Büszkeség

Nem biztos, hogy dicséretes tulajdonság, de én most büszke vagyok. Az összes kölkömre. Bármennyire is ki tudnak hozni a sodromból, néha már azt hiszem, hogy nem is az én gyerekeim, időnként mégis villantanak valamit, amitől kivirulok.
Nagy vizsgák időszaka volt mostanában:
Fiam (fura, de neki nincs beceneve: megvan, ő adott magának: Riccio) érettségizett, és övé lett a legjobb az osztályban két négyessel, és a többi ötössel. És nem tanult négy éven át! Érettségire sem:))))
Bece megvédte a diplomáját. Szintén kevesebb erőfeszítéssel. Lehetett volna jobban is görcsölni rajta:)
Levena is túl van egy munkahely által beiskolázott tanfolyamon.
Bogyó sikeresen továbbjutott, lassan közeledik az érettségihez.
Csuri végzett a harmadikkal, és rajtolhat az érettségiért. Jaj, szegény fejemnek, azt hiszem, hogy ő lesz a leghangosabb vizsgázó: hiszti a köbön, előre hallom:))))

Elballagott…

El, bizony! Még szerencse, hogy egy évben egyszer kell egy ilyet kibírni, mert az ikertesó csak jövőre ballag. Szép az élet, ha egy fiú, egy lány, és külön-külön suliba másképpen járnak. Éljen a nulladik év, amivel a lány indult.
Imádom a jól megszervezett rendezvényeket.
A gyerek indulás előtt öt perccel még nem tudta megmondani, hogy mi a haladási útvonal. Ezért megkapta a virágokat előtte. (Jelzem, nem vitte mind magával, csak a felét, pedig nem is volt sok: nagyika, három lánytestvér, és anyuka)
Nagyika miatt nem másztunk emeletet, földszinten vártunk, aztán okos előrelátással leültettük nagyit a tűző napra, mert később ugyanott állnia kellett volna.
Középső kölöknek esze is volt – ilyenkor tudom őt díjazni:)))) Nem csak morgott, hogy kevés az ülőhely, és nem a fiataloknak kellene ülniük, hanem az időseknek, hanem rendezkedett is. Megkért egy ügyeletes srácot, hogy hozzanak még ki padot.
(Valószínűleg, ha én kérem, nekem nem biztos, hogy kihozta volna, tudniillik nekem nincs hosszú vörös hajam, karcsú derekam, miniszoknyám, és mély dekoltázsom, ami fölött zöld szemek fúródtak a fiú szemébe. Igézés sikerült. Nem is egy pad, hanem legalább még három került elő)
Én a fényképezőgéppel visszamentem az udvari bejárathoz, ha jönnek, tudjak fotózni. Álltunk, és álltunk, néztük az iskola folyosóinak ablakait, de ott csak Felfújt baglyok, és mindenféle repülő állatok voltak láthatóak, ebből tudtuk, hogy alattuk mennek a ballagók. Vártunk, és vártunk, már szinte mindenki beözönlött az udvarra, akik addig sorfalat álltak, kölkök sehol. Végül visszamentünk nagyikához, és mit láttunk????
A gyerek – és az összes ballagó - már ül a helyén. Fotónak lőttek. Tömeg nappal szemben, a mikrofon ugyan működik, de az udvar az előadó felé verte vissza a hangokat, így nem lehetett hallani sem semmit. Kölök bujkált a lapulevél nagyságú zöld alatt, onnan intett, hogy MB1-es ötlet volt ekkora levelet kérni a csokorhoz. A tarkójáról sok szép képet tudtam készíteni, az elölnézettel már voltak némi gondok, mert nem tudtam úgy előre menni, hogy legalább egy fotó készülhessen.
A ballagás ideje: másfél óra.
Kibírtuk. Bár, nagyika a vége felé már felállt, hogy árnyékot keressen, vizet hajkurásztunk, mert tikkadtunk, de egyszer vége lett!
Aztán mindenki balra el! Vagyis, hazafelé. É. Közben telefont kapott, hogy barátja eltörte a lábát, éppen gipszelik, utána telefon, hogy nincs betegszállító, oldja meg, telefonok sorozata, hogy kinek van kocsija, egy kis kajacsomagolás, és szinte vége is a napnak. É.-ra szép napok várnak. Egy beteg, akit ki kell szolgálni, a beteg nem megy vele együtt dolgozni, azt is egyedül kell, főzni kell, suliba menni kell – ha még menni kell, és egyéb feladatok. Úgy szép az élet, ha zajlik. Így folytatja, még a végén felnőtt lesz belőle.

