KI a hibás?

"Ő az oka" mindennek...

Tegnap megérezte, hogy nagyon ideges vagyok, és nem hagyta, hogy feltöltsem a honlapra.

Folyamatosan azon elmélkedem, hogyha egyszer azt mantrázom, hogy elfogadom azt a pénzügyi jólétet, és jómodot, amit Isten nekem ajándékoz, akkor miért kifelé folyik a pénz, és miért nem befelé?

Végülis vetettem kártyát, bár nem állt szándékomban... ezt nevezik belső kényszernek, amikor azt teszünk, amit nem akarunk:)

A kérdés az anyagi helyzet volt, és azt hiszem, hogy minden van a kivetésben, csak ez nem. Anyagi: 3/18 harmonikus, mert egymással oszthatóak a lapok, viszont bizonytalan is.

3/18 - Anya és lánya.

Attila azt mondta, nehezen válik le rólam, tudat alatt fél, hogy elveszít. Szellemi szinten felismerések - anya és lánya ismét. Valóban vannak felismeréseim, csak éppen lépni nem tudok. Fáj, amit látnom kell, amit fel kell ismernem, és tudom, hogyha leülnék vele beszélgetni, megdöbbenne, lehet, hogy kifelé nem mutatná, hogy mennyire fáj neki minden szavam, és fájna neki a felismerés is talán, - ha egyáltalán képes lenne igazat adni. Azonban ő már ebben a lakásban semmit sem tud adni, nemhogy igazat. Egy szóval sem ajánlotta fel, hogy segít augusztusban anyagilag. Elejtette, hogy besegít a porszívó vásárlásba, de, mivel nem a drágábbikat vettem meg, azóta hallgat. Nem ad senkinek semmit, csak fikázik, dirigál, morog - de nem költözik. Félek beszélni vele, nem fájdalmat akarok neki okozni, hanem megoldást találni. De csak egy megoldás van: ha költözik. Azt hiszem a párjával való békesség kedvéért morog a testvéreivel. Ennyi, amit adni tud - nekünk. Pomáz teljesen más, oda mindent lehet vinni, ott mindenki mindent megérdemel, az ottaniak kaphatnak drága ajándékot, a testvérei nem.

Mikor, és hogyan fogom mindezt elmondani neki, hogy legyen már vége ennek az áldatlan állapotnak...

És a lapok azt mondják: csináld, segítünk, ne engedd ki a kezedből az irányítást. Segíts magadon, az Isten is megsegít.

Hát, emellett a probléma mellett igazán mellékes a pénz... pedig azért foszt ki az élet, mert hagyom, hogy kifosszon más.

A kivetéshez előző élet is társul: aktiválódó feladat: anya és lánya - elengedés. A lány útnak indulása.

Ő is anyja vonásait hordozza:) ... mert én rajzoltam:))))

Sok hűhó - semmiért...

... és a családi pótlékért...

Ma reggel sok-sok próbálkozás után sikerült felhívnom Ceglédet. Tájékoztattak, hogy kérjek iskolalátogatási igazolást, de nem ám akármilyet. Nem mindegy, hogy mekkora méretű papíron igazolja az iskola, hogy a gyerek még a kötelékébe tartozik. Jelen esetben csak A/4 nagyságú igazolást fogadnak el.

Próbálkoztam, hogy jó, és ha rövid időn belül átfaxolom, akkor kiutalják-e az augusztusi családit, mert különben miből iskolázok be?

Válasz:

- Nézze, asszonyom, megmondom őszintén, hogy én most a júniusi levelekkel foglalkozom, annyi van, hogy nem győzzük. Az igazolást csak eredetben fogadjuk el, tehát nem lehetséges a faxolás. Mire ide ér az Ön levele, addigra augusztus lesz, és akkor a júliusi levelekkel fogunk foglalkozni, még mindig nem az augusztusiakkal. Ezért ne számítson arra, hogy a nyolcadik hónapban bármit is kiutalunk. Utólag meg fogja kapni.

De édes... Utólag majd megveszek mindent a kölköknek...

Megugrasztottam telefonon a gyerekeimet - lévén ma szerda - hogy futás az iskolába, és hozzák az igazolásokat, mert én akkor is faxolni fogok, amellett, hogy postára is adom.

Imrus alkudozott:

- Nekem van A/4-es igazolásom, az nem lesz jó? - motyogta kómás hangon hajnal fél tízkor a telefonba.

- Nem, nem lesz jó, mert nem mostani. Ezeknek az kell, ami egyben igazolja is, hogy beiratkoztál a harmadik évfolyamba, tehát a hatodik havi igazolás nem az igazi.

- Éva alkudozott:

Nekem nem is jött levél ...

- Anna nem alkudozott. Azt mondta, jó, rendben.

Felhítam előtte az iskolákat, - Kakas kivételével - volt ügyelet.

Déltájt telefon jelez. Helyzetjelentés: Imrus elintézte, Éva el sem indult, mert kiderült, hogy csak 8-10-ig volt ügyelet, holnaptól az illetékes szabadságra megy, és csak jövő héten szerdén lesz újra, 10-12-ig. Anna kapott igazolást, de sajtcédulát. Iskolának nincs olyan papírja. Meggyanusítottam a gyermeket, hogy még ügyintézni sem tud, és felhívtam az iskolát. Tényleg nincs nekik hiteles iskolalátogatásijuk. A sajtcédulával a munkahelytől kell kérni A/4-est, vagy be kell vele menni a MÁK pesti kirendeltségéhez, és oitt kérni. a kapott igazolással aztán vissza kell menni az iskolába kitöltetni azt.

Hajam az égnek áll.

Hívom Ceglédet - foglalt.

Hívom pesti MÁK-ot - foglalt.

Fax. Levél a kirendeltséghez, hogy felhívhatatlanok, és faxoljanak nekem egy üres nyomtatványt.

Délután négyre megérkezett.

Kolléganőm a híreket hallva kiszaladt a potára, és feladta eredetben is az igazolásokat.

Én pedig lemondtam az augusztusi kiutalás halvány esélyéről is....

Áldás és átok

Ülök itten a gép előtt, és elmélkedem... Isten ajándékozó és "büntető" kedvén, és az a gyanúm támadt, hogy Isten jobb keze nem tudja, hogy mit csinál a bal...

Elmélkedem az alkímia csodálatos tudományán, titokzatossága felettébb kezdett érdekelni, mégpedig annak egyik sokat emlegetett válfaja, az aranycsinálás.

Tudom, tudom, ezt csak a hétköznapi emberek hiszik, hogy az aranycsinálás valóban lehetséges, vagy éppenséggel lehetetlenség, és elméletileg szó sincs valóságos aranyról, az csak szimbóluma a szellemi és lelki értékeknek.

Bennem azonban vad vágy kélt, hogy konkrét, fizikai formában megjeleníthessem.

Történt ugyanis, hogy kolléganőm ecsetelte: levelet kapott a MÁK-tól (Magyar Államkincstár), hogy gyermeke koránál fogva nem jogosult a családi pótlékra tovább. Gyorsan beszerezték az iskola látogatási igazolásokat, mert gyermek ugyan betöltötte 18 életévét, de még iskolás.

No, erre biztos voltam abban, mire hazaérek, itt fog várni engem is egy levél, melyben tájékoztatnak arról, hogy megszünt Éva után a családi pótlék, mert 19. éves, joggal vélhetik azt, hogy már nem tanul.

Sebaj, - gondoltam, - a napokban csurrant a pénztárcámba némi pénzösszeg, abból kipótolom az augusztusban átmenetileg kieső 21.000.-Ft-ot (17.000.- családi pótlék, és 4.000.- adókedvezmény), és még mindig marad arra, hogy augusztusban befizessem a kötelező 18.000.-Ft-os vízóra cserét. Aztán valahogyan majdcsak beiskolázódunk:)

És nem csalódtam térti vevényes levél várt rám, úgy bontottam ki, hogy azt hittem, tudom, mi áll benne.

Rápillantottam, és vadul elkezdtem kotorászni a szemüvegem után, azt gondolva, ha felteszem, és jobban látok, akkor mást fog tartalmazni, mint amit első ránézésre látni véltem.

A levélben az állt, hogy a rendelkezésükre álló adatok alapján megállapították, hogy ANNA nevű gyermekem után megvonják a családi pótlékot, mert tanulmányait befejezte. Anna, aki 17. évét töltötte még csak be, és a második osztályt végezte el. Iskolája hat évfolyamos. (Éva csendesen röhög)

Elkezdtem forgatni a papírt, hátha van még valami információ,, amiből kiindulhatok, és lám-lám, valóban volt információ: másik oldalán ugyanaz a határozat - IMRUS nevére. Sikerült MÁK-nak azt is megállapítani - szintén a rendelkezésre álló adatok alapján - hogy Imrus is befejezte tanulmányait, ezért az utána járó családi pótlékot is megvonják. Imrus szintén 17. évét töltötte, lévén Anna ikertestvére, és az iskola harmadik osztálya van mögötte, most következik a negyedik. És, hol van még az ötödik!

Ez testvérek között is 42.000.-Ft kiesés, plusz a vízóra csere. (össz: 60.000.- veszteség)

(Éva fetreng a röhögéstől, mert eddig folyamatosan neki huhogtam, hisz korban ő állt közelebb ehhez az eseményhez)

Nem leszek, meglepve, ha holnap itt fog várni 19 éves Éva lányomról szóló megvonásos levél...

(ebben az esetben: 60+21= 81000.- kiesés) Miből is iskolázom be őket?

Szakszervezet állati rendes, meg a munkahely is, mert a szakszerv. ad gyerekenként ötezret, ha benyújom az elköltött pénz számláit. Ezt mind bírja majd szeptember 30. után.

Munkahely még rendesebb, mert ugyanennyit ad, szintén utána, ha már megvásároltam mindent, és be tudom mutatni a számlát - október végén már várható is, hogy döntenek arról, "mit érdemel az a bűnös... " akinek három iskolás korú gyereke van.

Szeptemberre talán el tudom intézni iskolalátogatási igazolással, hogy újra folyósítsák a családit, de addig?????

FELHÍVÁS!

Aki közelebbit tud az alkímia csodálatos tudományáról, az jelentkezzen, és avasson be engem is. Igérem, jó tanítvány leszek!

kor és kortalanság, önvaló

Egy idő óta valamit nagyon nem értek.

Megvettem a Jobb agyféltekés rajzolás c. könyvet, és megpróbáltam lerajzolni magamat. Már régebben is kísérleteztem vele, de sosem voltam elégedett a rajzzal. Ami azt illeti, még most sem. Ahhoz, hogy "lássam az arcomat", le akartam fotózni magam, mert a tükörbe nézve valahogy mindig elmozdultam, nem tudtam ugyanazt a tartást felvenni, majd a papírra nézni, és vissza ugyanabba a tartásba.

Nos, fotók százai készültek el időnként, mire egyet-egyet jónak találtam, de valahogy nagyon nem hasonlítok magamra.

Teljesen más kép él bennem magamról, mást mutat a tükör, és mást a fotó. Azt még csak megemésztettem valahogy, hogy eltűnt a szív alakú arcom, el a szeplőcskéim, és a mandulavágású szemem, de azt már nagyon nem bírom felfogni, hogy hogyan lehet teljesen más a tükörkép, és a fotó.

Nézem az arcom a tükörben. Már nem ovális, kicsit inkább szögletes, kétoldalt némi bőrtasak ereszkedik meg lassan, enyhe bulldog jelleget kölcsönözve az arcomnak, amolyan "csendesen kérődzik, igen jámbor fajta" bulldog arc.

Nézem az arcom a fotón. Magas homlok - némi hajritkulás következtében - hosszú keskeny arc - lófej. Odaállok a tükör elé, és nézem a kettőt együtt. Semmi kétség, bulldog, és lófej. De, a fotónak azt kellene mutatnia, amit a tükörben látok: ezért fogom a fényképezőgépet, és közvetlen a tükör elől készítem a fotót, így szinte ugyanaz a távolság, mintha a tükörben látnám magam. Lófej marad. Fordulok egyet, és megpróbálom a mögöttem levő tükörrel is ugyanezt, hátha a fények játéka zavar be. Változás semmi, a tükörből egy viszonylag kedves, enyhén bulldogszerű arc néz velem farkasszemet, még felfedezni vélem hajdani szépségem nyomát, a fotón pedig megjelenik a lófej, azzal a különbséggel, hogy így jobban fénylik a homlokom, és az orrom.

Ez egy egész jó játék, ugyanakkor elkeserító is. Ha az egyik oldalról fényképezem magam, akkor apámra hasonlítok, ha a másik oldalról, akkor anyámra. (Meg ne kérdezd, hogy melyik-melyik, mert kétbalkezes vagyok. Magamon sem tudom megállapítani az oldalakat, hát még tükörből. Egy tény: van egyik, és van másik oldalam.) És, ahogy megy el a fejem felett az idő, a "kiköpött apja" egyre inkább anyja lesz. Addig addig nézem a vonásaimat, míg megrendülten veszem észre a szememben az apai nagymamámat. Már csak tikkelni kell kicsit, ahogy ő is tette, és máris én vagyok ő.

Tehát nézem magam, hisz a lentebbi bejegyzések arról szólnak, hogy mutassam meg igazi önvalómat, igazi arcomat.

OKé, nem vagyok egy mai csirke, de bulldog sem, és ló sem. Tiszta állatkert. De, hova lettem én?

Szépségnek nyoma sincs.

Korainak tartom még ezt, az ilyen mértékű elváltozást, hisz vannak, akik ebben a korban még tök fiatalosak. Nekik tíz év mínusz, nekem lassan tíz év plusz. A döbbenet ott van, hogy bennem valaki egész más él. Túlzás lenne azt állítani, hogy a bennem élő kép még megvalósítható, de igazán hasonlíthatnék ahhoz, aki bent vagyok.

Amikor erről a bennem élő valakiről van szó, mindig Kata jut eszembe, és az orosz. Én, a törékeny, fotelben gubbasztó megható kis Tamara, vagy Natasa, vagy mindegy, de orosz, aki arra vár fázósan, hogy törődjenek vele, aggódjanak érte, vegyék körül féltő gondoskodással, ahogy egy törékeny, tüdőbeteg kinézetű Natasát pátyolgatni illik. Aztán meglátom magam a tükörben, és kitör belőlem a csöndes röhögés. A kép, amit látok, kb. két számmal nagyobb Natasánál, egy cseppet sem törékeny, és nem megható. Kemény, határozott asszony, aki megint csak nem én vagyok. Sokáig húzom én, mire elő tudom magamból vadászni őt, és bújkál Natasa is. Senki ki nem nézné belőlem egyiket sem.

Hajaj, ilyen gyorsan öregszik az ember? A ráncok nem érdekelnek. Ami miatt aggódom, az egyfajta belső harmónia hiánya, amit a képeken nem látok - érdekes, tükörben igen, de ki tudja, hogy mit látnak a kívülállók belőlem?

Az élet örök kérdése: ki vagyok én? Melyik vagyok én?

Ne árulja el senki, mert attól tartok, hogy nem lennék megelégedve a válasszal:)

ezt megcsíptük, Oszi!

... mármint a habfelhőket...

Tegnapelőtt, mikor vásárolni indultam, azzal a céllal tettem el a fényképezőgépet, hogy felhőket fotózok. A bitangok elbújtak, mindig úgy helyezkedtek el, hogy nem lehetett jó képet készíteni róluk anélkül, hogy ne lett volna sok sallang mellettük.

Tegnap, amikor a csakrakalibrálásra mentem, csupa tejszínhab volt az ég, csak éppen a fényképezőgép nem volt velem. Nagyon bosszús voltam, és szinte pánik tört ki rajtam, hogy most ezt a sok szépet én nem örökíthetem meg?

Ma reggel, munkába indulás előtt, szokás szerint az ablak előtt kávéztam, és néztem az ablak előtti két fát, és közben azt vettem észre, hogy az ég megint csupa fehér maszatos. Ezért induláskor eltettem a gépet. amikor leértem az utcára, nagyon tetszett, hogy végre igazán süt a nap már reggel, napfényben megyek dolgozni, és alig vártam, hogy a túloldali lakótelepre érjek, a parkhoz. Friss, üde, és hűvös volt a levegő. Nagyon jól éreztem magam benne, felszabadultnak, - a hangulatromboló pusztán az volt, hogy dolgozni indultam - könnyűnek, és, amilyen a szél volt, olyan hajlékonynak, kortalannak. Igen, még kortalannak is éreztem magam.

És szabadnak. Főként szabadnak, a friss szél mindig vadítóan tud rám hatni:)

Megdöbbenve láttam, hogy a fákon nem ragyog a nap. Nem értettem egy pillanatra, hisz a napokban még csupa fény volt minden, mikor erre jártam. Idő kellett, hogy rádöbbenjek: a napokban jónéhány napja volt, és borús időben jártam dolgozni. (Remélem, hogy Medárd elfáradt egy időre)

Ez alatt az idő alatt a napnak sikerült annyit megtennie az égen, hogy már teljesen más szögben éri a földet. Hát, igen, az év felén, a napfordulón túl vagyunk, és bármilyen ijesztően is hangzik, rövidülnek a nappalok. A reggeli fotózásból így nem lett semmi, viszont hazafelé taroltam:))) Képes vagyok a negyedórás úton 80-100 képet is készíteni. Aztán válogatok, mert nem mindegyik sikerül. Van, hogy bemozdul a kezem, van, hogy túl sötét lesz a kép közeli része. Még mindig nem értem, vajon hogyan kellene fotózni ahhoz, hogy a fák, lombok zöldje is harsogjon a képen. Legtöbbször fekete lesz. Néhány nekem így is tetszik, bár nem olyan csodás, ahogy a lelki szemeimmel szoktam látni őket. Képben rögzítve az eget, eltűnik a varázs, amit az égen látok. Nem lehet kiragadni egy szeletet a végtelenből úgy, hogy a szelet ugyanolyan varázslatos, rejtélyes, titokzatos, és végtelen legyen. Hasonló lehet, de ugyanaz nem. Lehet, ha profi fotós lennék, akkor sikerülne, de én még csak kezdő vagyok:)

És természetesen a fáknak sem tudok ellenállni, ha a lombok között átszűrődik a fény. Muszáj volt felnézni, és kattintani egyet:)

utóirat...

órákon keresztül kerestem egy olyan képet, ahol egy apró, éppen megszületett gyermeket emelnek a magasba, és nem találtam, bármilyen címszót írtam be. Ezt még valahogy pótolom, hogy Évinek is megmutathassam azt a képet, "emléket", ami előjött bennem egy mondata nyomán:)

Nincs... ti értitek ezt?

Dulaman - és ezer CD...

kezelés - aura somával

Ez felér egy külön misét, élménybeszámolót:)))

Évi tanult valamilyen kranio gyógyítást, még a lényegét sem tudom elmondani, utána lehet nézni a neten, elég tudományos leírás van róla.

Pl. itt: http://kranio.5mp.eu/web.php?a=kranio

No, szóval ezzel kezdtünk... illetve nem is ezzel... először egy kis bevezetés volt, egy aura szomás nem olajjal... fene tudja mivel. Évi befújta körülöttem a környezetet, ez volt az aura tisztitás egyik lépése. Betakart hatszáz törülközővel, tök jó volt, mégsem volt melegem alatta. Fejem alá kispárna, térdhajlat alá másik tartó/emelő, hogy a gerinc tehermentesítve legyen. Közben már mondta is: előrejelzést kaptak az angyalok, mert gyülekeznek ezerrel:)))

Nem emlékszem minden lépésre, lehet, hogy kimarad valami, de akkor annak nincs is nagy jelentősége. Leült a masszázs ágy mellé, és a két kezét a kersztcsont alá, és kb. deréktáj alá, napfonatcsakra magasságába tette. Olyan forró volt a keze, hogy meg is jegyeztem, hogy rohamosan forrósodik.

- Az én kezem hőmérséklete nem változott semmit sem - nevetett rajtam, és magyarázta, hogy most a keresztcsontnál levő blokkokat oldja, és még mondott néhány szót, ami szerintem a linkben olvasható. Jó hosszú ideig pihiztünk igy, illetve én biztosan. Jól éreztem magam a kezében, és biztonságban. Ez nekem nagyon fontos.

Egyszer csak megszólalt: - milyen könnyű, finom a szerkezeted.

Hát, ez magyarázatot követelt:)

KÖnnyű, finom, légies, amit arra készteti az embereket, hogy lehengereljenek, támadóan lépjenek fel velem szemben, hogy a hatalmukat érvényesíteni tudják felettem. Összetévesztik az én nyitottságomat a gyengeséggel. Mert egy ideig biztos vagyok olyan toleráns, hogy hagyom, aztán, amikor bekeményítek, hogy eddig tartott, és itt a határ, akkor megdöbbennek.

(Épp tegnap küldtem át a rajzomat egy ismerősömnek, aki azt mondta róla: milyen kemény vagyok rajta, és szomorú. Pedig én ezt nem látom a rajzon, és magamon sem, ha tükörbe nézek. Tény, hogy kemény vagyok, mégpedig belül vagyok kemény, van egyfajta belső erőm, ami mindig átlendít a nehézségeken. Szoktam ugyan sajnálni magam, de csak addig, míg nem találom meg az utat. Ez pedig attól függ, mekkor a fa, amitől nem látom az erdőt)

Azt mondta Évi, hogy éppen ezért nagyon könnyű engem kezelni, mert befogadó vagyok rá. Ezen nevetnem kellett, mondtam is neki, hogy ezt nemigen szokták elmondani rólam, sőt, mindig azt kérdezik, miért zárom be magam? Pedig, hát zárja a fene, én éppen még jobban megnyilni akarok. Évi szerint ilyenkor nem nekem van a problémám, hanem nekik, a gyógyítóknak, magukkal, vagy velem. Hisz ahogy minden betegnek megvan a maga gyógyítója, aki hatással van rá, úgy minden gyógyítónak is megvan a maga betege. Tehát én eddig általában olyanokkal szoktam találkozni, akikkel nem voltam szinkronban.

Aztán azt mondta Évi, most olyan érzése van, mintha kisbaba volnék, aki most született, és akit a karjába vett. Szerinte ez biztos, hogy meg is történt valamelyik életünkben, mert nagyon ismerős az érzés benne velem szemben. Valamelyik életében volt bába. (Én inkább azt mondanám, dulaman.) El tudom képzelni, mert ahogy mondta, magam előtt láttam a képet, ahogy az anya mellől éppen ezzel a tartással elvesz, egészen óvatosan, de mégis biztonságosan, és olyan érzésem volt, mintha a magasba emelt volna, mintegy bemutatásképpen. Hogy kinek: az embereknek, vagy az Istennek, az angyaloknak, azt nem tudom, mert nem éreztem meg az időt. Csak a magasba emelésre, a fényre, és a levegőre "emlékszem".

Közben a keresztcsontnál időnként elkezdett lüktetni, mint ahogy a szív a vért pumpálja. Ez jelentette azt, hogy valóban kezd felszabadulni a blokk.

Amikor ezzel végzett, következett a csakraterápia. Ja! az egész előtt választanom kellett köveket, hogy melyikkel szeretném, ha gyógyítana. Először csak egy hegyikristályt választottam, de kiderült, hogy a hét csakrához hét követ kell választani. és választani kellett a pomanderek közül is. először színre választottam, majd illatra szűkítettem a kört, és két pomádé maradt fenn: ST.Germain és Krisztus. Ezért a kezelés elején St. Germainnel kezdtünk, őt úgyis nagyon szeretem, ismerős már eleve a Consuelo regényből, és azt hiszem a Vörös Oroszlánban olvastam még róla.

No, és akkor kezelés tovább: amelyik csakrát kezelte éppen, annak az üvegét megmutatta a színei miatt. Természetesen minden csakrát a saját színével. Először a csakrák hátsó bemenetét, vagyis hasra kellett fordulnom. Ő öntött a kezébe az olajból, és finom mozdulatokkal bedörzsölte a csakrába annak tartalmát, - közben mondta, hogy kilégzéssel mit engedjek el, és belégzéssel mit vegyek magamhoz annak a csakrának az energiáiból, - majd rátett egy követ, - ásványt - és betakarta a törülközővel. Ugyanez következett előlről is, közben Évi tolmácsolta az angyalok "idétlenségét", mert állati gyerekesek tudnak lenni, tele vannak játékossággal, humorral.

Elmeséltem neki Attila és Raziel afférját, erre azt mondta, hogy Raziellel még nem találkozott, de most itt van, és azt üzeni nekem, hogy új információja van a számomra, valami újat akar átadni nekem.

(ez Raziel üvege)

Hát, szeretjük őt, tök röhej: én vagyok a beavató főpapnője, és nem látom, nem hallom, nem értem őt, akkor, amikor látni, hallani, érteni kellene, és külön tolmács kell hozzá. Bezzeg a hülyeséget én is meghallom. Amikor cukkolta Attilát és engem a schüssler sók miatt - amik olyan "egyszerűek" csak az ember bonyolít meg mindent - akkor bezzeg éreztem, és "láttam", hogy itt áll a hátam mögött, és vigyorog Attila levelén. Aztán azt mondta nekem, olyanok vagyunk Attiláva együtt, mint hat pár rendőrcsizma. Erre bezzeg van esze(m)!

Hogy én képzelődök, vagy valóban ő mond ilyeneket, mert az én szókincsemet használja, ha velem értekezik, azt már nem tudom:)

Kezelés vége: Krisztus pomádé. JÓ illata van. Használata: csuklóra három csepp, összedörzsölni, feltartani az ég felé a csuklót, kiengedni az univerzumba a fényét, ami visszatér a tenyerünkbe. Ekkor beszórjuk az auránkba, átitatjuk a csakrákat vele, adunk kicsit a földanyának, végül megköszönjük az univerzumnak, és földanyának, hogy táplál minket.

Hát, ennyi, nekem tök jól esett:)))

ÉS! Megkaptam a Krisztus pomádét:) Majdnem tele az üvegecske, de, mivel csak 3 csepp kell belőle, akár életem végéig is eltarthat:)))

Cserébe két CD-t viszek neki: Arámi Miatyánk énekben, és a Gazdagság forrásánál.

ÉS! Ezért cserébe pedig megkapom én azt a CD-t, ami a kezelés alatt szólt. Szinte végig hangtálak, gongok hangja volt, a vége felé egy női hanggal együtt.

A női hangról a Camino jutott eszembe, amikor éjjel felébredtem, és hallottam a csillagok lélegzését, és a szférák zenéjét.

Erről jut eszembe! Ez is volt! Hangtállal is kezelve lettem, napfonat és szívcsakrára lett helyezve, és meggongatva kicsit:)

ez viszont nagyon-nagyon tetszett:)))

ragozom mégis tovább....

Hát, csak nem tudom megállni, hogy ennyi üzenet után ide ne tegyem a "főnök", Raziel üzenetét is, - ami a júliusi hírlevélben jelent meg - hisz legalább annyira aranyos tud lenni, mint amilyen undok is néha, amikor nem segít, csak vigyorog, mint a vadalma:))) Egyébként az ő üzenetei időnként kész keresztrejtvények. Vagy Attilának valamilyen ősi, előző életbeli nyelvezetén beszél, vagy az öregisten tudja, de, ha Attilán keresztül szólal meg, akkor külön szótár kellene hozzá.

Az angyalok egyébként, ahogy mindenkinek abban a formában jelennek meg, amit az illető el tud fogadni, úgy azzal a szótárral, azzal a szókinccsel is beszélnek, akihez beszélnek. Az illető szókincsét használják, ezért nehéz érteni, hogy Attilának miért ezen a nehézkesen érthető szöveggel beszél. Szóval RAziel a nagyfőnök, ATtila a kisfőnök. Razelről nincs képem, egyszer talán hajlandó lesz modellt állni nekem, és akkor lerajzolom:)))

Attiláról azonban kell, hogy legyen egy képem...

Ime, ő Attila... A kép készülte óta már ő is "öregedett" kicsit, de végülis ilyen:)

Szóval Raziel üzenete:

A helyzet adott.
Az erőd hatott.
A hatást tudod.
Az elfogadásban élsz,
Az erőd által,
A hatásért.
A hatosért.
Az emberért,
Az emberekért.
Ő adta a helyzetet,
Ő adja az erőt.
De hatni csak Te tudsz.
Ő csak áldani tud.
Téged.

HÁt, mit mondjak erre: ÁMEN!

Egyébként a júliusi hírlevélben alig három oldalon keresztül sikerült bemutatkoznom:)) Hiába, ha írásról van szó, mindig megtáltosodom:)) Pedig azt hittem, hogy nem fogok tudni írni két sort sem... Alig tudtam elkezdeni, aztán meg alig tudtam abbahagyni:)

maja orákulum

Azt hiszem, hogy igaza van Razielnek. Egyszerű dolgok nem jutnak az eszünkbe, és mindent túlbonyolítunk. Itt ragozom órák óta a maja éves kivetést, és csak az nem jut eszembe, hogy maját maja orákulummal nézzek meg. Az orákulumban minden csillagjegyhez van egy vers, ami jobb agyféltekés odafigyelést igényel, majd ezt követi a Felfedező leírás, és külön található az Utazó, ami az első kettőnek a mélyebb kibontása. A Fény és Árnyék egyaránt terítékre kerül, ami bennünk van. (A csillagjegyek a maja csillagjegyek leírásai, a számok a 13 holdhónap, és vannak a lencsék még a kártyában, melyek valóságaink újfajta látásmódját kínálják, melyek a közelgő idők új paradigmáján alapulnak.)

Nosza, előkaptam azt is, és húztam.

A csillagjegyek közül KAN - t kaptam, eredeti csillagjegyem egyébként CHICCHAN (ejtsd: Csikkán) "Ha Kan-t húztad, ez azt jelenti, hogy most érkezett el a kedvező alkalom arra, hogy elültesd valamely célod, álmod, terved magját..."

A lencséből a BIRODALOM VÁLTÁS lapja jutott, (szerintem egybe kell írni, de a kártyán és a könyvben külön van, talán nem véletlen.

"Ez a lencse arra kér, hogy kvantumugrást hajts végre, ismert világod határain túlra... "

A számokból a négyest találtam meg. Neve: a MÉRTÉK. "A négy a piramis alapja, (püff neki, már megint itt vagyunk) mely egyesíti az irányok erővonalait. A gyémánt mely arra kér, hogy alkalmazd a megkülönböztetés bölcsességét."

Most jött el az ideje álmaid és látomásaid megnyilvánításának..."

Nem ragozom tovább, nekem ennyi elég is volt. Ráadásul a 4 a Tarotban a CSászár lapja, az pedig nem más, mint az én Tarotbeli személyiségtípusom.

Ezek után már nem is merem mélyebben kibontani a kisarkánumok piramisbeli helyzetét, irányítókhoz való viszonyát, mert képes, és rámutat arra, hogy mindez így nem igaz, csak akkor ha...

Ehhez most nincs kedvem, később talán majd megnézem.

még mindig maja év

És, ha már lúd, legyen kövér, tetézzük meg a lentieket egy angyal kártyával is. Nem elég káoszos még az üzenet:)))

Húztam, Dorin Virtue angyalkártyájából, Mihály arkangyalt. EMLÉKEZZ IGAZI ÖNVALÓDRA!

"Isten hőn szeretett, nagy hatalmú, jóságos és kreatív gyermeke vagy."

„Teremtőd a saját képére és hasonlatosságára alkotott, ezért valamennyi tulajdonsága testet ölt benned. A benned ragyogó isteni fény tiszta, az igazságban tündököl, és nincs az a tévedés, amely érvényteleníthetné Isten tökéletes alkotását. Ne félj a hatalmadtól, a nagyszerűségedtől vagy a bölcsességedtől. Azzal ösztönzöl másokat, ha sikerrel boldogulsz az életben, és nagyobb összhangot alakítasz ki az érdeklődési köröddel. Használd az erődet! Legyél nagyszerű! Ez az igazi önvalód!”
Mihály neve azt jelenti: 'aki Istenhez hasonlatos', ugyanis a Tetemtő fenséges szeretete, ereje, hatalma és rendíthetetlen hite sugárzik belőle. Hozzá folyamodván, saját hasonló tulajdonságaink erősödnek fel. Kérjük, hogy látogasson meg álmunkban, és távolítsa el a félelmet a szívünkből, amely gátolja, hogy kiteljesíthessük és megélhessük szellemi ajándékainkat és értékes vonásainkat. Főleg az álomvilágban tud hatékonyan együttműködni velünk, hiszen ilyenkor nyitottabbak vagyunk a befogadásra.

Stimmel. Tudom, hogy mire gondol, csak nehéz meglépni. Erő kell hozzá, mert az igazság már elég nyilvánvaló.

Passzol a Kelyhek 2 és a Botok 10 üzenetéhez.

Zehn der Federn - levegő 10

Odaálltam a polcom elé tipródni egy kicsit, hogy melyik kártyát válasszam arra, hogy az összes lapok közül húzhassak, vajon melyik van már szétválogatva, és melyik nincs? Melyiket könnyebb elővenni, előhúzni? viszonylag a tetején helyezkedett el Margaret Petersen Tarot kártyája - Sitától kaptam. Ezért rá esett a választásom. Húztam fenti kártyát: Zehn der Federn - tollak - vagyis levegő - tíz. a lap ennél sokkal szebb, mint ahogy itt látható. A háttérben, a sötétségben a hold gömbje tűnik fel, gyenge fényében feketének látszó virágok hajladoznak, és előttük egy galamb toll hever.

A galamb Czeizel Bea könyve szerint hírhozó - nem véletlen van a levegő elemhez társítva. Eddig tehát két elem (víz elem - és nem vizelem, nem összeolvasandó - és levegő) érzelmek és gondolatok, és két szám jelenik meg. Nálunk a botok piramisa a levegő elem, és a múlthoz tartozik. Ahogy nézem Margaret lapját, ő a botok lapokat a tűz elemhez társíthatja, hisz vörös fény jelenik meg a kártyán, mint a tűz szimbóluma. akkor viszont miért van ott a toll? Lehet, hogy ő is tud valamit, és mégis a levegő elemhez társítja a botokat? Ebben az esetben a vörös fény csak valamiféle hajnali fény, napfény előhírnöke lehet, hisz a botok tíz lehet a múlt üzenete. Toll: üzenet: botok:múlt, 10: karma, sorsszerűség ismétlődése.

Na nézzük mit ír erről Attila?

Botok 10: vezetés - Crowleynál elnyomás.

Ellentétes, és mégis hasonló üzenet.

Olyan személy vagy ajánlott viselkedési minta, illetve szituáció, amit felvállalva és átgondolva rájöhetünk arra, mi az, ami Isten akaratából történt velünk. Sorsszerű eseményeket keress a múltban. (mindig biztosan sorsszerű: születés, szülés, halál) Értsd meg őket, azonosulj velük, hogy sorsod mágusa légy. Itt és most légy erős, mert az átélt történések felhatalmaznak arra, hogy a múltadból tanulva király legyél a jelenben. A tanuló, tanító, vezető lapja ez. (Tanulva taníts!)
Mottója: Isten velem, vajon ki ellenem?

AMEN! Most mi van.... ?

maja újév - Tarot üzenet

MIndig zavarba jövök, ha húzni kell, mert a lapjaim az én rendszerem szint vannak különválogatva, - nagy arkánum, jelölők (ászok) irányítók, (udvari lapok) és a számozott lapok. NIncs szivem összekeverni őket, így viszont választanom kell, hogy kis arkánumból, vagy nagyból akarok-e húzni. Végül úgy döntöttem, hogy most a kisarkánumból húzok, és majd megnézem a jelenlegi kivetésben elfoglalt pozícióját. (ezt a kártyát - nem csak ezt az egyet, hanem az egész paklit - én rajzoltam, az első kép a lapok hátulja, amin egyaránt megtalálható az Életfa rajzolata, így összekapcsolva szimbolikusan a földet körbe fogó Krisztushálót is megjeleníti, emellett a színek a bágua szerinti Feng Shui életterületeit, színeit jelzik.)

Később jutott csak eszembe, mekkora liba vagyok, hisz ott a többi Tarot paklim, amikben van olyan is, ami nincs különválogatva. És még Dudus oldalán is húzhattam volna.

Tehát húztam: Kelyhek 2. Crowleynál Szerelem a jelentése.

Nálunk: "Ez a most hatalma. A jelen lehetősége a bölcs embert támogatja. Vigyázz a gondolataidra, mert azok most valóra válhatnak. Figyelj magadra, mert most biztos képet, valóságos jellemrajzot kaphatsz magadról. Az égi hierarchia figyelmeztető jele ez. Ha a kérdés, amiért kiraktad a tarot-ot kényelmetlen számodra, akkor tudd, éned sötét oldala ez. Figyelj és elemezd a helyzetet, amibe kerültél. Számodra ez a legjobb megoldás."

Érzelmi szintű lap, és a kettes szám kétséget ugyanúgy jelez, mint intuíciót, megérzést.

Ami elgondolkodtató: Figyelj magadra, mert most biztos képet, valóságos jellemrajzot kaphatsz magadról.

Jó, majd figyelek... Maga a kérdés nem kényelmetlen, hisz egy évre húztam, nem konkrét eseményre. Hál'istennek, nem énem sötét oldaláról van szó:))) az elemzés azonban nem árt.

csakra újrakalibrálás

B. Évi szerint ma van a csakrák újrakalibrálásának napja. ezért én ma kapok egy aura somás masszázst:)) Csupa illatfelhő leszek, ez egyszer biztos, mert nagyon erős illatuk van ezeknek az olajoknak. Vajon mind a hét csakrára hét különböző olajat fog használni, vagy egyet, ami mindegyikre hat?:))))

Ha már ilyen nagy nap van a maja naptár szerinti újévvel együtt, akkor - Ildikó ugyan azt javasolta, hogy érdemes kártyát vetni - húztam egy lapot. Még akkor is ezt választottam, ha tudom, hogy önmagában nem sokat mond, de van egy viszonyag friss kivetésem, majd abból megnézem, hogy hogyan és kihez/mihez viszonyul.

Az ünnepelt

Ime, ő Anna, az ünnepelt. Ez a kép is 2001-ben készült, azóta eltelt hét év, tehát Anna ezen a képen 10 éves. Anya le sem tagadhatná lányát, már ami a rajzot illeti. Nagyon hasonlít rám, kérdés miért? Most olvastam a jobb agyféltekés rajzolás könyvben, hogy az emberbe még gyerekkorába belerögződnek vonalak, amit aztán képes még 40-50 évesen is ismételni. Vagyis bárkit rajzolnék le, az mind hasonlítana rám, független attól, hogy van-e közünk egymáshoz, vagy nincs?

NÉvnap - a konyhában

Annának ma van a névnapja.

Dolgozott ma is, Imrus pedig kettő körül elindult Miskolcra. Szilvi még hamarabb elment, ő Pomázra. Így egyedül maradtam itthon, és szabadon birtokba vehettem a konyhát:) MÉg reggel megfőztem a lestyános krumplifőzeléket, utána indultam el fotózással egybekötött vásárlásra - vettem Ancsának egy money füstölőt, (hát, erre már nekem is be kellett indítanom egyet, rég volt már gyújtva), Bánszki Évinek pedig két hattyút a kapcsolat sarokba. zsírkőből készültek, nagyon szépek.

Amikor magamra maradtam, azt sem tudtam, hogy mivel kezdjek, de végül sikerült egy viszonylag ésszerű sorrendet felállítani. Mivel éppen elfogyott a kávém, annak a megfőzésével kezdtem, és lett belőle csokoládés, mentás kávé, amit hűtőbe tettem kihűlni. (hidegen köll inni)

Közben főztem szirupot, és, amíg az kihült, elkészítettem annának egy édességet, ami nem annyira édes. Elég finnyás a kisasszony, hol fogyókúrázik, hol nincs étvágya, hol nem kívánja a kaját, és mostanában főleg nem az édességet. Ilyenkor szeretjük őt, - és a többit is, akik ugyanígy tudnak válogatni. Ezért készítettem neki egy joghurtos-mentás édességet, ami abból állt, hogy (natúr joghurtot nem mertem venni), hogy vettem egy közepes nagyságú erdei gyümölcsös, ötmagos joghurtot, és úgyis volt itthon ananász konzerv a holnapi ebédhez, ebből készítettem egy kelyhet. (kelyhecskét, mert nincs ehhez poharam, és a pezsgős pohárba tettem bele) Tehát őrőltem mentás cukrot, és menta levelet, reszeltem citromhéjat, és facsartam a levét, ezt összekevertem ananászkockákkal, és rétegesen leraktam a pohárba. Egy kanál joghurt, arra az összekevert ananász, és arra megint joghurt. Tetejére természetesen menta levél került dísznek. Tudniillik, ma ilyen mentás nap járt errefelé. Közben kihült a szirup, azt is összekevertem citromlével, héjával, mentás cukorral, és mentalevelekkel, kicsit felöntöttem még vízzel, jégkocka bele, és hűtőbe bele.

Nekiálltam a holnapi ebédnek, mert Évivel kettőkor találkozom, az azt jelenti, hogy egykor el kell indulnom itthonról, és addig még ki is kell, hogy mossak.

Tehát Imrus tegnap még hozott a négy csirkecomb mellé csirkeszárnyat - azt kapott éppen - mert a combot még én is keveselltem, pedig én írtam fel a vásárolnivalót. A combokat, és szárnyakat befűszereztem, tettem egy kis olajat a vadonásúj RM tepsibe, pici víz, és olaj, fokhagyma a tetejére még, fedő a tepsire, és be a sütőbe. Amikor kész lett, hagytam kihűlni, - ez idő alatt elkezdtem rajzolni fenti portrémat - majd kivettem az olajból, a zsírját leöntöttem, de már nem volt erőm még azt is összefőzni az ananásszal, és tejszínnel, csak betettem a hűtőbe. Ami azért nem volt ilyen egyszerű, mert előbb ki kellett pakolni a bentlévőket, nagyobb edényből kisebb edénybe. Ez pedig törvényszerűen mosogatással járt.

KÖzben azért jobban piszkálta a csőrömet a rajzolás, mint a mosogatás - azért még kész lett mindkettő - így be-befutottam a szobába, és néztem a rajzot, milyen, hol még kell javítani. Ezt fotózás követte, a fotók feltöltése a gépre, válogatás. És, amikor azt gondoltam, hogy megvan a legjobb kép, akkor mindig észrevettem egy kicsi hibát, amit magán a rajzon addig nem láttam meg. Így javítgattam újra és újra, míg el nem jutottam oda, hogy most már eléggé rám lehet ismerni. MÉg mindig lenne mit korrigálni, de azt már nem teszem meg.

Ma egészen biztos, hogy nem, mert éjjel két óra van, és én még mindig nem alszom. HOlnap meg fogok halni, mikor fel kell kelni, de hétfőn még inkább.

