El, bizony! Még szerencse, hogy egy évben egyszer kell egy ilyet kibírni, mert az ikertesó csak jövőre ballag. Szép az élet, ha egy fiú, egy lány, és külön-külön suliba másképpen járnak. Éljen a nulladik év, amivel a lány indult.
Imádom a jól megszervezett rendezvényeket.
A gyerek indulás előtt öt perccel még nem tudta megmondani, hogy mi a haladási útvonal. Ezért megkapta a virágokat előtte. (Jelzem, nem vitte mind magával, csak a felét, pedig nem is volt sok: nagyika, három lánytestvér, és anyuka)
Nagyika miatt nem másztunk emeletet, földszinten vártunk, aztán okos előrelátással leültettük nagyit a tűző napra, mert később ugyanott állnia kellett volna.
Középső kölöknek esze is volt – ilyenkor tudom őt díjazni:)))) Nem csak morgott, hogy kevés az ülőhely, és nem a fiataloknak kellene ülniük, hanem az időseknek, hanem rendezkedett is. Megkért egy ügyeletes srácot, hogy hozzanak még ki padot.
(Valószínűleg, ha én kérem, nekem nem biztos, hogy kihozta volna, tudniillik nekem nincs hosszú vörös hajam, karcsú derekam, miniszoknyám, és mély dekoltázsom, ami fölött zöld szemek fúródtak a fiú szemébe. Igézés sikerült. Nem is egy pad, hanem legalább még három került elő)
Én a fényképezőgéppel visszamentem az udvari bejárathoz, ha jönnek, tudjak fotózni. Álltunk, és álltunk, néztük az iskola folyosóinak ablakait, de ott csak Felfújt baglyok, és mindenféle repülő állatok voltak láthatóak, ebből tudtuk, hogy alattuk mennek a ballagók. Vártunk, és vártunk, már szinte mindenki beözönlött az udvarra, akik addig sorfalat álltak, kölkök sehol. Végül visszamentünk nagyikához, és mit láttunk????
A gyerek – és az összes ballagó - már ül a helyén. Fotónak lőttek. Tömeg nappal szemben, a mikrofon ugyan működik, de az udvar az előadó felé verte vissza a hangokat, így nem lehetett hallani sem semmit. Kölök bujkált a lapulevél nagyságú zöld alatt, onnan intett, hogy MB1-es ötlet volt ekkora levelet kérni a csokorhoz. A tarkójáról sok szép képet tudtam készíteni, az elölnézettel már voltak némi gondok, mert nem tudtam úgy előre menni, hogy legalább egy fotó készülhessen.
A ballagás ideje: másfél óra.
Kibírtuk. Bár, nagyika a vége felé már felállt, hogy árnyékot keressen, vizet hajkurásztunk, mert tikkadtunk, de egyszer vége lett!
Aztán mindenki balra el! Vagyis, hazafelé. É. Közben telefont kapott, hogy barátja eltörte a lábát, éppen gipszelik, utána telefon, hogy nincs betegszállító, oldja meg, telefonok sorozata, hogy kinek van kocsija, egy kis kajacsomagolás, és szinte vége is a napnak. É.-ra szép napok várnak. Egy beteg, akit ki kell szolgálni, a beteg nem megy vele együtt dolgozni, azt is egyedül kell, főzni kell, suliba menni kell – ha még menni kell, és egyéb feladatok. Úgy szép az élet, ha zajlik. Így folytatja, még a végén felnőtt lesz belőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése