2009. jún. 25.

Mosoly


Gondolom Bogyó örömére, tennék néhány gondolatot a mosolyra is.
Szintén nem azonos a száj vízszintesen való elhúzásával, a vigyorral, a jókedvvel, stb.
És Isten őrizzen attól, hogy olyan mosolyogjon rám, aki nem ismeri a szív mosolyát.

Mert a mosoly…. Pamparamparam... EZÉRT HÁT MOSOLYOGJ!
Hangzik a felszólítás, és vannak emberek, akik elhúzzák a szájukat, összeszorítják a három ujjukat, ami egy életre összeragadt, és arcukra dermedt maszkkal járnak-kelnek, azt gondolva, hogy ők most pozitív beállítottságúak, és nem veszik észre, hogy már régen nem is élnek.

Ahhoz, hogy úgy tudjunk mosolyogni, ahogy a szép idézetek szólnak, és valóban őszinte legyen, szintén tudatosság kell, magas szintű szeretet, stb.
Mert a mosoly nem azonos a vicsorgással:)
A mosoly akkor az igazi, ha a szemből indul. Nem is kell a szájnak követni ahhoz, hogy látni lehessen: benső mosollyal van dolgunk. A szív mosolyog. Ha ez megvan, akkor talán követi a száj is, de már igazán nem szükséges, mert az ilyen embernek az egész lénye sugárzik, és mosolyog.


Próbáltam rajzolni egy mosolygó szemet, és szájat, de a szem megint nem lett tökéletes, kicsit szomorkás. Bár, ami azt illeti, a benső mosollyal rendelkező emberek is emberből vannak, így lehetnek szomorúak ők is.














A szomorúság nem írtja ki a benső mosolyt, inkább még emberibbé teszi.




A szeretetet és a mosolyt egy harmadik irányítja, a hit.

Erről majd máskor…
Túl kevés a szó ahhoz, hogy ez úgy legyen leírva általam, ahogy annak írottnak kell lennie.

Nincsenek megjegyzések: