Az illető úgy tanulta numerológiából, hogy a lélekszámunkat megélhetjük negatívan és pozitívan, a karakterszámunkat pedig csak pozitívan, mert az az isteni lélek tükröződése, kiáradása. Én viszont azt mertem írni, hogy ennek is van negatív megélési formája, mégpedig az enneagram karakterfixációja.
Numerológiát nem tanultam, de olvastam, ennek ellenére két dolgot is kétségbe vonok. Az egyik az, hogy a lélekszámunkat csak pozitívan tudjuk megélni. Ahogy az életben semmi sem egyszerűen fehér és fekete, úgy nincs csak pozitív és csak negatív, hisz ahogy a pozitív vagy negatív túlsúlyba kerül, azonnal kitermeli magából az ellenpólusát. Vagyis: a sok pozitív, vagy csak pozitív kitermeli a negatívat, és a csak negatív, ha túlsúlyba kerül, kitermeli a pozitívat. A földön semmi sem létezik az ellenpárja nélkül. Ahogy a földnek is két pólusa van, úgy szerintem ez mindenre vonatkozik, hisz a dualitás és viszonyítás világában élünk. Honnan is tudnánk bármiről, hogy az tiszta pozitív, ha nem ismernénk annak negatív energiáját, ellenpólusát is?
Eleve a teremtés során megjelenik a kiáradó és befogadó energia, vagyis a pozitív és negatív, hisz az Isteni lélegzet nem csak kiárad, hanem Istennek levegőt is kell vennie – ez a befogadó, és egyben negatív, hisz belégzésével már nem saját energiáját, hanem a föld és az emberek által kibocsátott negatív energiát lélegzi be és tisztítja meg, mielőtt visszaáramoltatja hozzánk, - és a kettő közötti szünet nem más, mint a semleges energia. Mivel nem csak a dualitás, hanem ez a szent hármasság jelenik meg a világon mindenben, és akkor van harmónia, ha ez a három energia egyensúlyban van bennünk, így szerintem mindennek, ami a földön létezik, háromféle energiája van: kérdés, hogy mi melyiket ismerjük fel, melyiket éljük, melyiket alkalmazzuk.
Eleve a teremtés során megjelenik a kiáradó és befogadó energia, vagyis a pozitív és negatív, hisz az Isteni lélegzet nem csak kiárad, hanem Istennek levegőt is kell vennie – ez a befogadó, és egyben negatív, hisz belégzésével már nem saját energiáját, hanem a föld és az emberek által kibocsátott negatív energiát lélegzi be és tisztítja meg, mielőtt visszaáramoltatja hozzánk, - és a kettő közötti szünet nem más, mint a semleges energia. Mivel nem csak a dualitás, hanem ez a szent hármasság jelenik meg a világon mindenben, és akkor van harmónia, ha ez a három energia egyensúlyban van bennünk, így szerintem mindennek, ami a földön létezik, háromféle energiája van: kérdés, hogy mi melyiket ismerjük fel, melyiket éljük, melyiket alkalmazzuk.
A másik kérdéskör a spiritualista rendszerek egymásnak való megfeleltetése.
Ezzel sem értek egyet, hogy nem lehet megfeleltetni őket, hisz az egy minden rendszerben egy, tehát azonos energiát, rezgést, és analógiát hordoz, legyen az numerológiai egyes, enneagram egyes, Életfa első Szefirája, vagy az asztrológiai egyes ház – csak hogy a legismertebbeket említsem.
Valamikor Atlantiszon nem voltak külön, vagy nem alkalmazták külön a spirituális rendszereket, hanem egységében, együtt, egyszerre alkalmazták őket, éppen azért, mert egyről kellett, hogy beszéljenek, független attól, hogy az egyik rendszer az egyik, a másik a másik oldalról világított meg egy személyt, történést, stb. Tehát egyik a másikat elmélyítheti, jobban érthetővé teheti, alátámaszthatja, adhat plusz információt, de soha nem szólhat másról, csak arról az egyről, amit éppen vizsgálunk. Pontosan ezt a következtetést vontam le, amikor összehasonlítottam egy kabbalista Életfa elemzést, egy numerológiai, egy enneagram, egy asztrológiai, és a Tarot életfeladat elemzést magamról.
És ennek megértésében éppen a legutóbbi Enneagram könyv adott sokat. Eli Jaxon-Bear könyve a könyv végén mellékesen odaveti, hogy egy embernek nem egy, hanem három fixációja van. Ennél többet nem ír, de ez elég volt ahhoz, hogy elgondolkodjam azon, mire céloz.
Gondolkodj velem: Az enneagram szimbóluma egy kör. A talizmán készítésekor a tudattalant egy pont vagy egy kör jelképez. De kör jelképezi a szellemi szintet is. És lehet az asztrológia horoszkópja is. A numerológia legtöbbször négyzethálóval dolgozik, ami a Tarotban nálunk a fizikai szint szimbóluma. Ugyanakkor régen az asztrológusok négyzet alakú horoszkópokat készítettek, mert úgy gondolták, hogy a föld is egy négyzetforma. A Tarot kivetésünk pedig háromszöget alkot a síkban, ami nem más, mint az isteni sík szimbóluma, ebben a formában. Viszont ma már azt is tudjuk, legalábbis tudni véljük, hogy a Gizai piramisnak van egy „tükörképe” a föld alatt, tehát megvan a lefelé álló háromszögformánk is, Tarotban az érzelmi szint, és a földi világ befogadó minőségére utal, az isteni szint pedig a kiáradó isteni energiára.
Tehát kör, háromszög, és négyzet. Mindezt megtalálhatod az Életfában is: Szefirák, triászok, és az oszlopok által behatárolt háromszögek, négyzetek.
A kivetésben a tengelyen szintén három szintről beszélünk: isteni, egó, és tudattalan.
Tehát amikor Eli Jaxon-Bear arról beszél, hogy mindenkinek három fixációja van, akkor ezeken a formákon elindulva az Enneagram szabályos és szabálytalan háromszögeit lehet közelebbről szemügyre venni.
A három háromszög: 3-6-9, 1-4-7, és a 2-5-8 számokat köti össze. Ezért úgy gondoltam, hogy – mivel ezek a számok szorosabb kapcsolatban vannak egymással – az egy háromszögben levő energiák lesznek azok, amiket fixációként felveszünk, mégpedig úgy, hogy egyiket tudattalan, másikat egó, harmadikat pedig isteni szinten, ahogy a Tarot tengelyéből erre következtetni lehet. Tehát van szellemi, érzelmi, és ösztönfixációnk, hogy melyiket hol rejtegetjük, azt már valószínűleg nekünk kell megkeresni magunkban.
Maradjunk meg az én példámnál: 9-es enneagram típus, akinek az ösztöneivel van gond, elszakadt az ösztöneitől. Ez az én esetemben gyerekkor óta elfojtott dühöt, haragot, indulatot, irigységet, féltékenységet jelenít meg, és milyen „furcsa”, az Enneagram kilencedik szefirája nem más, mint a kettes csakra, az Életfa legalja, vagyis az állatvilágot jelképező életterület. Az állatok pedig ösztönös agresszióval rendelkeznek, eszük ágában sincs bármit is elfojtani belőle. Amit fel kell ismernem általa: bennem is ott lapul az állat – ha nem tiltottam volna meg magamnak, akkor magamból kifordulva tudnék ordítani néha a dühtől, toporzékolva, és hisztizve. A feladat ennek felismerése, feloldása, és nem elfojtása, hanem az agressziót egészséges hajtóerővé változtatni, kreatívan, tevékenyen megélni – mert a 9-es típus lusta, mint az állat. Látod, már a hasonlat is egy jellemről, és állati ösztönről beszél. A lustaság a 9-es típusnál pedig abban jelenik meg, hogy nem fordít erőt, energiát arra, hogy befelé figyeljen (Remete), inkább felfordítja a lakást, és takarít, dolgozik – de nem önmagán.
A numerológiai 9-es már úgy kezeli, mint egy olyan személyt, aki magában hordozza az előette levő nyolc szám energiáit is. Olvastam egy könyvben, hogy a kilences típusnak arra kell vigyáznia, hogy ne túl gyorsan tegyen rendet a munkahelyén, mert utána nem lesz szükség rá, és állás nélkül maradhat. Nos, a fő szerepköröm a munkahelyen a rendbetétel, bármihez nyúlok, a rendszerzés, stb. Asztrológiában Halak jegy, ami lehet analóg szintén a Remete lapjával, hisz a belső fény megtalálásával Istent találjuk meg magunkban.
Térjünk vissza az enneagramhoz. Mit csinál a 9-es típus ahelyett, hogy megélné az ösztöneit? A fél a világtól, fél a változástól, a konfliktusok felvállalásától, és egy idő után az egész világtól, mert abban megmaradni agresszióval, önvédelemmel (kettes csakra, kilences szefira) lehet csak, (vagyis egészséges egóval), ezért befelé fordul, és elkezd rettegni, csakúgy, mint a hatos enneagram típus. A Remete mit csinál a kivetésben? Aktív cselekvés pozíciójában találjuk (9/19) és pont arról beszél, hogy nem tesz semmit, befelé figyel, hogy megtalálja belső fényét, amit aztán napként kutyakötelessége lenne magából a világra kiárasztani. Ez a Tarotban az életfeladatom is. És a Halak jegyként szintén egyfajta szolgálat jelenik meg, ami Remete analógia.
A másik oldala a hatosnak a hármas típus, aki nem kivonul a világból, hanem belemegy, és egy közösség elismeréséért küzd úgy, hogy értük cselekszik, a szeretetükért cserébe. Úgy gondolja, hogy önmagáért nem lehet szeretni, csak azért, amit tesz. A kilences típus tehát két lábon – 6 és 3 – állva ingadozik az életben.
Magasan díjazom ezt a könyvet, mert azt vallja, hogy nincsenek jó és rossz, negatív és pozitív típusok, és karakterek, hanem csak feladatok vannak mögöttük. Bármit teszünk, bármelyik lábunkra állunk, - az életben váltakozva a két láb között – abból mindig lehet tanulni, fejlődni általa.
Ezzel sem értek egyet, hogy nem lehet megfeleltetni őket, hisz az egy minden rendszerben egy, tehát azonos energiát, rezgést, és analógiát hordoz, legyen az numerológiai egyes, enneagram egyes, Életfa első Szefirája, vagy az asztrológiai egyes ház – csak hogy a legismertebbeket említsem.
Valamikor Atlantiszon nem voltak külön, vagy nem alkalmazták külön a spirituális rendszereket, hanem egységében, együtt, egyszerre alkalmazták őket, éppen azért, mert egyről kellett, hogy beszéljenek, független attól, hogy az egyik rendszer az egyik, a másik a másik oldalról világított meg egy személyt, történést, stb. Tehát egyik a másikat elmélyítheti, jobban érthetővé teheti, alátámaszthatja, adhat plusz információt, de soha nem szólhat másról, csak arról az egyről, amit éppen vizsgálunk. Pontosan ezt a következtetést vontam le, amikor összehasonlítottam egy kabbalista Életfa elemzést, egy numerológiai, egy enneagram, egy asztrológiai, és a Tarot életfeladat elemzést magamról.
És ennek megértésében éppen a legutóbbi Enneagram könyv adott sokat. Eli Jaxon-Bear könyve a könyv végén mellékesen odaveti, hogy egy embernek nem egy, hanem három fixációja van. Ennél többet nem ír, de ez elég volt ahhoz, hogy elgondolkodjam azon, mire céloz.
Gondolkodj velem: Az enneagram szimbóluma egy kör. A talizmán készítésekor a tudattalant egy pont vagy egy kör jelképez. De kör jelképezi a szellemi szintet is. És lehet az asztrológia horoszkópja is. A numerológia legtöbbször négyzethálóval dolgozik, ami a Tarotban nálunk a fizikai szint szimbóluma. Ugyanakkor régen az asztrológusok négyzet alakú horoszkópokat készítettek, mert úgy gondolták, hogy a föld is egy négyzetforma. A Tarot kivetésünk pedig háromszöget alkot a síkban, ami nem más, mint az isteni sík szimbóluma, ebben a formában. Viszont ma már azt is tudjuk, legalábbis tudni véljük, hogy a Gizai piramisnak van egy „tükörképe” a föld alatt, tehát megvan a lefelé álló háromszögformánk is, Tarotban az érzelmi szint, és a földi világ befogadó minőségére utal, az isteni szint pedig a kiáradó isteni energiára.
Tehát kör, háromszög, és négyzet. Mindezt megtalálhatod az Életfában is: Szefirák, triászok, és az oszlopok által behatárolt háromszögek, négyzetek.
A kivetésben a tengelyen szintén három szintről beszélünk: isteni, egó, és tudattalan.
Tehát amikor Eli Jaxon-Bear arról beszél, hogy mindenkinek három fixációja van, akkor ezeken a formákon elindulva az Enneagram szabályos és szabálytalan háromszögeit lehet közelebbről szemügyre venni.
A három háromszög: 3-6-9, 1-4-7, és a 2-5-8 számokat köti össze. Ezért úgy gondoltam, hogy – mivel ezek a számok szorosabb kapcsolatban vannak egymással – az egy háromszögben levő energiák lesznek azok, amiket fixációként felveszünk, mégpedig úgy, hogy egyiket tudattalan, másikat egó, harmadikat pedig isteni szinten, ahogy a Tarot tengelyéből erre következtetni lehet. Tehát van szellemi, érzelmi, és ösztönfixációnk, hogy melyiket hol rejtegetjük, azt már valószínűleg nekünk kell megkeresni magunkban.
Maradjunk meg az én példámnál: 9-es enneagram típus, akinek az ösztöneivel van gond, elszakadt az ösztöneitől. Ez az én esetemben gyerekkor óta elfojtott dühöt, haragot, indulatot, irigységet, féltékenységet jelenít meg, és milyen „furcsa”, az Enneagram kilencedik szefirája nem más, mint a kettes csakra, az Életfa legalja, vagyis az állatvilágot jelképező életterület. Az állatok pedig ösztönös agresszióval rendelkeznek, eszük ágában sincs bármit is elfojtani belőle. Amit fel kell ismernem általa: bennem is ott lapul az állat – ha nem tiltottam volna meg magamnak, akkor magamból kifordulva tudnék ordítani néha a dühtől, toporzékolva, és hisztizve. A feladat ennek felismerése, feloldása, és nem elfojtása, hanem az agressziót egészséges hajtóerővé változtatni, kreatívan, tevékenyen megélni – mert a 9-es típus lusta, mint az állat. Látod, már a hasonlat is egy jellemről, és állati ösztönről beszél. A lustaság a 9-es típusnál pedig abban jelenik meg, hogy nem fordít erőt, energiát arra, hogy befelé figyeljen (Remete), inkább felfordítja a lakást, és takarít, dolgozik – de nem önmagán.
A numerológiai 9-es már úgy kezeli, mint egy olyan személyt, aki magában hordozza az előette levő nyolc szám energiáit is. Olvastam egy könyvben, hogy a kilences típusnak arra kell vigyáznia, hogy ne túl gyorsan tegyen rendet a munkahelyén, mert utána nem lesz szükség rá, és állás nélkül maradhat. Nos, a fő szerepköröm a munkahelyen a rendbetétel, bármihez nyúlok, a rendszerzés, stb. Asztrológiában Halak jegy, ami lehet analóg szintén a Remete lapjával, hisz a belső fény megtalálásával Istent találjuk meg magunkban.
Térjünk vissza az enneagramhoz. Mit csinál a 9-es típus ahelyett, hogy megélné az ösztöneit? A fél a világtól, fél a változástól, a konfliktusok felvállalásától, és egy idő után az egész világtól, mert abban megmaradni agresszióval, önvédelemmel (kettes csakra, kilences szefira) lehet csak, (vagyis egészséges egóval), ezért befelé fordul, és elkezd rettegni, csakúgy, mint a hatos enneagram típus. A Remete mit csinál a kivetésben? Aktív cselekvés pozíciójában találjuk (9/19) és pont arról beszél, hogy nem tesz semmit, befelé figyel, hogy megtalálja belső fényét, amit aztán napként kutyakötelessége lenne magából a világra kiárasztani. Ez a Tarotban az életfeladatom is. És a Halak jegyként szintén egyfajta szolgálat jelenik meg, ami Remete analógia.
A másik oldala a hatosnak a hármas típus, aki nem kivonul a világból, hanem belemegy, és egy közösség elismeréséért küzd úgy, hogy értük cselekszik, a szeretetükért cserébe. Úgy gondolja, hogy önmagáért nem lehet szeretni, csak azért, amit tesz. A kilences típus tehát két lábon – 6 és 3 – állva ingadozik az életben.
Magasan díjazom ezt a könyvet, mert azt vallja, hogy nincsenek jó és rossz, negatív és pozitív típusok, és karakterek, hanem csak feladatok vannak mögöttük. Bármit teszünk, bármelyik lábunkra állunk, - az életben váltakozva a két láb között – abból mindig lehet tanulni, fejlődni általa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése