Párhuzamos létvalóságaink

Attilától azt tanultam, hogy egy lélektársi közösség nyolc főből áll. (Nem azonos a lélekcsoporttal, mert az ennél több főből is állhat, és nem azonos az ikerlánggal, aki minden tulajdonságunk ellenkezőjét produkálja). Ebből hét ölt fizikai formát, a nyolcadik mindig fennmarad – hogy melyik, az változó – és fentről segít. Egyszer csináltunk egy meditációt, amiben kerekasztal beszélgetésre lehetett hívni a lélektársakat, és például a közös vagyon újrafelosztását kérni. Mert lehet, hogy a vagyon úgy oszlik meg, hogy nekem sok gyerekem van, és kevés pénzem, neki milliói, és nincs gyereke, stb.
Emlékszem, az egyiknek luxushajója, magánrepülője volt, és ettől a helyzettől fokozatosan ment egyre lejjebb a vagyoni helyzet. Ha sorban ültünk volna, akkor én ültem volna a sor legvégén.
Elég szívós egy tárgyalás volt, édes lélektársam nagyon ragaszkodott „vagyonkájához”, de végül megígérte, hogy átgondolja mit és mennyit engedhet át belőle nekem.

Azt hiszem, újra meg kell, hogy tegyem ezt a meditációt, és most akkorát csapok az asztalra, hogy szétreped, ha nem teljesít végre.
(Vicc volt, meditációban kulturáltan viselkedünk, ott nincs helye agresszivitásnak, hisz magasabb én tárgyal magasabb énnel, tehát a határozottság nem keverendő össze az agresszióval.)

Az jutott eszembe, hogy Kuthumi egy régi anyagában azt olvastam, hogy nem csak lélektársaink vannak lent a földön, hanem léteznek párhuzamos létvalóságaink is. Ez azt jelenti, hogy a lélek egyszerre több helyen van jelen, vagyis én magam több helyen vagyok jelen a világban – vagy más létvalóságban, más élettérben, nem a földön, hanem más bolygón pl.
Mivel egy lélek vagyunk, ezért lehetnek olyan esetek, amikor azt érzem meg, hogy vele történik valami.
Ezt úgy fogalmazta meg Kuthumi, hogy biztos történt már velünk olyan eset, amikor valamilyen előérzetünk volt, és a végén nem történt semmi.
Ezt az érzést ismerem.
Az embernek szinte gyomorgörcsei, hasmenése van az izgalomtól, a feszült várakozástól, a várható élmény örömétől, vagy a félelemtől, szorongástól, és aztán nem történik semmi. Ilyenkor az van, hogy kapcsolatba kerültünk a lélektársunkkal, csak éppen nem értjük az egészet, az üzenetet, vagy a helyzetet. Azt javasolta Kuthumi, hogy meditáljunk rá, vagy egyszerűen jelentsük ki, vagy helyezzük a tudatunkat valahova, - már nem emlékszem, hogy hogyan fogalmazta meg – és gondoljunk arra, nyilvánítsuk ki, hogy felemeljük rezgésszintünket a lehető legmagasabbra, vagy az éppen ideális szintre, és befogadjuk, behívjuk azt a pozitív energiát, amelyik meg akar bennünket ajándékozni. (Természetesen a negatív energia elől elzárjuk magunkat, abban nem szeretnénk közösködni) (A kép Anna Barth képe egy honlapról.)
Egyszer kipróbáltam, még tavaly… előtt, azt hiszem. Eszméletlen izgalom fogott el az utca kellős közepén, és fogalmam sem volt arról, hogy mit várok, mi fog történni, stb.

Eszembe jutott Kuthumi, és elkezdtem mantrázni, hogy felemelem a rezgésszintemet arra a magasságra, amelyikre éppen szükségem van, és befogadok minden pozitív energiát, örömmel részesedem az égiek ajándékából. Hát, ment egy darabig, mire elmúlt az érzés, és nem történt semmi. Azért nem adtam fel, kíváncsi voltam, hogy mi fog várni rám. Néhány perc múlva megszólalt a telefonom. Kőműves Laci keresett telefonon. Éppen a barátjával beszélt, és eszébe jutottam én, hogy valamikor régen átadta nekem a kiskörei bérelt házat nyaralásra, és milyen nem szép tőle, hogy nem jutok eszébe mostanság. A barátjának Gyulán van egy háza, amit nem használ, és Laci időnként ott szokott mostanában nyaralni, pihenni. Ha gondolom, akkor elkéri a barátjától, és lemehetünk egy hétre pihenni.
Éppen ilyen jó passzban voltam, mint most anyagilag, így bármennyire is jólesett, de nem szerettem volna a gyerekekkel elindulni. Igaz, Gyulán ott a fürdő, és lehet kirándulni, de anyagilag mindenképpen plusz költség lett volna. Ráadásul azt hiszem, hogy szanaszéjjel voltak a kölkök, én pedig nem lelkesedtem Gyuláért, bár állítólag szép hely. Kirándulni nem szeretek, és mitől tudtam volna megfizetni nap mint nap a strandbelépőt ott, amikor itthon sem tellett rá.

Így aztán nem lett belőle semmi, de arra határozottan jó volt, hogy bebizonyítsa nekem, hogy ez a dolog működik.

Mindez a „csörög a telefonom”-ról jutott eszembe: hátha fel kellene emelkedni, és meghallani végre valami üzenetet.

Legközelebb – ha nem felejtem el – megint megpróbálom:)

Akárki keresel, várj, jövök!


Képkeresgetés közben viszont találtam egy nagyon jó honlapot, itt:

http://www.leleklampas.hu/index2.html

(Kata, írd már le, ha tudod, hogy hogyan kell az "itt" helyére betenni a linket, mert valamiért nem sikerült. KIjelöltem az "itt" szót, átléptem HTML módba, és akkor az itt szó után volt egy olyan kódsorozat, ami közé beillesztettem a linket, de nem csinált semmit)

Egy olvasmányt már letöltöttem, kb. 70 oldal, így sajnos majd akkor olvasom, ha megfelelő a világítás a gép mellett, vagyis nappal, különben kifolyik a szemem. Nagyon komolynak tűnik, vannak benne meditációk, és kérdések, amit a magasabb énnek éppen ebben a témában is fel lehet tenni.

Csörög a telefon, vedd fel!

Felvenném.
Ha valóban csörögne.
Hónapok óta ezt játsszuk, a telefon és én.

Itt ül mellettem, vakon bámul rám, süket, és néma, és mégis szól. Vagyis, én hallom a hangját. Csörög. Sokszor szaladtam már be a szobába, vagy ki a konyhába, - attól függ, hogy éppen hol hagyom el - vagy meredtem rá döbbenten, amikor mellettem volt, mert hallom a zenéjét. Nem gyakori, még senkitől sem hallottam ezt a zenét, így azt sem lehet mondani, hogy valaki más mobilját hallom. Ténylegesen hallgat, nem hív senki, és mégis hív valaki.


Ember! Én felvenném, ha csörögne, csak csörgess már meg igazándiból!

Ugyanezt játssza a levelező rendszerem. Időnként hallom, hogy új levél érkezését jelzi, és sehol semmi. Engem keres valaki, vagy én várok valamit? (tudatosan biztos, hogy nem)

Mi ez?
Orvoshoz kell mennem?
Valaki beszélni akar velem?
Felsőbb világból üzenet, amire immunis vagyok, ezért így jeleznek?

Shoppingolás

Reggel magunkhoz térve a kómából, - Kata sem volt sokkal éberebb állapotban, mint én – megbeszéltük, hogy találkozunk az Auchan előtt. Néztünk fehérneműt – most ezt tartom még a legfontosabbnak – és blúzt, de nem találtunk. Hiába a nagyáruház, ha korlátozott a stílus. Találtunk egy-két nagyon jó felsőt elérhető áron, fel is próbáltam, és sajnos minden jó volt: a fazonja, a színe, az anyaga, az ára – csak éppen az anyag a csípőmre simult, tökéletesen kiadva annak minden kiugró vonalát. Nem állt jól, na!
Néztük a gyerekruhákat Júliának, és betévedtünk a konyhai részlegbe is. Véletlen szándékosan történt, mert nekem ez mániám. Először a műanyag dobozoknál gyengültem el, mert már ki kellene cserélni a kb. harminc éves liszt, cukor só nagyméretű fűszertartóimat. Le is vettem a polcról őket némi tipródás után, mert erre most nincs pénz, nem ezért jöttünk, de aztán úgy voltam vele, hogy eddig máshol nem találtam megfelelőt, most itt van, és isten tudja, hogy mikor járok megint erre. Belefutottam egy spagetti szedő kanálba, az jött velem szó nélkül, és végre-végre vettem egy új reszelőt is, mert a másik szintén a harminc év alatt teljesen elvesztette már az élét. Nem nagy összegek ezek, de direkt soha nem indultam el ilyet vásárolni, mert úgy voltam vele, hogy ráér még, aztán, mikor vásárolni voltam, akkor azért kellett meggondolnom, mert nem ezekért mentem, hanem fontosabb dolgok miatt.
Most is fontosabb dolgok miatt mentem, és most is kevés a pénzem, de most úgy döntöttem, hogy nem hagyom ott.
Szerintem elöntötte az agyamat a vásárlási lila köd, mert egy rozsdamentes serpenyő is bekéretőzött a kosaramba – 8.000.-Ft-ért. Aztán a lila köd elmúlt, és visszatettem a serpenyőt. Majd máskor, ha több pénzem lesz, és esetleg elmegyünk Katával az Ikeába. (Na, arra kell majd spórolni, mert ott biztos, hogy nem fogok ellenállni a tésztaszűrő, főzőedénynek sem, és a sok kis baromságnak. Hisz eddig is mindig azt mondtam Szilvinek, ha hazahozott valamit, hogy nekem miért nem, amikor csak néhányszáz forintba kerül? Miért nem hív fel, hogy kell-e, hisz hiába mondja, hogy menjek, és vegyek magamnak, ismerem magam annyira, hogy meg sem találnám, meg sem látnám őket. Elveszek én ott egyedül, nem ismerem ki magam.)

Néhány sorral később következtek az üvegáruk, és ott megtaláltam a az ideális méretű tároló üvegeket. Csak egy százassal volt drágább. Igaz, hogy csatos tetejű, nehezebb kezelni, kinyitni és lezárni, súlya van, nehezebb levenni a polcról, de könnyebb tisztítani. Műanyag vissza a polcra, üveg jött velem.
Aztán felszállt a lila köd, és a serpenyőt visszatettem.
Széles vigyor ült az arcomra, amikor megláttam, hogy Kata ugyanezt csinálja. Landolt a kosarában ez meg az, utána következett a felülvizsgálat: valóban kell ez nekem? És visszavándoroltak a polcra a göncök. Aztán megint le a kosárba, aztán megint vissza a polcra.

Ime a józanész, a pénztárca, és a vágyak harca:)))

Arra jöttem rá, hogy én elméletileg szeretek vásárolni, gyakorlatilag pedig olyan béna vagyok, hogy csak na.
Nem látom meg a jó és olcsó göncöket.
Nem szeretek próbálni, mert mindig szembesülnöm kell a tükrök előtt a magából kifordult fazonommal.
Jó, ha máson látom, hogy milyen, mint magamon. Akkor sokkal jobban felkelti az érdeklődésemet, hogy nekem is kell ilyen. (aztán jön a próba, amikor kiderül, hogy nekem ne kelljen ilyen, vagy kiderül, hogy nincs a mértemben)
Sokkal jobban érdekelnek a műszaki cuccok, mint a ruhák, és leginkább a konyhai gépek, eszközök.

Szóval nem hülyeség a shoppingolás, csak legyen az embernek pénze, és ne kelljen piszlicsáré dolgok előtt órákat tipródni, hogy megengedjem-e magamnak, vagy sem.
Ma már akkor kellene megvenni valamit, amikor találkozik vele az ember, mert soha többet nem talál később olyat, és ez a szemléletmód erősen ütközik a pénztárcámmal.

Körülnéztünk még cipőügyben is. Én is gondolkodtam erősen egy új cipőn, mert a másik már nagyon kitágult, papucsként lifeg a lábamon, és a talpa is kezd belül szétjönni, így már egyáltalán nem kényelmes. Találtam egy 3.000.-Ft-os cipőt, ami kinézetre nagyon aranyos, és elég kényelmesnek mondható, bár nem az igazi. Igazi cipő már csak 10.000.-Ft felett található. Olyat is találtam, bőrből, akciósan „csak” 9.000.- Ft, fel is próbáltam. Álom volt első pillantra, amikor csak jobb lábast próbáltam fel, pedig még fel sem álltam. Ugyanaz az érzés, mint amikor mentem a Caminóra, és megvettem a drága szandált. Akkor is nehezen szántam rá magam, de megérte, mert évekig szandál volt, még a Caminó után is kibírt két évet, mennyi ideje lett volna Caminó nélkül… Azonnal elhatároztam, hogy – bár Kata úgy gondolta, megveszi nekem, ha jó – hogy megveszem én a hitelkártyám terhére, ezért felpróbáltam a másik lábamra valót is. Hát, mit mondjak, ilyenkor derül ki, hogy milyen balga vagyok. Szó nélkül elhoztam volna a másik lábra való próbálkozás nélkül, ám amikor mégis felpróbáltam, kiderült, hogy a bal lábamra kicsi a cipő:(
Így aztán maradtam a 3000.-Ft-os kínai műbőrcipőnél. Ha csak egy szezont bír ki, akkor is van egy elfogadható cipőm a fekete nadrághoz.

Hazaérve egy feldúlt Évát találtam a feldúlt konyhában. Talpalatnyi hely nem volt szabadon. Tortát kezdett el sütni a szentem. Ezzel még nem volna baj, de úgy készült a torta, hogy egy órán belül legyen kész, mert vinni kell. Parancs a tortának kiadva, és érdekes módon a torta legalább olyan öntörvényű volt, mint Éva és úgy általában a családom minden tagja. Nem akart egy óra alatt tortává varázsolódni. A gyerek hasgörcsökre hivatkozva visszavonult, én pedig szintén nem voltam csodatévő passzban. A legtöbb, amire képes voltam, hogy összepakoltam a konyhát, vártam, hogy mikor dermed a puding, hátha… de időben nem fért bele. Ezért végül levágtam egy kisebb darabot a tésztából, beletettem Máriusz nálunk maradt mikrós dobozába, és ráöntöttem a pudingot. Mondtam Évának, hogy most Máriusznak az lesz a meglepetés, hogy a puding alatt megtalálja a torta tésztáját is. Így vitte el Éva.

Én pedig elkészítettem a lejjebb található gesztenyés torta krémjét, és megkentem vele a maradék tészta tetejét. Aztán – mivel könnyelmű módon, még a bab elkészülte előtt levettem a mélyhűtőből a darált húst töltöt paprikához magamnak, mert más nem eszi – feltettem főni a töltött paprikát, majd úgy gondoltam, hogy ahhoz krumpli is dukál, azt is oda tettem még. Takarítás, pakolás, és este 11-re megint tiszta, rendes konyhám volt. Kb. ilyen gyorsan megy az idő.

Arra jöttem rá, hogy nem számít, hogy itthon van-e az ember, vagy dolgozik, az idő így is úgyis elszalad, és még mindig ott tartok – így szabadság alatt is – hogy vagy otthon, vagy munka az első a számítógépnél, de a kettő együtt nem megy. Eltelt egy hét, és nem írtam meg egyetlen meditációt sem, egyetlen lap szimbólumát sem, és sok mindent nem csináltam még, amit beterveztem.
Mert az idő olyan ravasz fajta, ami elhiteti, hogy tengersok van belőle, aztán kifolyik az ujjak közül.

Nem is tudom, hogy hány hétre, hónapra kellene elmenni szabadságra, - vagy nyugdíjba – hogy a kellő leeresztés után feltöltődjön az ember, és munkaképes legyen, aktívan. A lakásban sem takarítottam még szinte semmit, kivéve, amíg főtt a paprika, addig rendbe hoztam a mellékhelységeket – ez sem ki munka ez után a család után – és felmostam. (ezért lett este 11 a nap vége.)

Szabadság ötödik napja

Bementem a munkahelyre, kisfőnöknőm hozott nekem néhány ruhát. Sajnos az évek óta hordott egyszem fekete nadrágom elkopott, kifényesedett az anyaga, és el is mállott egy helyen. Már szándékoztam venni egyet, de azt hittem, még ráérek, úgysem kell sehova sem nyáron. Mivel ebben a hónapban hatvan ezerrel kevesebb lett a pénzem, ezért úgy gondoltam, még tovább napolom, a következő hónapra a vásárlást.

Igen ám, de közben meghívást kaptam az ADOK 2008 konferenciára. (Mert pályáztunk, és jót írtunk) Ez arról szól, hogy kedvenc munkahelyemen kétévente pályázatot hirdetnek, megadva négy témakört: mit kellene megváltoztatni, újítani, reformálni, te hogy látod? Lehet pályázatokat beküldeni, és aki értelmes, megvalósítható ötleteket tud írni, azt meghívják egy háromnapos konferenciára, ahol a javaslatok mélyebb kidolgozásra kerülnek.

Ebben az évben Füreden lesz ez a konferencia. (ebben a két torony nagyságú szállóban leszünk elszállásolva kb. 240-en, egyikben lesz a konferencia, és egy alkalommal a hotel Flamingóban. Először pipa lettem, mert ki a fene szeretne egy pesti lakótelepről egy másik emeletes épültebe utazni, de aztán azért kezdtem el vadul imádkozni, hogy adja Isten nekem valahol a legmagasabb emeleten a szobát, balatoni kilátással, akkor megbékülök:)) Néztük kolléganőmmel a régi képeket, és azt kellett látnunk, hogy ez alatt a három nap alatt keményen hozni kell a köztisztviselői ranghoz illő ruházkodást, és az úgynevezett üzletasszonyi formát. Kosztüm, elegáns, de klasszikus, jellegtelen, nem egyéni jellemet kifejező ruhákat láttunk a nőkön, a férfiak öltönyben.
Ez elég elkeserítő volt, mert, ha nagyon kell, akkor még összevakarok valami csinos kinézetet magamnak a saját ruhatáramból – bár ezt inkább csak nyáron, az őszi és téli ruházkodással, amikor az ember egyáltalán nem megy már sehova, már nem így állok – de hivatalos eleganciától kiráz a hideg, így nincs kosztümöm, utálom hordani, szerintem egyáltalán nem használnám ki. Legfeljebb akkor, ha magam varratnék, vagy varrnék a saját ízlésem és elképzelésem szerint. Ennek meglenne az előnye, mert akkor az én alakomat követné. Ha vásárolni szeretnék, akkor ugyanaz lenne a következmény, mint cipővásárláskor. Cipőnél egyik lábra 37, másikra 38-as cipő illik. Kétrészes ruhánál, - akár szoknya, akár nadrág az alja – szintén egy vagy két szám eltérés van. És nincs olyan, hogy egyikből ekkorát, a másikból akkorát lehetne venni. Következésképpen ami fent jól állna, az nem megy rám alul, és ami alul jó, annak gusztustalanul áll a felső része. Valamikor régen voltak olyan gyártók, akik legyártottak egy rakat kosztümöt, de külön-külön árulták a két részt, így lehetett párosítani.

Szóval megyünk Füredre, konferenciára, és ki kell öltözni. Ebben a hónapban ilyet nem nagyon engedhetek meg magamnak. Kisfőnöknőm pedig átment szekrényvizsgálatba, és behozta azokat a ruháit, amikből éppen kifogyott, de nem szokta kihajítani, mert hátha visszahízik bele. Ezért mentem be. Fekete nadrág kipipálva. Kaptam ugyan fehér felsőt is, de az selyem kabátka, nem begombolható.
Kata említette, hogy Dunakeszin nyílt egy Quelle bolt, ahol a maradék árukat árusítják ki. Mivel felugrott délután körülnézni, nem hagyott-e itt egy jegyzetet, rákérdeztem, elkísérne-e. Így aztán itthon hagytam csapot-papot, mosogatnivalót, és mentem vele. Találtunk egy egész jó fazonú fehér blúzt, anyaga is, fazonja is tetszett, drága sem volt, megvettük. Aztán besandítottam egy kínai áruházba, ott pedig egy fehér ujjatlan pólót vettem meg, amit a blúz alá fel lehet venni, és így nem muszáj esetleg a blúzt összegombolnom. Pipa ide is, ezzel a teljes nap öltözéke meg van oldva.
Igen ám, de az első nap este balatoni hajókázásra megyünk, és a hajón lesz a vacsora, ezért arra az alkalomra is kell még valami, inkább csak felső, azt hiszem, hogy az megoldott lehet saját ruhatárból.

Az egész napos konferencia után azonban még gálaest a hotel Flamingóban. Na, ide is ki kell találni valamit, egy hímzett kosztümkabátot kaptam, még a felsőn gondolkodom, hogy mi legyen alája.

Ehhez inkább fekete illik, mert sötétebb zöld a kabát, és fekete a hímzése. Eleve fekete a nadrág is, ezért ide inkább valami fekete felső kell majd, ami nem néz ki idétlenül a zöld, mellénnyel egybeszabott kabáttal. Valami egyszerű szabásúra gondoltam.
A hajammal még gondban vagyok, kellene fodrászkodni egy kicsit, bár az nem sokat változtat majd azon a tényen, hogy le akarom növeszteni a frufrumat, ami még ahhoz nem elég hosszú, hogy befoghassam hátul, ahhoz viszont már túl hosszú, hogy hagyjam szabadon előre lógni.
Van egy nagyon jó formájú hajráfom, az a baj vele, hogy nagyon nyom egy idő után a fül mögött. Egy kicsit már reszeltem le a fogazatából, de azt hiszem, hogy még fogom reszelgetni, egy kicsit a végéből, és még egy kicsit a fogaiból. Ha nem törik el menet közben, - megér egy kockáztatást, mert csak kétszáz forint volt, így úgysem tudom hordani - akkor azt viszem, mert azzal lehet kibontott a hajam, és lehet feltűzni is.
Megbeszéltük Katával, hogy másnap is körülnézünk az Auchanban, fehérnemű ügyben, és esetleg még blúzt kell valamit kerítenem, vagy tisztességes felsőt. Rájöttem, hogy az őszi/téli ruhatáram siralmas: sem meleg nadrágom, sem elfogadható pulóverem nincsen. Tavaly vettem néhány ruhát és felsőt, de az idén nem tudtam lefogyni, így azokat azt hiszem, hogy adhatom át valakinek. Mert számomra hordhatatlanok lettek, hisz télen már megint feljönni fognak a kilók.

Este talán hétre értem haza. Jól gondoltam, a mosogatás megvárt, de azért, amikor beléptem, Éva már ugrott – ugyanis őt kértem meg, hogy segítsen be – egy részét elmosogatta, egy része ott maradt, azt gyorsan lerendeztem. Viszont úgy gondoltam, ha szombaton vásárolunk, akkor jobb, ha előre megfőzök. Feltettem hát a húslevest, és fiam chilis babot rendelt – szerintem nem tudta, hogy mit akar enni, ilyen még itthon nem volt – hát azt is. Imrus egy kiló darált húst hozott, mert a legtöbb recept ugyan csak fél kilót írt, de volt egy, amelyik egy kiló húst szavazott meg, igaz, tizenkét személyesre méretezte az adagot, amit állatira nem értettünk, hisz nekünk négyünknek az egy kiló hús oly kevés tud lenni.
Jelentem, a recept nyert. Mire belekerült a bab, és a kukorica a paradicsomos szószba, már tekintélyes adag lett belőle. (Nem beszélve arról, hogy még tésztát is főztem ki hozzá, bár azt nem szokás hozzá, de én szeretem a babot tésztával) Ment a fagyasztóba is egy adag, mert családi létszám csökkent állpotban van. Este tízre kész volt mindkettő, és a konyha is rendben volt.

Annyira tudom imádni a konyhámat, amikor rend van benne, és nincsenek elő feleslegesen otthagyott göncök, morzsa az asztalon, mosogatnivaló, stb. Egészen más reggel így kijönni, és meginni az első kávét. (Merthogy Szilviék sincsenek itthon, és Anna sem)

utóirat

Jaj, az jutott még az eszembe, hogy Csárlinak a monitorján az általam fényképezett balatoni képek a képernyővédők:)
tök jó monitora van, viszonylag nagy is, 20 colos, és olyan gyönyörűek a képek, hogy el sem hittem, hogy ezek az én fotóim. El kelne nekem is egy ilyen, mert a kölkök kérdezik egy ideje, hogy látom-e még azt, ami a monitoron van, mert ők már nemigen.

Így hajnal négy tájt kinéztem az ablakon, úgy tűnik, hogy világosodik. A lakótelep még alszik, jó a levegő, és nem tudom másképp írni: dereng a sötétség.

Szabadság 2-3-4

Azt hittem, hogy naponta le fogom tudni írni a napi eseményeket, és – ugyan nem történt semmi különös – nem jutott rá idő.
Bevezettem a hajnal háromig ébrenlétet, mert fantasztikusan díjazandó az éjjeli csend kint az utcán, és itthon is. (Kivétel a mai nap, mert Éva ma éjjel akarja megtanulni a tavalyi egész éves matek anyagot, hogy holnap levizsgázhasson.)
Fogalmam sincs, hogy mivel totojáztam el az egész napot, a nappalt, de ennek ellenére hatékonynak nevezhető az eddigi ténykedésem abból a szempontból, hogy az éjjelt felhasználva megírtam a haladók tananyagát, a - Ji King és Tarot kapcsolatát – küldtem házi feladatot a kezdőknek, és ma válaszoltam egy elemzéssel kapcsolatos asztrológiai kifejtésre, és a tananyaggal kapcsolatos kérdésekre.

Dereng, hogy kedden valami újszerűt szerettem volna főzni, mentás, cukkinis tésztát, az egész napot a konyhában töltöttem, és a végeredmény azt lett, hogy repült a tészta a szemétbe, mert senkinek sem ízlett. Hogy őszinte legyek, én sem voltam elragadtatva tőle. Egy tányérral ettem, azonmód frissiben, még egész érdekes, elfogadható íze volt, azonban később már még az illata sem volt barátságos.
A citromfagyi, és eperfagyi viszont annál finomabb lett. A citromfagyiba citromfüvet, az eperfagyiba mentát csempésztem, erre is megjegyezték a kölkök, hogy ne vigyem már túlzásba. Magyarul: ne zöldelljek már annyira, mert nem díjazzák. Hát, lehet, hogy igazuk van…
Sütöttem viszont aranygaluskát, amit szintén évek óta nem próbáltam, nagy sikernek annak idején nem örvendett, most azonban jócskán fogyott belőle.

Kedden megint sikerült körbefotóznom az erkélyről a „tájat”, a házak tetejét, sikerült is egy-két fotó, de már feltölteni sem merem, mert megint csak felhők, megint ugyanazok a fák, és ugyanazok a háztetők. Olyan jelentőségteljes különbség pedig nincs a már feltöltött és a kedden fotózott képek között, amiért érdemes lenne feltölteni. Azért két képet érdemes megnézni: az erkély előtti magas fa reggel, és estefelé. Ez a két kimagasló ág valahogy mindig teret kap, bár más nem is nagyon van, amit fotózni lehetne.
JÓ lenne elmenni, valahova kicsit kimozdulni, de kivel, mikor, miből?

Ancsa megy a Balatonra, és megígérte, hogy rákérdez, megkaphatnánk-e egy vagy két éjszakára a házat, de azután kiderült, hogy csak Ancsa jön haza vasárnap vagy hétfőn, a többiek maradnak még. Akkor viszont nekünk az idén már nem lesz esélyünk arra, hogy lejussunk. Vittem volna Ildikót magammal.

A tornakedvem azonban lelohadt hamar. Már kedden úgy keltem, hogyha jutni akarok valamire, - némi kóválygás után - akkor nem állhatok neki tornázni, hanem le kell menni a közértbe vásárolni, és elkezdeni a napot. Jó hosszú időre lefoglaltam magam a főzéssel – mint utólag kiderült hiábavalóan.. Azonban annyi haszna volt, hogy most már tudok sült tésztát főzni, mint a kínaiak. Nem volt egyszerű megpirítani a tésztát, úgy állt égnek a hajam, ahogy a tésztaszálak meredeztek ki a serpenyőből, nagyon kellett figyelni, hogy egyenletesen barnuljon a tészta, ne égjen le. Háromszorra sikerült kisütni a fél kilót. Szinte egyesével sütögettem a cukkini karikákat is, ebben szintén volt sikerélményem. Azonban az összekeverés után mentával megszórva, tejszínnel és sajttal, már elég furi illata és kinézete lett.




Szerdai menü bableves volt az aranygaluskával, ekkor készítettem el a vanília öntetet.

Katával pedig rétest sütöttünk:) Így első próbálkozásra annyit „rontottunk el rajta, hogy ne volt tökéletes a tészta, így a kinyújtása sem, és a szakácskönyv azt írta: forró sütőben sütjük. Azt viszont nem írta, hogy gyorsan, és magas hőfokon, márpedig a forró sütőnek nem feltétele a magas hőfok, egy előmelegítéssel is el lehet érni a forró sütőt. Azonkívül: mihez képest forró? Mennyire forró?
Nem ördöngös, csak nagy figyelmet, pontosságot igényel, nem fogom elkapkodni valószínűleg a gyártását. Utána vetettünk kártyát, és beszélgettünk.

Ma Pomázon voltam, Klárinál. Jót beszélgettünk Pityuval, és Klárival is, és ittunk Szangriát.
Még tavaly megmutatta, hogy egy utcával lejjebb, mint ahol ők laknak, milyen a kilátás. Akkor lenyűgözően gyönyörű volt, ezért úgy készültem, hogy vittem a fényképezőgépet, és fotózok.

Ma azonban teljesen mások voltak a fények, nem volt annyira szép a hegyoldal, és nem is tudtam úgy fényképezni, mert az út tele volt

táblákkal, kábelekkel, huzalokkal, és mindig sikerült valaminek belekerülnie a képbe.

Viszont az udvar gyönyörű volt, azt sem hagyhattam ki.

Eltelt négy nap, és a haladók anyagánál tovább nem jutottam. Az volt a tervem a szabadság idejére, hogy megírom az összes még el nem készült meditációt, (még 4) és a lapok általános, gyakori szimbólumait, (még 17 hiányzik) ehhez képest egész nap nem voltam itthon. (illetve tízig aludtam, tizenegyig ébredeztem. Hogy mit csináltam 11 és 1 óra között, azt nem tudom, de akkor sikerült elindulnom itthonról)

Klári felvetette, hogy egy szeptemberi szombaton elmehetnénk kirándulni. Kocsival Dobogókőre, ott sétálni egy nagyot, majd át Esztergomba. Rájött ő is, hogy évek óta nem mozdult ki sehova, és már azt sem tudja, hogy hova és hogyan fejlődik Pomáz, és milyen szép környék lett némely helyből.

Most éppen az a bajom, hogy már hajnal három óra felé közeledik az idő, és nem írtam egy értelmes gondolatot sem. Nem tudom, hogy hogyan lehetne megoldani, hogy a komoly gondolatok ne vesszenek el, mire ide jutok, de olyan üres az agyam, pedig még hazafelé is próbáltam memorizálni, hogy mi mindent kellene megírni.
És most, lett belőle egy jelentéktelen, élménytelen, „élménybeszámoló”.

Na, majd meglátjuk, hogyan tovább, de a blog nem erre készült….

Szabadság első napja van...

... köszönt, és minden jót kíván...

Eltelt. Reggel a szigetesek hazatérésére ébredtem. Ők elaludtak, én felkeltem. Jónéhány kört meg kellett tennem a konyha és a szoba között, mire rászántam magam arra, hogy elkezdjem az elhatározott reggeli tornámat.

Valójában a torna már az ágyban elkezdődik.

1. Feküdj hanyatt, és nyújtózz egy jó nagyot. Feszítsd meg az izmaidat, majd lazits. Egy-két perc szünet, szundítás következik.
2. Ismételd meg a fenti gyakorlatot, majd fordulj a jobb oldaladra.
3. Reggel nem szabad megerőltetni magad - máskor sem - ezért az első gyakorlatot egy lazító jóga forma követi: húzd fel a felső lábad, másik marad lazán vizszintesen, nyújva, és tedd le magad elé. Egyik karod a fejed alatt, másik mell előtt. Oroszlán tartásnak nevezik, és relaxáló, lazító gyakorlat. Néhány mély lélegzet következik, és egy kis szundítás.
4. Ismét fordulj középre, mint aki fel akar kelni, nyújtózz, had induljon be a vérkeringés, és nézd meg, hogy hány óra van.
5. Ha az időd engedi, most fordulj a bal oldaladra, és ismételd meg az oroszlán tartást. Néhány perc szundítással.
6. Komoly elhatározás következik: fel szándékozol kelni. Ezért fordulj a hátadra, nyújtózz, és nézd meg, hogy hány óra van.
7. Az idődbe belefér még egy kis lazítás? Akkor a nyújtózás után pihenés következik, hogy megérjen benned végleg a felkelés szándéka.
8. Nézd meg az órád - figyelem, ehhez ki kell nyitni a szemet, anélkül nem megy - és ülj fel.
9. Lábaidat tedd le a földre. Most ülve nyújtózz egyet.
10. Nem, nem fekszünk vissza, a gyakorlatban nem hanyattfekvés következik, hanem kétlábra állás. Vigyázz, könnyen visszahuppanhatsz, és akkor az isten sem ment meg attól, hogy újra eldőlj.
11. Egyensúlygyakorlat. Egyik lábad emeld fel, és anélkül, hogy felborulnál, csúsztasd a papucsodba.
12. Koncentrációs gyakorlat: közelítsd meg úgy a fürdőszobát, hogy közben éppen annyit emelsz a lábadon, hogy lépteid ne legyenek csoszogások. vigyázz, a jobb láb felemelését a bal követi, a jobbat addig nem lehet felemelni, míg le nem teszed. az előrehaladás érdekében tartsd be ezt a szabályt.

Fenti gyakorlat elvégzése után mosdás, és kávé következik. Egy-két kör a lakásban, (úgy kóvályogsz, mint gólyafos a levegőben) még egy kávé, és egy komoly elhatározás: most az igazi tornagyakorlatok következnek, mielőtt reggeliznél.
Nem, nem eszünk, nem esünk kísértésbe, a reggeli a jutalom a gyakorlatok után.
Nem, nincs harmadik kávé, és nincs még egy cigaretta, majd csak a gyakorlatok, és a reggeli után.
Minden kezdet nehéz, de ennyire nem lehet az. Kezdd már el, az isten szerelmére!
Ha kellőképpen lóg a nyelved, és kivert a víz, megnézheted az órádat.
Nem azt mondtam, hogy abbahagyhatod... csak megnézheted az órádat... belefér még az időbe három lezáró gyakorlat, elvégre szabadságon vagy, hova rohansz?
Már sehova. Örülsz, hogy vánszorogni tudsz.

Például le a közértbe, mert fiad és lányod a szigetet heveri ki, mire felkelnek, már és esetleg bevásárolnak, már csak vacsorára van esély. Főzés, hajmosás, Ancsának bankszámlanyitás, és már el is telt a nap.

Szabadság

Holnaptól - illetve mától - szabadságon vagyok...

Furcsa, mert azt hittem, ha eljön a péntek két óra, akkor egyfajta ünnepi érzéssel fogok kilépni a kapun.

A hőségriadó miatt engedélyezve volt, hogy korábban menjünk dolgozni, így hatra már bent voltam, és nem kettőkor, hanem 12-kor jötünk haza. Ráérősen sétáltam haza, és azóta is várom a szabadság meglétének érzetét, és nem jön, nincs semmiféle örömérzet, felszabadultság.

Mitől is jönne, mikor az egyetlen változás az lesz, hogy nem kell korán kelni:)

Hőség a Margit szigeten

Szerdán Beussal találkoztam. Azt találtuk ki, hogy munka után a legjobb, ha a szigetre megyünk, ott legalább levegő van, mert a négy fal után - nálunk nincs légkondi - ott legalább van levegő. és, valóban: volt levegő, igaz, még ötkor is tűzött a nap, át a fák ágai között.

Viszont így legalább fülön csíptem azt a bizonyos fénypászmát, amit mindig annyira szeretnék lefotózni:)

Tessen kinagyítani, és látni lehet, hogy az egész képet átszövi, a középpont a kis fa, azt szinte átöleli.

Természetesen nem tudtam ellenállni a virágoknak sem, mint színterápiai eszköznek, és fotózásra alkalmas szép természeti képnek.

Ültünk hatalmas lombkoronák alatt, és beszélgettünk, míg ránk nem jött a melegben az ásítógörcs. Szerintem nagyon éreztük a közelgő vihart, amit másnapra harangoztak be, azt hiszem.

Tetszett, hogy Beus olyan "lehiggadt" lett:) MInt aki megérett, megkomolyodott, nem mintha eddig felelőtlen lett volna, inkább csak türelmetlen, és most pedig nyugodt, elfogadó. Kata jutott eszembe róla, hogy mennyire egyformán haladnak az útjukon - mégsem ők találkoznak egymással, hanem én:) Pedig Beusnak is ott vannak az apró csemeték, biztos találnának közös témát is.

Igaz, én most kiváltságos voltam, Beus kertjében sok menta és citromfű terem, abból kaptam egy-egy csokorral.

Először meg akartam szárítani, végül úgy döntöttem, hogy lefagyasztom. Szombaton, hogy lencsét főztem, a citromfűből tettem bele. Szerintem tök jól megy hozzá, hisz citromkarikát is szoktunk beledobni.

Aztán séta lassan a sziget túlsó felére, a Nyugati felé. Beusnak ott jobb volt felszállni a vonatra. Közben fotóztam ezt a fát, szeretem az ilyen öreg, és hatalmas fákat. Öregebbet nem tudtam fényképezni, mert találkoztun ugyan vele, de többen voltak emberi lények körülötte, és "rontotta" a hatást, így inkább kihagytam:)

A szökőkút éppen beindult, amikor odaértünk. Valamelyik induló, vagy Mars zenéje szólt, azóta is töröm a fejem, hogy mi is a mű címe, de nem jutottam vele dűlőre, vagyis nem jutott eszembe.

Rég láttam már, szép volt, csak a színeket hiányoltam belőle.

Valamikor színek is váltakoztak a vízoszlopokban, az most nem működött. Így is készítettem néhány fotót róla - illetve sokkal többet, de nem mind sikerült igazán jól.

Amikor a legmagasabbra szökött, a tetejét érte a napfény. Ezt is sikerült elkapnom:)

És, szép volt, amikor másik oldalról fotóztam, és keretet adtak hozzá a faágak.

Muszáj volt a pesti oldalt is lefotózni a hídról, mert annyira szép volt a lebukó nap fényében a házsor, és az árnyékok, - vagyis a fény és árnyék - és a folyó.

Úgy döntöttem, hogy a Nyugatiig lesétálok, nem szeretek én villamoson, tömegben utazni, bár a 6-os biztos légkondis volt, de inkább kihagytam.

A parlamentet viszont nem lehetett kihagyni. Jobb kép nem sikerült, mert akkora volt a tömeg, hogy örültem ennek a képnek is. Lehet, hogyha átvergődök a túloldalra, jobb lett volna, azonban ehhez aztán igazán nem volt kedvem. Feltételezhetően nem áll senki szándékában a parlamentet áthelyezni máshova, és legközelebb is megtalálom majd, ha lencsevégre kívánkozik.

Aura Soma

még egy kicsit ...

Az aura latin szó, jelentése: lehelet, illat, de aurának nevezzük a test körül elhelyezkedő elektromágneses erőteret is. A szóma görögül testet jelent. E kettőből született meg az Aura Soma, - együttes jelentése: Fény Test, Fénytest - a színek harmonizáló hatására épülő lélekgyógyászat, amely szerint miden betegség egyetlen dologra vezethető vissza: amikor nem találjuk helyünket a világban, amikor a lélek nincs harmóniában. Az illatok és az illatanyagok felhasználásának művészete egyaránt a múltból eredeztethető. Az illatok és színek tana régi, és részben titokzatos, mint bármely más többféleképpen elemezhető tudásanyag. Az illatok és színek alkímiája voltaképpen a tudomány és a varázslat egyesülése - ennek következtében hatékony eszköz a pozitív változások előidézéséhez. A színek és növények energiái életenergiák, melyek testi, lelki és szellemi szinten képesek harmóniát kialakítani bennünk, tehát gyógyítani. Attól függetlenül, hogy meg van a magunk alkímiája a személyes elkötelezettségek, az egyéni sors, és szabályrendszerek adta lehetőségek között, valamennyien megtehetjük, hogy egyre teljesebb harmóniára törekszünk, s a cél érdekében a színek és az illatok energiáját használjuk.

Találtam egyhonlapot, ami AuroraSoma néven egy programot készít a négy üveg kiválasztásához, és fény,- és hangterápiás CD-t, és egyéb eszközöket kínál. Kinéztem egy párat, csak az árával van egy kis gondom:) ettől függetlenül érdekes lehet a program és az eszközök egyaránt. Ezet írja többek között a programról - és az aurasomáról: "Minden egyes szín megfeleltethető a 4 elem (levegő, tűz, víz, föld) valamelyikének, és ennek segítségével felmérhetjük a jelenlegi állapotát.

A négy elem jelentése röviden:

Ha a tűz elem aránya túl kevés, vagy túl sok akkor kiegyensúlyozatlan az energia, a szenvedély, a testhőmérséklet, az életerő.

A víz elem kiegyensúlyozatlansága egy általános, valamint másokkal és magunkkal kapcsolatos kiegyensúlyozatlanságot jelez. Jelezheti, hogy a fizikai test vízháztartása kibillent.

A föld elem jelzi, hogy mennyire állunk stabilan a földön, a biztonságot, a táplálkozás minőségét, és a test szerkezeti szintjét.

A levegő a mozgást jelképezi az élet minden területén, valamint a rugalmasságot, amellyel az élet újdonságait és a változást fogadjuk."

A programról:

a program lehetővé tesz egy újszerű és nagyon hatásos színterápiát. A kezeléshez választhatunk homeopátiás módot, amikor olyan színkombinációkat alkalmaz a program, amelyek hasonlóak, mint amiket a kliens kiválasztott, illetve választhatunk allopátiás módot, amikor azokat a színkombinációkkal kezelünk, amelyek ellentétesek a kliens által kiválasztottakkal. A programban ki lehet választani a kezelés hosszát, a szín egyezőségének a fokát és azt az időhosszt ameddig az egyes színkombinációk megjelennek.

http://www.bestbuynet.hu/coreaurora.htm

Az AuraSomában léteznek úgynevezett egyensúlyüvegek, Pomanderek (és nem pomádék, ahogy jóval lejjebb az élménybeszámolónál írtam, mert nem jutott eszembe a helyes neve), és Quintesszenciák.

Az egyensúlyüvegekből már 105 vagy 106 van, - köztük a Tarot 22 nagyarkánumának megfeleltethető üvegek - a pici üvegek nyakban hordhatók, a nagyobb üvegekkel (mármint azzal, ami benne van) kezelni lehet. Őket használják arra (is), hogy a neked tetsző színt kiválaszd. Az üvegben levő víz és olajbázisú keverékek növényekből és egyéb hatóanyagokból készülnek, csak külső használatra, meginni tilos, bármilyen guszta féldecis kinézetük van pl. a nyakban hordozhatóknak. A működésük lényege. energetikai rendszerünkbe egy másik energiát viszünk be. Hasonlóan működik, mint a homeopátia, hasonlót a hasonlóval gyógyít úgy, hogy az adott szín területét kenjük be vele. Előtte összerázzuk, és a két különböző szín (ha különböző, van "egyszínű" is) egy harmadik szinárnyalatot hoz létre.

A pomanderek levegő és tértisztításra valók, segítenek közvetlen kapcsolatot létesíteni az aura rétegei és a test között. 49 gyógynövényt tartalmaz egy-egy pomander.

A Quintesszenciák másik neve Mester esszenciák, mert felemelkedett mesterek nevét kapták. Ez azt jelenti, hogy segítenek az adott Mesterrel kapcsolatba lépni, tehát nem maga a Mester jelenik meg. A Mesterek kapcsolódnak egy-egy sugárhoz (lásd: hétsugár asztrológia).

"Amikor az Aura-Soma 1983-ban megszületett, keveset tudtak kapcsolatáról a Tarot-val és a Kabbala Életfájával. A születése óta eltelt 20 év alatt azonban az Aura-Soma megtapasztalása egyre világosabban érhetővé tette kölcsönös kapcsolatát az ősi bölcsességek rendszereivel.
Jelenleg 105 különféle színkombináció létezik az Aura-Soma rendszerén belül. (A kártya elkészítése óta megszületett a 106. üveg) A legtöbb színkombináció közvetlen kapcsolatba hozható a Kabbala Életfájával. A Nagy Arkánum első 22 kártyája, mely az Életfán vezető útra vonatkozik, ebben az Új Korszak Tarot-ban úgy jelenik meg, mint "kifelé utazás" az elindulás. Ezek a kártyák jelenítik meg azokat az utakat, melyek a legutóbbi periódusban léteztek, melyet a Halak korszakának is neveztek.
A Vízöntő korszakba lépve az Én fejlődésének ezen jól kitaposott útjai az eggyé válás és a részvétel új, másfajta lehetőségei felé mutatnak. Az utazás során megtanult leckék az eggyé válás folyamatának részeként közkinccsé válnak. Olyan ez, mintha a megértésnek egy másik szintjére érkeztünk volna, mintha a megélt feladat után, a nehezen megmászható hegyről visszaindulnánk.
Az Aura-Soma Új Korszak Tarot kártyájában ezt a "hazatérés" sorozatának nevezzük.
Az "elindulás" és "hazatérés" koncepciója forradalmi felfedezés a tradicionális Tarot korábbi magyarázatához képest. Ez az analógia segít meglátnunk, hogy honnan indulunk és hová tartunk. Mi lehet a feladatunk, amikor tanulunk és mi akkor, amikor a hegyről lefelé jövet találkozunk másokkal az úton. Az Aura-Soma folyamatosan fejlődik, új üvegek születnek melyek a Szellem üzeneteit hordozzák az emberiség számára, hogy jobban megértsük a színek és a Fény üzeneteit."

(http://www.dudus.hu/aura-soma/aura.html)

(Itt lehet húzni is a lapokból)

Emellett léteznek csakraszettek, üvegek, és Arkangyal üvegek.

Amikor Évi kezelt, a végén kaptam tőle egy kicsi üvegecskét, a Krisztus Quintesszenciát, mely azt az áldozatkész, energiával teli szeretetet hordozza, amelyet Krisztus tudatnak nevezünk.

"Nem a történelmi személyről van tehát szó, hanem arról a tudatosságról, ami általa jelent meg a földön. Az áldozatvállalásra, megbocsátásra, magasabb szintű szeretetre hívja fel a figyelmünket. Rávilágít, hogy spiritualitásunk célja földi emberként az, hogy itt és most, a való világban éljünk, cselekedjünk, és szeressünk. "

Tisztára, mintha a Halak jegyről olvasnék, és én is az vagyok.

Témái: (némelyik igen érzékenyen érint, és érthetővé teszi, hogy miért kötött ki nálam ez az üveg. És miért éppen ez, mert a másik kedvenc felemelkedett Mesterem St. Germain.

- A Krisztus-tudat fejlesztésének hatékony eszköze.

- segít egyre inkább JELEN lennünk életünkben.

- nagyon gyakran választjuk, ha hivatásunkban, életcélunk keresésében várunk megerősítést. (jogos)

- védelem

- az áldozati szerep átértékelése (ott a két pont)

- családterápiák során hasznos minden családtag számára. (Elképzelem a családot, ahogy mindenki egyszerre végzi vele a szertartást)

- erősíti kitartásunkat, energiát ad akkor is, ha közel vagyunk ahhoz, hogy céljainkat feladjuk.

Hát, ja.

Teregetek

Ahhoz, hogy eddig eljussak, előbb mosni kell…
Ahhoz, hogy mossak, be kell tölteni az adagoló részbe a mosóport, és az öblítőt. (Szilvi időnként kimossa magát a gépet trisóval, de az nem hat a tartályokra)
Igen ám, de az már olyan mértékben dzsuvás, hogy nem volt képem beletölteni. Gondoltam gyorsan lekapom, - mert levehető – és kimosom. Ez azonban nem ilyen egyszerű, mert az adagoló rekeszek fent és lent oly mértékben lekeskenyednek, hogy szinte lehetetlenség hozzáférni. Felfedeztem, hogy van még két kis rész, ami leszedhető, így talán könnyebb lesz tisztogatni. Nem volt könnyebb. A szivacson, rongyon kívül – amit a lyukba próbáltam gyömöszölni, kézbe kaptam egy kis kést, csavarhúzót, ferde vasrudat, hátha befér a lyukba, üvegmosót kicsit és nagyot, és ajóédesanyádat! és végül én győztem. Emberi formája lett.

Teregetni a szobámban szoktam, egy pelenkaszárítóra, és az ágyra dobom a kiteregetni valót.

Ha valaki látná, vagy orvoshoz vinne, vagy halálra röhögné magát. Már régebben is - amikor mindenkire egyszerre volt mosva, és a fregolira teregetve, - rögeszmém volt, hogy mi a teregetés sorrendje ahhoz, hogy ne billegjen a fregoli, mi az a legtakarékosabb helyigény, elférjenek a ruhák, melyik szárad könnyebben, melyik nehezebben, és nekem az sem volt mindegy, hogy milyen szín mellé mi kerül.
Most sem mindegy.
Az ágyra dobom a ruhákat, és megállok – nincs szívem folytatni, így egyben hagynám az egész ruhahalmot, sőt, egyszerre szeretném felvenni az egészet. A haragos zöldet az élénk pirossal, és a pezsgőszínűvel, a pezsgőset a kékkel, csak az a baj, hogy pólót a pólóval nem szoktak hordani. Valamit csak kellene alulra is venni a szoknya/nadrág helyére… Szívesen beszerezném ezeket a színeket az alsó fertályra is, csak az a kérdés, mekkora lenne benne a hátsófelem (a word ezt a szót hátsófélémnek szeretné íratni. Hát, úgy is lehet nevezni…). Azonkívül tuti, hogy ha színben van, akkor nincs méretben, ha van méretben, akkor nincs színben, ha mindkettőben van, akkor annyiba kerül, hogy nem tudom megfizetni. Gondolom, ez ismerős.
Állok, és tűnődöm. (Közben a ruhák száradnak.) Legszívesebben fejest ugranék a kékbe, hogy talpig kék legyek. És számolok. Ezt a kéket tudnám hordani hetekig, tetőtől talpig. Ez én vagyok. (A többi is én vagyok.) Ez azt jelenti, hogy ebből a felsőből kellene hét darab. (na, jó, legyen csak hat, a hetedik nap felkötöm az itthoni kendőmet, és mosok.) Ez egy színből egy fazon. Ha tetszik a fazon, szeretnék belőle minden napra egyet, vagyis hetet. (Jó, legyen csak hat) De, nem biztos, hogy minden nap kéket szeretnék felvenni, tehát kellene minden színből – mondjuk hat/hét színnel megelégszem, - és számítani kell arra, hogy olyan jól érzem magam benne, hogy egy hétig szeretném azt a színt hordani. Tehát egy hétre ( legyen hat nap) hat szín egy fazonból 6x6=36 pólót követel. És ez csak egy fazon, kell legalább négyféle, mert szeretem a változatosságot, (és a négy igen szolid szám) ami azt jelenti, hogy 4x36 póló= 144 ujjatlan póló már elég is egy nyárra. De nyáron is vannak hűvösebb napok, amikor nem ujjatlant, hanem rövid ujjút hordunk, és vannak hidegek, - évszaktól függetlenül – amikor hosszú ujjút szeretnék felvenni. Ha leveszem a cipőmet, hogy könnyebben számoljak, akkor testvérek között is 3x144=432 felső a minimum ruhatár. (azért minimum, mert a négyféle fazon még alkalmakhoz nem elég.)

Ekkor mondhatnánk azt, hogy a ruhatáramat használhatom saját gyógyításomra, önkifejezésre, de csak szerényen, mert a hat/hét szín éppen csak az alapszíneket tartalmazza, annál alig többet, hisz az alapszínből három van.

Kendővel már jobban állok, mert abból van 9. Igaz, hogy még kellene szürke, fehér, és biztos futnék még olyan színbe, ami előtt leragadnék, hogy: de gyönyörű…
Látjátok? Ott a kék… :) több sincs:(
Pedig szeretnék még kicsit sötétebbet, világosabbat is árnyalatokat. (Minden színből)
A zöld sokkal szebb, mint itt a képen. A mellette levő halvány "fosszín" itt a képen, élőben sárgászöld. amikor megvettem gyönyörű, ragyogó zöld volt, mint most a kék, és az aranybarna, de sikerült azonnal kimosnom belőle a színe javát.

s mennyi kombinációt tudnék még választani az egyszínű mellett. A többi szín az alapszínek variációjából áll össze.
Nem árt tudni, hogy vannak meleg színek és hideg színek,

vannak színpárok, amiket az egymás melletti színek alkotnak, én ezeket szeretem nagyon alkalmazni. Egy színen belüli árnyalatokat egymással, sötétet a világossal, és az egymás melletti színek is jobban tetszenek, mint az úgynevezett komplementer színek.

A komplementer színek egymással szemben állnak, egymás kiegészítőinek is nevezik őket.

Na, ettől tudnék én kifutni a világból.

Ez az alapja az AURA SOMÁNAK. Megalkotója Wicky Wall.
Az Aura Soma filozófiája: TE VAGY A SZÍN, AMELYET VÁLASZTASZ, ÉS EZ TÜKRÖZI LELKED SZÜKSÉGLETÉT.

képelemzés - nem fotós szemmel, spirituálisan

Ebben a rendszerben nem csak a nagy arkánumot, hanem a kisarkánumot is piramis formában rakjuk ki. A kisarkánumokat három csoprotrba osztjuk, úgy mint számozott lapok, udvari lapok, vagyis uralkodók, és irányítók, vagyis az ászok. Ez a 3x3-as négyzet a számozott lapok lerakási formája - de a számok nem a lerakás sorrendjét mutatják. Ez egy mágikus négyzet. Ha jól megnézzük, azt láthatjuk, hogy a számokat vizsszintesen, függőlegesen, és átlósan is összeadva az eredmény mindig 15 lesz. A 15 a fizikai világ, az anyag száma. Ha tovább redukálom a 15-öt, akkor 15=1+5=6 hatot kapok eredményül, ami az ember száma. Ez a mágikus négyzet tehát az embert mutatja meg a fizikai világban. És, természetesen, ahol Isten nincsen - mert Isten nincs a földön, ő ott nem jelenik meg, ahol a bűn létezik, mert Ő tökéletes, viszont ahol a bűn létezik, és az ember, ott megjelenik a Sátán. Akár szintenként, akár oszloponként nézem, a 15-15-15, redukálva: 6-6-6=666 a Sátán száma. Ezért van az, hogy a kisarkánumban nem az egyes, hanem a 10-es szám jelenik meg. Ez a négyzet egyben, egészben képezi le az otthont: lásd Feng shui lakásfelosztásai.

A felső vízszintes, és a középső függőleges sor egy „T” betűt alkot. Ez az Ankh jele, a Tau keresztje. A Tau a héberben a Bolond betűje.

Ha a 10-es helyére betesszük az egyest, akkor akárhogy számolunk, minden irányban a 15-öt kapjuk, ami az anyag száma. Az egyes helyén ha a 10-est hagyjuk, és úgy adjuk össze a felső vízszintes sort, akkor az eredmény 24. ha a középső függőleges sort adjuk össze, az is 24.

(Erre vezethető vissza, hogy a Tarot valószínűleg 24 lapos lehetett)

Ha leredukálom a a 10-es számot, 10=1+0=1, és az így kapott egyestől elindulva nagyságrendi sorban összekötöm a számokat, egy "jelt", egy szimbólumot kapunk, ami nem más, mint a Szaturnusz szimbóluma, pecsétje, tehát a karma pecsétje.

Ennek lerajzolása, nézése aktivizálja azokat a karmikus feladatokat, amiket nem akarunk bevállalni, felvállalni:)

(Remélem, hogy jól megnéztétek:)))
Mivel a Földön nincs jelen Isten, mert benne a hamisságnak árnyéka sincsen, ezért a Szaturnusz angyalán, Carmaelen keresztül kérhetjük az isteni igazság megjelenését. (Akartam keresni egy képet az angyalról, hát, ne tudjátok meg, hogy mennyi édesség, és női fotó jelent meg. Ha ez mind Carmael, akkor a pasik nagyon szerethetik a karmájukat. Mellesleg keresési javaslatnak a caramelt, dobta fel.)

És, most jön a lényeg, amiért ennyit beszéltem az a lapokról, az alapokról. Ez az alapábra fotók elemzéséhez használható, még pedig úgy, hogy segít a képet feloasztani, és a mondanivalót megtalálni, ez alapján. A szintek tehát elemi minőséget, az oszlopok pedig időminőséget mutatnak meg. Ha ezt ráfektetjük egy-egy képre, akkor a kép igazi mondanivalóját a közepe, az ötös pozíció mutatja meg.

Itt van pl. a Gitártorta, vagy tortagitár. Az ötlet Ancsáé, ő gitárformájú tortát szeretett volna. Ez azonban az én alkotásom, ezért a szellemi múlt "ablakában" eléggé semmit mondó a képrészlet. azonban az, hogy: ha nem sikerül a forma, akkor rajzoljuk a tetejére, az már az én ötletem. Ezért a szellemi jelenben már határozott formát kezd ölteni. "megszületik" a gitár nyaka. Érzelmi szinten a múltban a hullámvonal az átélés bizonytalanságát mutatja meg, és a fizikai múlt is, hisz amikor elkezdtem, fogalmam sem volt aról, hogyan fog kinézni. A fő mondanivaló középen a "sötét lyuk", ahol maga a hang születik, és szólal meg. A jövő ugyanolyan bizonytalan, mint a múlt, ami a múltban elindult, megvalósult, és szépen néznék ki, ha egy tortának hosszútávú jövője lenne.

Portré. Történetesen Jung fotója.
Úgy általában a porték mondanivalója, a kép közepe az orr. az orr, ahol a lélek lélegzetet vesz. Vagyis kiárad, és befogad. Egy jó emberismerő, és arcelemző feltételezhetően sokmindent megtud annak hordozójáról. Ezen a képen a szem, a lélek tükre, és a száj is megjelenik. Az orr azt hiszem a skorpió jegyhez tartozik, ahhoz pedig a tudattalan, a sok kis halál, az álmok, a szexualitás is az orr és a száj környéke. És Jung, mint pszhilogus, éppen ezekkel foglalkozott. természetesen más képeken, más ember portréján is ezek a területek kerülhetnek ide, azok viszont más vonások lesznek, így azt tudhatjuk meg róla, hogy a másik ember hogyan viszonyul ezekhez az energiákhoz.

Camino. Felhőtlen és felhős gondolatok, ami érdekesség: a kép közepére került az a pont, ahol az égi út eltűnik a semmiben, közvetlen alatta a fizikai jelenben az égi út alatt a földi út összeolvad a látóhatárral. A végtelent tükrözi. A fizikai múlt és jövő pedig dimbes-dombos, és a jövő dombja nagyobb. Valóban, ez után a pont után következett még az út legmagasabb csúcsa, Sebriero. A középső kockákban látszik, hogy az út már itt is emelkedik. Illetve nem már, mert itt már felértünk egy kisebb hegy csúcsára, innen egy kis kanyar után ismét lefelé vezetett az út.

Camino-Sebriero. A kép közepén a felhőkből kiemelkedő hegycsúcs. Az igazi mondanivaló valóban ez volt, a párából kiemelkedő hegy, és rajta mi, akiknek a felhőkig ért a fejük:))A fizikai múltban ott az út, és a zarándokok egy csoportja, egy emelkedőn állnak. A közép alatti kockában az út, és a jövőben a legtöbb pára. Ettől a ponttól már lefelé mentünk - mentek a többiek, mert én éppen azon a ponton, ami az országutat mutatja, buszra szálltam, és úgy mentem le a következő állomásig. És a jövőbeli pára hűen mutatja az utána következő napok időjárását. Délelőtt 10-11-ig ködös, párás volt az idő, és gyakran szemergett az eső.
Ez kép a Gyögyösi sétányon készült. Az érzelmi szinten egy folytonos körbeáradást lehet látni, mind a kút pereme, szép, síma, egyenletes, megnyugtató, valóban jó ülni előtte, és nézni. A kép közepén egy kőmadár, és a csobogó víz. Az alsó részben viszont a jövő kockájában megjelenik egy árnyék, ami kétfelé ágazik, így azt jutatta az eszembe, hogy lesznek még problémák valamikor ezzel a kúttal. Főleg, hogy a szellemi jövőben egy vasoszlopot látunk, nekem egy konok, makacs tántoríthatatlan gondolkodást tükröz, egyfajta akadályt.

Ez a kép a sétány másik felét ábrázolja. (A sétány érdekessége ezek alapján, hogy elején és végén kővel kezdődik, és kővel zárul.) A kép közepén a mondanivaló is ez: egy kő. Kő a kövön, kockakövön, virágokkal körbeültetve. Gyönyörű. Nekem.

Erről az egészről viszont az ételek tálalása jutott eszembe, hisz oly sokan fotózzák az ételeket:) Nem csak a képen, hanem a tányéron is a fő íznek, a legfinomabb falatnak középen lenne a helye. Sok étteremben úgy tálalnak, hogy egyik oldalra kerül pl. a rántott hús, másik oldalra a köret. Tudom, hogy a terítésnek, és tálalásnak megint másféle szabályai vannak, de szerintem a fő mondanivalónak középre kellene kerülnie, és köréje - nem véletlen - a körítés. És nem mellé.

Hm?