Tegnap kaptam a Hétfői zsengék hírlevelet, melyben Zsolt a szenvedély erejét fejtette ki. Az a véleménye, ha ez nem ég bennünk, akkor nem élünk igazán.
Azt hiszem igaza van. Egy szent tűz ez, ami több, mint hajtóerő. Valaki azt reagálta rá, hogy ez a kolerikusok, szangvinikusok kiválsága, a melankolikusok ezt is egyedül, magányosan adják elő. Ezt csak megerősíteni tudom. Magam sem tartozom feltétlen az első két kategóriába, de ez a láng bennem ég, bármit csinálok is, mint hajtóerő. Ez mozgat, ha rajzolok, ha gobebint hímzek, ha dolgozom, ha főzök, ha takarítok, és szinte mindig és mindenhol.
Nem látszik rajtam, de amit agresszív, dühös hangnak érzékelnek időnként a gyerekeim, az éppen emiatt a belső tűz miatt van.
„Égni kell, annak, aki gyújtani akar” – mondja egy régebbi sláger, és teljesen egyet értek vele.
Azt hiszem igaza van. Egy szent tűz ez, ami több, mint hajtóerő. Valaki azt reagálta rá, hogy ez a kolerikusok, szangvinikusok kiválsága, a melankolikusok ezt is egyedül, magányosan adják elő. Ezt csak megerősíteni tudom. Magam sem tartozom feltétlen az első két kategóriába, de ez a láng bennem ég, bármit csinálok is, mint hajtóerő. Ez mozgat, ha rajzolok, ha gobebint hímzek, ha dolgozom, ha főzök, ha takarítok, és szinte mindig és mindenhol.
Nem látszik rajtam, de amit agresszív, dühös hangnak érzékelnek időnként a gyerekeim, az éppen emiatt a belső tűz miatt van.
„Égni kell, annak, aki gyújtani akar” – mondja egy régebbi sláger, és teljesen egyet értek vele.
Ajándék ez, az élet nagy ajándéka, és, ha tehetném két végéről is égetném a gyertyát, de talán ennyi tűz mégsincs bennem:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése