Tegnap hazafelé jövet nagyon felhős volt az ég, és ámulva néztem: élt, és mozgott az egész, közel volt, és olyan hatást keltett, mintha gömbölyű kupola borult volna fölénk. Néhányan meg is néztek, hogy mit néz ez a majom az égen, ahelyett, hogy a lába alá nézne. Jó volt jönni a fák alatt, zúgott a szél a fülemben, és susogtak a fák hajladozva. Szeretem a vihar előtti állapotot – vihar végül mégsem lett belőle, csak egy-egy átfutó zápor, még éjjel is.
Ma is jó erős szél volt.
Szeretem a szelet:)
Szeretem az esőt:)
Szeretem a napsütést:)
A havat is, a hideget is, de a jeget azt nem szeretem. Az csúszik.
A felhők nem csúsznak.
Ma is jó erős szél volt.
Szeretem a szelet:)
Szeretem az esőt:)
Szeretem a napsütést:)
A havat is, a hideget is, de a jeget azt nem szeretem. Az csúszik.
A felhők nem csúsznak.
Vagy mégis?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése