Évi tanult valamilyen kranio gyógyítást, még a lényegét sem tudom elmondani, utána lehet nézni a neten, elég tudományos leírás van róla.

No, szóval ezzel kezdtünk... illetve nem is ezzel... először egy kis bevezetés volt, egy aura szomás nem olajjal... fene tudja mivel. Évi befújta körülöttem a környezetet, ez volt az aura tisztitás egyik lépése. Betakart hatszáz törülközővel, tök jó volt, mégsem volt melegem alatta. Fejem alá kispárna, térdhajlat alá másik tartó/emelő, hogy a gerinc tehermentesítve legyen. Közben már mondta is: előrejelzést kaptak az angyalok, mert gyülekeznek ezerrel:)))
Nem emlékszem minden lépésre, lehet, hogy kimarad valami, de akkor annak nincs is nagy jelentősége. Leült a masszázs ágy mellé, és a két kezét a kersztcsont alá, és kb. deréktáj alá, napfonatcsakra magasságába tette. Olyan forró volt a keze, hogy meg is jegyeztem, hogy rohamosan forrósodik.
- Az én kezem hőmérséklete nem változott semmit sem - nevetett rajtam, és magyarázta, hogy most a keresztcsontnál levő blokkokat oldja, és még mondott néhány szót, ami szerintem a linkben olvasható. Jó hosszú ideig pihiztünk igy, illetve én biztosan. Jól éreztem magam a kezében, és biztonságban. Ez nekem nagyon fontos.
Egyszer csak megszólalt: - milyen könnyű, finom a szerkezeted.
Hát, ez magyarázatot követelt:)
KÖnnyű, finom, légies, amit arra készteti az embereket, hogy lehengereljenek, támadóan lépjenek fel velem szemben, hogy a hatalmukat érvényesíteni tudják felettem. Összetévesztik az én nyitottságomat a gyengeséggel. Mert egy ideig biztos vagyok olyan toleráns, hogy hagyom, aztán, amikor bekeményítek, hogy eddig tartott, és itt a határ, akkor megdöbbennek.
(Épp tegnap küldtem át a rajzomat egy ismerősömnek, aki azt mondta róla: milyen kemény vagyok rajta, és szomorú. Pedig én ezt nem látom a rajzon, és magamon sem, ha tükörbe nézek. Tény, hogy kemény vagyok, mégpedig belül vagyok kemény, van egyfajta belső erőm, ami mindig átlendít a nehézségeken. Szoktam ugyan sajnálni magam, de csak addig, míg nem találom meg az utat. Ez pedig attól függ, mekkor a fa, amitől nem látom az erdőt)
Azt mondta Évi, hogy éppen ezért nagyon könnyű engem kezelni, mert befogadó vagyok rá. Ezen nevetnem kellett, mondtam is neki, hogy ezt nemigen szokták elmondani rólam, sőt, mindig azt kérdezik, miért zárom be magam? Pedig, hát zárja a fene, én éppen még jobban megnyilni akarok. Évi szerint ilyenkor nem nekem van a problémám, hanem nekik, a gyógyítóknak, magukkal, vagy velem. Hisz ahogy minden betegnek megvan a maga gyógyítója, aki hatással van rá, úgy minden gyógyítónak is megvan a maga betege. Tehát én eddig általában olyanokkal szoktam találkozni, akikkel nem voltam szinkronban.
Aztán azt mondta Évi, most olyan érzése van, mintha kisbaba volnék, aki most született, és akit a karjába vett. Szerinte ez biztos, hogy meg is történt valamelyik életünkben, mert nagyon ismerős az érzés benne velem szemben. Valamelyik életében volt bába. (Én inkább azt mondanám, dulaman.) El tudom képzelni, mert ahogy mondta, magam előtt láttam a képet, ahogy az anya mellől éppen ezzel a tartással elvesz, egészen óvatosan, de mégis biztonságosan, és olyan érzésem volt, mintha a magasba emelt volna, mintegy bemutatásképpen. Hogy kinek: az embereknek, vagy az Istennek, az angyaloknak, azt nem tudom, mert nem éreztem meg az időt. Csak a magasba emelésre, a fényre, és a levegőre "emlékszem".
Közben a keresztcsontnál időnként elkezdett lüktetni, mint ahogy a szív a vért pumpálja. Ez jelentette azt, hogy valóban kezd felszabadulni a blokk.

Amikor ezzel végzett, következett a csakraterápia. Ja! az egész előtt választanom kellett köveket, hogy melyikkel szeretném, ha gyógyítana. Először csak egy hegyikristályt választottam, de kiderült, hogy a hét csakrához hét követ kell választani. és választani kellett a pomanderek közül is. először színre választottam, majd illatra szűkítettem a kört, és két pomádé maradt fenn: ST.Germain és Krisztus. Ezért a kezelés elején St. Germainnel kezdtünk, őt úgyis nagyon szeretem, ismerős már eleve a Consuelo regényből, és azt hiszem a Vörös Oroszlánban olvastam még róla.
No, és akkor kezelés tovább: amelyik csakrát kezelte éppen, annak az üvegét megmutatta a színei miatt. Természetesen minden csakrát a saját színével. Először a csakrák hátsó bemenetét, vagyis hasra kellett fordulnom. Ő öntött a kezébe az olajból, és finom mozdulatokkal bedörzsölte a csakrába annak tartalmát, - közben mondta, hogy kilégzéssel mit engedjek el, és belégzéssel mit

vegyek magamhoz annak a csakrának az energiáiból, - majd rátett egy követ, - ásványt - és betakarta a törülközővel. Ugyanez következett előlről is, közben Évi tolmácsolta az angyalok "idétlenségét", mert állati gyerekesek tudnak lenni, tele vannak játékossággal, humorral.

Elmeséltem neki Attila és Raziel afférját, erre azt mondta, hogy Raziellel még nem találkozott, de most itt van, és azt üzeni nekem, hogy új információja van a számomra, valami újat akar átadni nekem.
(ez Raziel üvege)
Hát, szeretjük őt, tök röhej: én vagyok a beavató főpapnője, és nem látom, nem hallom, nem értem őt, akkor, amikor látni, hallani, érteni kellene, és külön tolmács kell hozzá. Bezzeg a hülyeséget én is meghallom. Amikor cukkolta Attilát és engem a schüssler sók miatt - amik olyan "egyszerűek" csak az ember bonyolít meg mindent - akkor bezzeg éreztem, és "láttam", hogy itt áll a hátam mögött, és vigyorog Attila levelén. Aztán azt mondta nekem, olyanok vagyunk Attiláva együtt, mint hat pár rendőrcsizma. Erre bezzeg van esze(m)!
Hogy én képzelődök, vagy valóban ő mond ilyeneket, mert az én szókincsemet használja, ha velem értekezik, azt már nem tudom:)
Kezelés vége: Krisztus pomádé. JÓ illata van. Használata: csuklóra három csepp, összedörzsölni, feltartani az ég felé a csuklót, kiengedni az univerzumba a fényét, ami visszatér a tenyerünkbe. Ekkor beszórjuk az auránkba, átitatjuk a csakrákat vele, adunk kicsit a földanyának, végül megköszönjük az univerzumnak, és földanyának, hogy táplál minket.
Hát, ennyi, nekem tök jól esett:)))
ÉS! Megkaptam a Krisztus pomádét:) Majdnem tele az üvegecske, de, mivel csak 3 csepp kell belőle, akár életem végéig is eltarthat:)))
Cserébe két CD-t viszek neki: Arámi Miatyánk énekben, és a Gazdagság forrásánál.
ÉS! Ezért cserébe pedig megkapom én azt a CD-t, ami a kezelés alatt szólt. Szinte végig hangtálak, gongok hangja volt, a vége felé egy női hanggal együtt.

A női hangról a Camino jutott eszembe, amikor éjjel felébredtem, és hallottam a csillagok lélegzését, és a szférák zenéjét.

Erről jut eszembe! Ez is volt! Hangtállal is kezelve lettem, napfonat és szívcsakrára lett helyezve, és meggongatva kicsit:)
ez viszont nagyon-nagyon tetszett:)))