Vacsora

Az úgy volt, hogy ma elmélkedem a kihúzott lapokon, melyik gyerek mire tanít. Jöttek is a gondolatok, ahogy elolvastam, de még nem egészen érett meg bennem a kép. Estefelé akartam leírni őket.

Délután meg akartam látogatni Ildikót, de a Szilfa tisztásra ment, így maradtam itthon. gondoltam megint próbálkozom egy rajzzal - magamról. Egyszer majd csak sikerülni fog. Megint a a szemét rontottam el. nagyobban sokkal jobban néz ki, ki lehet nagyítani, és megnézni:) (jobb gomb, és hivatkozás megnyitása új ablakban)

Közben Éva felhívott, hogy mi van vacsorára, mert jönnek Mariusszal, és épp a Tescoban vannak. utoljára azt láttam, hogy virslipörkölt még van, de tészta hozzá már nincs, ezért kértem, hogy hozzon tésztát, főzök ki nekik.

Ragyogó képpel érkezett, meglepés! felkiáltással. És tényleg az volt:) Egy kerámia sütőtálat vett nekem:) Nagyon örültem neki:)

... tésztát viszont elfelejtett hozni...

Mi legyen nekik ezek után a vacsora, mert közben a virslipörkölt is erősen megcsappant, alig egy adag maradt. Belemélyedtem a sütőtálba, és bevillant a vacsora képe.

Uccu neki, vesd el magad, ki a konyhába. Feltettem tojást főni, első lépésben úgy gondoltam, hogy brokkolis rizst készítek, és tajással lerakom a tálba. Ennél is maradtam, feltettem a tojást, hagymát szeleteltem, ráborítottam a brokkolit, és megláttam a sarokban a maradék mogyorót. Ne legyen annyira bánatos, beleborítottam a brokkoli mellé. Ahogy pörkölődött az olajban, nagyon jó illata volt - és ez a pörkölt íz adta meg a rizs alapízét, a többi, amibe még beleakadtam, már nem változtatott sokat. Ahogy kinyitottam a szekrényt, fűszert keresgélve, a curry mellett fahéj kiabált, és a chilipaprika. No, meg egy kis fekete bors, de nagyon "egy kis" lett, mert nem lett csípős a rízs. Már nem tudom, hogy még mit kerestem, de kezembe akadt a kókuszos üveg, és szintén "egy kis" szójaszósz. Ezt mind bele mertem szórni, és együtt párolni. Ja, lestyán és fokhagyma is került bele:) Amíg felszívta a levét, elmostam a tálat, és kikentem vajjal, megszórtam zsemlemorzsával. Bele a rizses gezemice, tetejére a főtt tojás, és találtam egy kevés sajtot még a hűtőben. Aprítottam, megszórtam, és be a sütőbe.

Amíg sült, addig felszeleteltem a felvágottat, amit hoztak, mert nem akartam rájuk bízni a szeletelést, mert vastagra vágták volna. Nagyon büszke voltam a szeletelős tudományomra, azonban, ha most megnézem a képet, nekem is meg-megszaladt a kés, nem is lett olyan vékony a szelet, mint ahogyan indult.

Innen már csak néhány perc kellett, ez idő alatt elmosogattam, és már vehettem is ki a rizses akrámicsodát a sütőből. Jelentem, sütőtál életveszélyes, idegeneknek hozzányúlni tilos, mert bazi nehéz. Ha valaki leejti, és eltörik, kupán nyomom:)

Sajnos a sajt tényleg kevés volt, nem lepte be, de a vacsora igény ki lett elégítve. Azt nem tudom, hogy ízlett-e nekik, én most kóstoltam, nekem igen. A mogyoró érződik a legjobban.

Ezek után már csak egy kis fagyi hiányzik. Tegnap kísérleteztem. Ha citromléből készül citrom sörbet - nevezhetjük bátran fagyinak, hisz az én gyerekkoromban még nemigen volt tejes, tejszínes alapú fagyi, a legtöbb így készülhetett, vízzel - akkor lehet még más ízeket is varázsolni.

Igen, de milyet, ha nincs itthon semmi? Elméláztam konyhaszekrény előtt, és megláttam az eperteát. Aha!

Hogy elég erőteljesen eper íze legyen, három deci vízhez tettem három filtert - előtte megnéztem, hogy tényleg epertea-e, vagy eperízű fekete tea, - egy kis cukor hozzá, és a végén citromlé, és még víz. Mélyhűtőbe be. Csokifagyi is kéne... Elővettem a kakaót, és, ahogy régen a gyerekenek csináltam, úgy álltam neki most is. Cukor, és kakaó összekeverve egy kevés vízzel, összeforralva, hogy csomómentes legyen, - feláldoztam a keserűcsokim utolsó sorait - beledobtam a forró vízbe a csokit, és, amikor kihűlt, tejjel, és egy kevés tejszínnel öntöttem fel. Tejszín és pici tej az epresfagyiba is került. Mélyhűtőbe be, kb. háromszor tudtam megkeverni, aztán éjfél lett, így izgultam reggelig, hogy mit alkottam. Amikor elővettem, azt hittem ebből sem fog tudni soha senki szedni, úgy tűnt jéghengert készítettem, de nem, a kanál szépen haladt benne, így fellazítottam az egészet, átdobozoltam, és betettem a mélyhűtő tároló fiókjába. Ma délután még utána küldtem még egy adag citromfagyit.