Az viszont még messze van.

fotó nincs, elem lemerült, és lassan én is.

lakótelep

Teljesen eltértem a tárgytól, illetve attól, amit még írni szerettem volna, vagy szeretnék, de, ha már így belejöttem, akkor még néhány kép a munkahelyem udvarán levő fákról, és a Gyöngyösi sétányról, ahova mindig gyönyörűség kiszaladni, feltölt. Ebben a fában akkor szoktam gyönyörködni, amikor ebédet melegítek. Míg dolgozik amikró, addig én bambulok az ablakon kifelé, lefelé, mert ez a fa a konyhablak alatt van. Sajnos nem ezt látom, ha kinézek, az emeleten a egy emeletes házon bóklászhat inkább csak a szemem, és egy-két magasabb fában. ez a fa kicsi még, csak az első emeletig ér talán.

Ez is az udvaron van, akkor fényképeztem, amikor lementünk cigarettaszünetet tartani, és körbesétáltuk az épületet.

Ez a fát akkor szoktam szemrevételezni, amikor a dohányzóban vagyunk, pont ránéz az ablak, és több madár is látogatja. Gerle, rigó, cinke, harkály, és isten tudja, milyen piros fejű, sárga hasú kismadár.

A Gyöngyösi sétány gyönyörű a vastagtrözsű fáival, és a fák tövébe ültetett virágokkal. MOndjuk ez a fa nem éppen a vastag törzsét mutogatja, de ültetnek ide fákat is, nem csak növényeket:)

A virágok azonban csodaszépek. Nagyon jó ízléssel ületik őket egymás mellé, és egész nyáron csupa virág a sétány.

Ezek a kövek levesznek a lábamról. annyira jól néznek ki, hogyha nekem egyszer kertem lesz, biztos, hogy abban is lesznek a fák és virágok között kövek is.

És ismét egy fa. nagyon szeretek a fa alá állni, és átfényképezni rajta, de még nem sikerült olyan igazán remekbe szabott kép, mint ahogy én el szoktam képzelni.

Itt a fa vastag törzse, és az alatta levő virágok tetszenek nagyon. Amiért nem álltam meg, hogy lefényképezzem, az a fák között áttörő fény, ahogy a virágot süti, és ragyognak a szírmok a fényben.

Nagyon változatos virágok vannak, és akkor még nem is említettem, hogy van a sétány végén egy szökőkút is. Arról még nincs képem, mert, ha kiszaladunk ebédidőben, ritkán van időm fényképezni, jó, ha időben megjárjuk a közértet.

lakótelep

Szeretem az alkonyokat az ablakból nézni. Van a konyha ablak előtt két fa, csodaszépek tudnak lenni, amikor eléri őket az alkonyi nap. Még a kicsit távolabb levő fa (jobbra) ágain látni, hogy vonja be vörös fénnyel az aludni térő nap. Ilyenkor be szoktam rohanni a szobámba, és megnézem, milyen égi tünemény, játék látszik a hegyek felett.

Ugyanis a kisszoba abalakából, két ház közötti keskeny résen látni a budai hegyekből egy kis szeletet. Ez a kép már a napnyugta vége felé készült, és sötétebb is, mint eredetileg volt, de néhány perc alatt hamar előbukkant a nap, azért, hogy aztán végképp eltűnjön a hegyek mögött.

Csodálatos fénnyel tudja bevonni nem csak a fák lombjait, hanem az eget, a felhőket, és a hegy vonulatát.

Megunhatatlan számomra, ilyenkor szeretnék egy teraszt, egy erkélyt, ami a napnyugtára néz, és néhány percet eltölteni ott, hiszen nem tart sokáig..

lakótelep

Ahogy a rózsának, úgy ennek az ágnak sem tudtam ellenállni. Egy gyönyörű, üde zöld fa levelei között bújik meg ez a sárga levelű ágacska.

Az égen, a fák felett, lassan úsznak tova a felhők.

Ha mindig az eget nézném, sosem venném észre ezt az érdekes növényt, nekem tetszik.

És körülötte apró fehér virágocskák.

Ezen a képen pedig, egy ezüstlevelű fát szerettem volna lefotózni, mert mindig lenyűgöz, hogy ahogy fújja a szél, gyönyörű zöld, és ezüst színben pompázik. De sajnos nem sikerült valami jól:) alá álltam, és egész közelről szerettem volna lefényképezni, hogy a háttér és a környezet ne nagyon legyen benne. Hát, ennyi sikerült...

lakótelep

Időnként rájövök, hogy gyönyörű helyen lakom, igazán nem panaszkodhatom. A fák alagutat alkotnak a járdák felett, a parkokban, a házak előtt virágos kertek - már ahol van - és gyönyörű virágok. És mindenekelőtt látni az eget, a felhőket.

khm... khm... elindultam ma vásárolni, mert holnap találkozom egyik tanulómmal, aki Németországban él, és haza látogatott. gondoltam nem megyek üres kézzel a találkozóra, viszek neki valamilyen ajándékot, mert ő pedig beígért egy aura-soma masszázst:)

És az ablakon kitekintve gyönyörű habflelhőket láttam vonulni. Úgy gondoltam, hogy velem jön a fényképezőgép is:) Ebadta felhői sosem helyezkedtek úgy, hogy sok képet készíthettem volna róluk, mert vagy a házak takarták el, vagy a fák, ahol szabad volt a tér, ott pedig nem volt felhő. Azért készítettem egy-két képet, ha nálam van, nem tudom megállni, hogy le ne fényképezzek egy-egy éppen kinyilt virágot.

MI az, ami szép lehet a központig gyalogolva? Természetesen felhők, fák, virágok. Annyi szép van ezen a rövid úton, csak meg kell látni. tudni kellene fényképezni is, ahhoz azonban még gyakorlat kell:)

Mint megtudtam, a fotót, is szerkeszteni kell, nem mindegy, hogy mi lesz a háttér, mi kerül középre, és nem mindegy, hogy automatával, távlattal, napfénnyel vagy borsú idővel fényképezek, mire van beállítva. Legjobban a távlatot szeretem, de van, amikor az automatával lesznek szebbek a színek. sosem tudom kitalálni, ezért van, hogy egy-egy dolgot kétféleképpen is lefotózok. Ha éppen meg tudom tartani a kezemet, hogy ne legyen homályos:)