépést ajánlott nekik, vagy műsort, vagy bármit, mert eszméletlenül jók a srácok.