Reggel elég riadtan ébredtem, - így van ez mostanában szinte minden hétvégén, amikor nem megyek tanítani: milyen nap van ma? Hány óra van? Menni kell dolgozni? Menni kell tanítani? Elaludtam?
Aztán lassan feldereng, hogy nem, nem kell menni sehova. Becéék nem voltak itthon, Csuri sem, Fiam hajnalban elment dolgozni, így egyedül voltam szinte egész nap. Jó érzés volt, hogy nem kell talpig ruhába vágnom magam, ha ki akarok jönni a szobából. Kávéztam, ébredeztem, aztán nekiálltam a dolgomnak. Betettem a mosást, elmosogattam az előző esti két-három darab edényt, és főztem. Lencsét, fasírttal. Közben jött a vihar, lezúdult az eső, én pedig csöndes ténykedésem közepette meg-megálltam az ablak előtt, és néztem. Jó volt, hogy nem voltam útban senkinek, nem kellett újra és újra félreállni hol jobbra, hol balra, és nekem sem kellett senkit kikerülni, senkihez sem kellett szólni, válaszolni. Hatalmas csend volt itthon, miközben kopogott az ereszen az eső, de ennek a hangja csak még nagyobb nyomatékot adott a csendnek. Aztán amilyen hirtelen jött, úgy abba is hagyta, hogy később már csak csendes szemerkéléssel essen szinte egész nap, kisebb-nagyobb szünetekkel, egy kis közbe iktatott napsütéssel. Egy ilyen szünetet használt ki két kisgyerek, akik megjelentek a kihalt téren. A hangjukra néztem le, és elképedve láttam, hogy a két gyereken gumicsizma, esőkabát, és a tér vízben úszik. A gyerekek nagyon élvezték, én pedig azt lestem, hogyha még közelebb mennek a homokozóhoz, akkor hiába a gumicsizma, a szára fölé fog érni a víz, és a gatya is elázik. Nem tudom, hogy láttam-e ekkora vizet a téren, a homokozó pereméig ért. Régen is voltak nagy esők, ilyenkor a hirtelen záportól beázott a lépcsőház alja, és nem lehetett a hátsó kaput használni, mert nem lehetett átgázolni a vízen. Egy ideje kiegyenesítették ott a betont, nem tudom, hogy ma mit adhatott elő, ekkora vízmennyiség mellett.
Én pedig ezalatt mostam, főztem, mosogattam, amikor kész voltam a főzéssel felsöpörtem, felmostam, leszedtem az erkélyről az ágyneműt, a szobámban a ruhákat, és mielőtt kiteregettem volna a mostanit, felporszívóztam, és felszórtam a szőnyegemet az oxigénes száraztisztítóval. Ismét porszívózás, majd ruhateregetés, és közben ment az idő szép csendben. Illetve először lassan, aztán egyszer csak felgyorsult. Délelőtt még azt mondtam, ha ránéztem az órára, hogy még csak ennyi az idő? Jaj de jó, hamar végezni fogok mindennel. Aztán ahogy fogyott a munka, úgy kezdett egyre gyorsabb lenni az idő múlása is, azért észnél voltam, nem kezdtem el kapkodni, maradt a ráérős ténykedés. Jutott idő mindenre, virágot is locsoltam, és rendet tettem a fürdőszobában.
Aztán megjutalmaztam magam egy relaxálós fürdéssel. Még a születésnapomra kaptam kék illatos fürdősót, ezt tettem a vízbe, majd hallgattam tovább a csendet, a gondolataimat, és nagyon békés volt az egész nap.
Aztán megérkezett munkából a Fiam, erőteljes Heló köszönésének hatására darabokra tört a csend, és ideje volt lassan kikászálódni a kádból. Még hajmosás, utolsó nekifutásként betettem a gépbe egy adag törülközőt mosni.
Aztán lassan feldereng, hogy nem, nem kell menni sehova. Becéék nem voltak itthon, Csuri sem, Fiam hajnalban elment dolgozni, így egyedül voltam szinte egész nap. Jó érzés volt, hogy nem kell talpig ruhába vágnom magam, ha ki akarok jönni a szobából. Kávéztam, ébredeztem, aztán nekiálltam a dolgomnak. Betettem a mosást, elmosogattam az előző esti két-három darab edényt, és főztem. Lencsét, fasírttal. Közben jött a vihar, lezúdult az eső, én pedig csöndes ténykedésem közepette meg-megálltam az ablak előtt, és néztem. Jó volt, hogy nem voltam útban senkinek, nem kellett újra és újra félreállni hol jobbra, hol balra, és nekem sem kellett senkit kikerülni, senkihez sem kellett szólni, válaszolni. Hatalmas csend volt itthon, miközben kopogott az ereszen az eső, de ennek a hangja csak még nagyobb nyomatékot adott a csendnek. Aztán amilyen hirtelen jött, úgy abba is hagyta, hogy később már csak csendes szemerkéléssel essen szinte egész nap, kisebb-nagyobb szünetekkel, egy kis közbe iktatott napsütéssel. Egy ilyen szünetet használt ki két kisgyerek, akik megjelentek a kihalt téren. A hangjukra néztem le, és elképedve láttam, hogy a két gyereken gumicsizma, esőkabát, és a tér vízben úszik. A gyerekek nagyon élvezték, én pedig azt lestem, hogyha még közelebb mennek a homokozóhoz, akkor hiába a gumicsizma, a szára fölé fog érni a víz, és a gatya is elázik. Nem tudom, hogy láttam-e ekkora vizet a téren, a homokozó pereméig ért. Régen is voltak nagy esők, ilyenkor a hirtelen záportól beázott a lépcsőház alja, és nem lehetett a hátsó kaput használni, mert nem lehetett átgázolni a vízen. Egy ideje kiegyenesítették ott a betont, nem tudom, hogy ma mit adhatott elő, ekkora vízmennyiség mellett.
Én pedig ezalatt mostam, főztem, mosogattam, amikor kész voltam a főzéssel felsöpörtem, felmostam, leszedtem az erkélyről az ágyneműt, a szobámban a ruhákat, és mielőtt kiteregettem volna a mostanit, felporszívóztam, és felszórtam a szőnyegemet az oxigénes száraztisztítóval. Ismét porszívózás, majd ruhateregetés, és közben ment az idő szép csendben. Illetve először lassan, aztán egyszer csak felgyorsult. Délelőtt még azt mondtam, ha ránéztem az órára, hogy még csak ennyi az idő? Jaj de jó, hamar végezni fogok mindennel. Aztán ahogy fogyott a munka, úgy kezdett egyre gyorsabb lenni az idő múlása is, azért észnél voltam, nem kezdtem el kapkodni, maradt a ráérős ténykedés. Jutott idő mindenre, virágot is locsoltam, és rendet tettem a fürdőszobában.
Aztán megjutalmaztam magam egy relaxálós fürdéssel. Még a születésnapomra kaptam kék illatos fürdősót, ezt tettem a vízbe, majd hallgattam tovább a csendet, a gondolataimat, és nagyon békés volt az egész nap.
Aztán megérkezett munkából a Fiam, erőteljes Heló köszönésének hatására darabokra tört a csend, és ideje volt lassan kikászálódni a kádból. Még hajmosás, utolsó nekifutásként betettem a gépbe egy adag törülközőt mosni.
1 megjegyzés:
Ez nagyon jó lehetett Neked!
Velem is ritkán fordul elő, és igazi ünnpenek számít egy békés, csenddel teli egyedüllét.
Kell az ilyen nekünk. Ettől még az ember szeretheti a családját!:o)
Megjegyzés küldése