Karácsony második napja van…

Ez már egészen könnyű nap volt az előzőekhez képest:)

Reggel elmosogattam az este ott maradt egy-két edényt, kávét főztem, jógi teát főztem, feltettem a tejfölös húst, kifőztem a tésztát hozzá, felmelegítettem, leszűrtem és szétadagoltam a kocsonyát, szeleteltem beiglit, és úgy gondoltam, megérdemlek egy kis habcsókot, hiszen olyan régen ettem már… (és közben mosogattam, és mosogattam, és mosogattam.)
Ezért csináltam megint, az volt a fő cél, hogyha holnap utazom, ne maradjak már édesség nélkül az úton… Már meg is ettem mindet. „véletlen” a kezem ügyébe került itt a számítógép mellett, és mire észbe kaptam, elfogyott. Ha jól emlékszem, Anna járt erre, és vett belőle, de ez nem biztos:)
Aztán még sütöttem kenyeret is, szintén a holnap miatt, megyek tanítani Dunaújvárosba:)
Amíg apró-cseprő tennivalóimat végeztem, beszélgettem bátyámmal is. Jobbára Imrusra maradt, mert Éva lelépett apjához, később hívott, hogy Árpádföldön alszik, Anna még nem jött haza Gábortól, de jól el voltak a számítógép mellett.

Kapott ő is egy könyvecskét, Imrus verseskönyvét, és úgy járt, mint tavaly: az én könyvemet nézve is csak otthon esett le neki a tantusz, hogy azt én írtam, és most sem vette a lapot. Azt hitte, hogy összeszedtem néhány verset Imrusnak, hogy legyen külön verseskönyve, furcsállotta, hogy nincsenek az írók nevei a versekhez írva, csak éppen az nem jutott az eszébe, hogy Imrus írta őket. Aztán beleolvasott, és egész komolynak ítélte őket:))))

Aggódtam, hogy végezni fogok a konyhában, és még itt lesz, amikor már mese nincs, le kell ülni a géphez hosszú időre, és addig seggelni, míg meg nem írom a decemberi tananyagot a távoktatáshoz. Bátyám időben lelépett, így dolgozhattam egész hosszú időn keresztül:)


Most éppen a hóhért akasztják: néhány soros leírásból, és Attila negyedórás előadásából kell összeállítanom az anyagot, megértenem, amihez egy egész nap kellene, sőt, mi több, tovább is kell adnom már kielemzett példával együtt. Keserves kínok között nehezen, de sikerült elkapnom a fonalat, és kitalálni, hogy hogyan lesz ez kerek egész anyag, és végre elmondhatom, hogy leírni is sikerült, már csak a példaelemzés hiányzik hozzá.
Az sem lesz egyszerű, mert első elemzés, és még a rutinosak leírása is órákat vesz igénybe. De legkésőbb vasárnap el kell készülnöm vele, már a képemről leég a bőr, már rég meg kellett volna kapniuk. Szerencsére feléjük is karácsony van, így talán nem annyira feltűnő a dolog:)
Mégis ciki…. Ennyire elcsúszni, elkésni…

Már csak egy gyors zuhany, és megyek aludni. Mindig frászban vagyok, hogy elalszom reggel, és nem érem el a buszt.

Szalagavató

Mert ide is eljutottunk: Imrus szalagavatójához. A helyszínt nem lehet éppen ünnepélyesnek mondani: a Vasas sportpálya sportcsarnokában voltunk, kissé lepukkant épület, világítás nagyon harmatos, a fényképek pedig… a százhuszonöt képből egy sem sikerült szinte, csak az, ahol a tanárok táncoltak. A többi elsuhanó ködfoltokat ábrázol. Viszont a youtubé-ra máris felkerült a táncukról egy videó. Jelentem, sikerült felismernem a fiamat, pedig ez a videó sem éppen minőségiJ)))

http://www.youtube.com/watch?v=TPZbWBmarxA

Osztálytalálkozó

Itt is voltam....

Túléltem...

Ime a megtalált és megjelent gárda. sokat megismertem, de volt, akit nem. A fiúkon egész elképedtem, ők inkább tartoztak abba a kategóriába, akiket nem ismertem meg. A nevek derengtek, de ők maguk nem nagyon. Sokat beszéltek a többiek olyat, ami úgy kezdődött: emlékeztek? (Én, kérem, semmire sem)

Hát, én nem emlékeztem még arra sem, hogy kik voltak a tanáraim. MOndták a neveket, és pedig csak néztem. Még jó, hogy nem kérdezték meg, hogy miért téged ki tanított, te szerencsétlen?

Hát, Julika néni, miért, nem?

Na, amin kiakadtam, mint egy órarugó, az az volt, mikor kiderült, hogy a Julika néni fia nem más, mint az Égető Szabó János. a neves asztrológus, aki eltűnt a színről, mert mániákus depressziós lett, asszonya kifoszstotta őt mindenből, elvitte a három gyereket, az emeletes házat, az irodát, mindent... János kórházba került, és ezzel elvesztette a klienseit. Haza költözött a szüleihez, és nem képes felállni, újrakezdeni, kilábalni a depresszóból. Bennem meg egyből feltámadt Teréz anyu, és meg akartam szervezni az életét, az új kezdetet. volt egy csomó ötletem, aztán rájöttem, hogy nem elérhető a számomra, csak hosszasabb kutakodás után. El kéne érnem az osztálytársam, el kellene kérnem a Julika néni telefonszámát, és el kellene kérnem a fia telefonszámát. Na, ez már túl bonyolult ahhoz, hogy bárki életét megmentsem, valószínűleg mégsem az én feladatom:)))

Cavingtont nekem...

Jesszusom, az osztálytalálkozóról elfeledkeztem!!!!

Pénteken általános iskolás osztálytalálkozó lesz:))) Milyen jó, hogy bejegyeztem a naptárokba, csak éppen naptárt nem nézek:(
Csülök vendéglő...

De mit keres ott a Weidinger Jancsi??? Ő a szomszédom volt, nem az osztálytársam, és mégis a névsorban szerepelt a neve.......

Jutalom!

Megkaptam. Illetve meg fogom kapni:)

Bezerédi díj, ezüst fokozat:)
Raziel mégis csak dolgozott az anyagi helyzetemen:)

Az érte járó pénzből ki tudom fizetni a panel programbeli nyílászáró javítás árát, talán Imrusnak a ballagó öltönyt... és szeretnék venni magamnak MBT cipőt.... de qrva drága... meglátom.

Főnöknőm beszélt a személyzetivel, mert kiderült, hogy van még tanulmányi szerződés a cégnél, csak éppen csókosoknak. Azt ígérte a személyzetis, hogy szól, ha lesz valami, vagy megtud valamit.

Még a végén a suli is összejön...

Figyelem magam... Nem érzek örömöt. Sőt, egyfajta lehangoltság van bennem. Gondolkodom, hogy miért kellett ennyire kizsigerelnem magam ezért a jutalomért, és miért vagyok megijedve most mégis a sulitól. Az az igazság, hogy a diploma jól jönne, a tanulás már sokkal kevésbé.

Meginogtam.

Bírnám én azt erővel?

Biztosan, hisz nem én vagyok az egyetlen, aki ebben a korban indul neki a tanulásnak. Ha mások vinni tudták, akkor talán én is. Ma találkoztam egy ismerőssel, aki arról beszélt, hogy héberül kellene megtanulnia. Nekem is. Ismer egy tanárt. Mi van, ha a diplomát összekötöm a kellemessel, és héberből nyelvvizsgázok?

Idő

Szalad.
Rohan.
Múlik.
Egy hét eltelt, igaz eredményesen abból a szempontból, hogy begépeltem Attilának a „Tarot tíz pozíciójának testi és lelki oldópontjai” anyagot. Az anyag hivatalos címe: Az infoenergetikai mező és a fizikai test harmonizációja. (tök buli, a Tarot megmutatja, hogy adott esetben egy-egy lelki blokk feloldásához melyik akupresszúrás pontot kell nyomni, és mit kell mondani a blokk feloldásához, azután mivel helyettesítjük, és hogyan kell megerősíteni a pozitív programot.)

Jöttem-mentem vagy semmit sem tettem, de azt nagyon nagy elmélyültséggel, mert nem érzem, hogy két hete itthon lennék szabadságon. Fáradt vagyok, mint aki halálra dolgozta magát.
Voltunk Évával és Imrussal a Deichmanban, voltunk a bolhán, voltam kártyát vetni, beugrottam a munkahelyre ismét az iskolakezdési támogatást intézni, és pénteken az egész napot Attilával töltöttem:)

(bolhán vett kemény 5.000.-Ft-os, három részes kosztüm)

Ez jó volt, feltöltött kicsit, de olyan gyorsan elment az idő, és alig jutottunk valamire. Mindenesetre talált valamit, amit én nem láttam meg, összeállított egy önmagát ismétlő Dávid-csillagot, aztán itt is hagyott. Én pedig nekiálltam, és valami csodát állítottam össze: Hajnal négyre sikerült befejeznem, rajzzal, írással együtt. Szeretem az ilyen éjszakákat, csend van, és elmélyültség.

Így kellene élni.

Tudnék így élni.

És reggel aludni 9-10-ig. Ébredezni, kóvályogni, ennél sokkal inkább el tudnék képzelni egy kis családi házat, teraszosat, ahonnan gyönyörű a kilátás, és ott a teraszon gyönyörködni a fényekben. Aztán tenni-venni valamit, lehetőleg egyedül, mert akkor halad is a munka.
Azt vettem észre, hogy egyáltalán nem mindegy, hogy mikor megy az ember szabadságra – bioritmus szerint. Legközelebb nem csak az időjárást nézem, hanem a bioritmusomat is ki fogyom számolni előre. Sokra megyek a szabadsággal, ha a bioritmusom a béka feneke alatt van, és mozdulni is képtelen vagyok. (Ez itt nem az enyém, csak minta...)
Az idő pedig csak megy… megy… és megy…

Attila azt mondta, hogy valaki megkérte, nézze meg a jövő évet, hogy milyen lesz.
Megnézte.
Kár volt.
Felénél abbahagyta, mert azt látta, hogy az idei év enyhe ahhoz képest, ami jövőre következik, és nem volt rá kíváncsi.
Attila végül Pesten marad. Most, hogy BT-je is van, és egyéni vállalkozó, és munkahelynek az Akasha van bejelentve, kaphat végre hitelt, és lakást keres, lakást vásárol. A 17. kerületben nézett egyet, - ez Rákosborzasztó és környéke - ami neki nagyon tetszett.
Istenem, add, hogy legyen annyi munkája, keresete, hogy fizetni is tudja majd a lakáshitelt.

Aranyos volt, mert azt mondta, szeretne engem és Marcit, vagy még valakit maga mellé venni dolgozni, de ahhoz úgy kell állnia a Bt-nek, és az alapítványnak.
Szegény még nem tudja azt, amit én sejtek, hogy bármennyire is gyűlölöm a munkahelyem, nem hagyhatom ott, pont a fizetés miatt. Nem túl sok van már nyugdíjig, nem tolhatom el a nyugdíjamat, ő pedig nem tudna annyit fizetni, mint a munkahely… (pedig itt elég nudli a fizetés, bár minden nézőpont kérdése)
Ha az éveimet nézem, akkor legkorábban állítólag 59 éves koromban mehetek nyugdíjba a mostani törvények szerint. Addig még van hat és fél év. Ijesztően sok. Ha az éveim számát nézem, akkor most van 34 és fél, ehhez már csak 3 és fél év kell, és megvan a 38 évem. Ám hiába, ha 59 év előtt nem mehetek nyugdíjba. Ahhoz még van hat év…

Hogy lehet még hat évet lehúzni????

Ha az ember nem olyan munkát végez, amit szeret, és szívesen csinál, akkor bezzeg vánszorog az idő.
Az a baj, hogy még a munkával is megalkuszom, de a munkahely mocskos szigorításait nem vagyok képes már sokáig elviselni. Amit művelnek, az már az ellehetetlenítés határát súrolja, és évek óta nem volt béremelés.

Béremelés: abban reménykedtem, hogy szeptember elején megkapom az elmaradt családi pótlékot, az ehavival együtt, és nem. Megint csak egy gyerek utánit küldtek.

Hogy lesz ebből beiskolázás?

Sok hűhó - semmiért...

... és a családi pótlékért...

Ma reggel sok-sok próbálkozás után sikerült felhívnom Ceglédet. Tájékoztattak, hogy kérjek iskolalátogatási igazolást, de nem ám akármilyet. Nem mindegy, hogy mekkora méretű papíron igazolja az iskola, hogy a gyerek még a kötelékébe tartozik. Jelen esetben csak A/4 nagyságú igazolást fogadnak el.

Próbálkoztam, hogy jó, és ha rövid időn belül átfaxolom, akkor kiutalják-e az augusztusi családit, mert különben miből iskolázok be?

Válasz:

- Nézze, asszonyom, megmondom őszintén, hogy én most a júniusi levelekkel foglalkozom, annyi van, hogy nem győzzük. Az igazolást csak eredetben fogadjuk el, tehát nem lehetséges a faxolás. Mire ide ér az Ön levele, addigra augusztus lesz, és akkor a júliusi levelekkel fogunk foglalkozni, még mindig nem az augusztusiakkal. Ezért ne számítson arra, hogy a nyolcadik hónapban bármit is kiutalunk. Utólag meg fogja kapni.

De édes... Utólag majd megveszek mindent a kölköknek...

Megugrasztottam telefonon a gyerekeimet - lévén ma szerda - hogy futás az iskolába, és hozzák az igazolásokat, mert én akkor is faxolni fogok, amellett, hogy postára is adom.

Imrus alkudozott:

- Nekem van A/4-es igazolásom, az nem lesz jó? - motyogta kómás hangon hajnal fél tízkor a telefonba.

- Nem, nem lesz jó, mert nem mostani. Ezeknek az kell, ami egyben igazolja is, hogy beiratkoztál a harmadik évfolyamba, tehát a hatodik havi igazolás nem az igazi.

- Éva alkudozott:

Nekem nem is jött levél ...

- Anna nem alkudozott. Azt mondta, jó, rendben.

Felhítam előtte az iskolákat, - Kakas kivételével - volt ügyelet.

Déltájt telefon jelez. Helyzetjelentés: Imrus elintézte, Éva el sem indult, mert kiderült, hogy csak 8-10-ig volt ügyelet, holnaptól az illetékes szabadságra megy, és csak jövő héten szerdén lesz újra, 10-12-ig. Anna kapott igazolást, de sajtcédulát. Iskolának nincs olyan papírja. Meggyanusítottam a gyermeket, hogy még ügyintézni sem tud, és felhívtam az iskolát. Tényleg nincs nekik hiteles iskolalátogatásijuk. A sajtcédulával a munkahelytől kell kérni A/4-est, vagy be kell vele menni a MÁK pesti kirendeltségéhez, és oitt kérni. a kapott igazolással aztán vissza kell menni az iskolába kitöltetni azt.

Hajam az égnek áll.

Hívom Ceglédet - foglalt.

Hívom pesti MÁK-ot - foglalt.

Fax. Levél a kirendeltséghez, hogy felhívhatatlanok, és faxoljanak nekem egy üres nyomtatványt.

Délután négyre megérkezett.

Kolléganőm a híreket hallva kiszaladt a potára, és feladta eredetben is az igazolásokat.

Én pedig lemondtam az augusztusi kiutalás halvány esélyéről is....

Áldás és átok

Ülök itten a gép előtt, és elmélkedem... Isten ajándékozó és "büntető" kedvén, és az a gyanúm támadt, hogy Isten jobb keze nem tudja, hogy mit csinál a bal...

Elmélkedem az alkímia csodálatos tudományán, titokzatossága felettébb kezdett érdekelni, mégpedig annak egyik sokat emlegetett válfaja, az aranycsinálás.

Tudom, tudom, ezt csak a hétköznapi emberek hiszik, hogy az aranycsinálás valóban lehetséges, vagy éppenséggel lehetetlenség, és elméletileg szó sincs valóságos aranyról, az csak szimbóluma a szellemi és lelki értékeknek.

Bennem azonban vad vágy kélt, hogy konkrét, fizikai formában megjeleníthessem.

Történt ugyanis, hogy kolléganőm ecsetelte: levelet kapott a MÁK-tól (Magyar Államkincstár), hogy gyermeke koránál fogva nem jogosult a családi pótlékra tovább. Gyorsan beszerezték az iskola látogatási igazolásokat, mert gyermek ugyan betöltötte 18 életévét, de még iskolás.

No, erre biztos voltam abban, mire hazaérek, itt fog várni engem is egy levél, melyben tájékoztatnak arról, hogy megszünt Éva után a családi pótlék, mert 19. éves, joggal vélhetik azt, hogy már nem tanul.

Sebaj, - gondoltam, - a napokban csurrant a pénztárcámba némi pénzösszeg, abból kipótolom az augusztusban átmenetileg kieső 21.000.-Ft-ot (17.000.- családi pótlék, és 4.000.- adókedvezmény), és még mindig marad arra, hogy augusztusban befizessem a kötelező 18.000.-Ft-os vízóra cserét. Aztán valahogyan majdcsak beiskolázódunk:)

És nem csalódtam térti vevényes levél várt rám, úgy bontottam ki, hogy azt hittem, tudom, mi áll benne.

Rápillantottam, és vadul elkezdtem kotorászni a szemüvegem után, azt gondolva, ha felteszem, és jobban látok, akkor mást fog tartalmazni, mint amit első ránézésre látni véltem.

A levélben az állt, hogy a rendelkezésükre álló adatok alapján megállapították, hogy ANNA nevű gyermekem után megvonják a családi pótlékot, mert tanulmányait befejezte. Anna, aki 17. évét töltötte még csak be, és a második osztályt végezte el. Iskolája hat évfolyamos. (Éva csendesen röhög)

Elkezdtem forgatni a papírt, hátha van még valami információ,, amiből kiindulhatok, és lám-lám, valóban volt információ: másik oldalán ugyanaz a határozat - IMRUS nevére. Sikerült MÁK-nak azt is megállapítani - szintén a rendelkezésre álló adatok alapján - hogy Imrus is befejezte tanulmányait, ezért az utána járó családi pótlékot is megvonják. Imrus szintén 17. évét töltötte, lévén Anna ikertestvére, és az iskola harmadik osztálya van mögötte, most következik a negyedik. És, hol van még az ötödik!

Ez testvérek között is 42.000.-Ft kiesés, plusz a vízóra csere. (össz: 60.000.- veszteség)

(Éva fetreng a röhögéstől, mert eddig folyamatosan neki huhogtam, hisz korban ő állt közelebb ehhez az eseményhez)

Nem leszek, meglepve, ha holnap itt fog várni 19 éves Éva lányomról szóló megvonásos levél...

(ebben az esetben: 60+21= 81000.- kiesés) Miből is iskolázom be őket?

Szakszervezet állati rendes, meg a munkahely is, mert a szakszerv. ad gyerekenként ötezret, ha benyújom az elköltött pénz számláit. Ezt mind bírja majd szeptember 30. után.

Munkahely még rendesebb, mert ugyanennyit ad, szintén utána, ha már megvásároltam mindent, és be tudom mutatni a számlát - október végén már várható is, hogy döntenek arról, "mit érdemel az a bűnös... " akinek három iskolás korú gyereke van.

Szeptemberre talán el tudom intézni iskolalátogatási igazolással, hogy újra folyósítsák a családit, de addig?????

FELHÍVÁS!

Aki közelebbit tud az alkímia csodálatos tudományáról, az jelentkezzen, és avasson be engem is. Igérem, jó tanítvány leszek!