Goblent. Ezt én rajzoltam, és elvittem egy gyorsmásolóhoz, ahol beszkennelték, majd rányomták az általam vitt kongré anyagra. A gobelin hímzés olyan, mint a szotyolázás. Már csak egy öltés, már csak ezzel a színnel, de nem lehet abbahagyni, mert öröm nézni, ahogy formálódik a kezem alatt.
KÖzelről nézve elrémülök, mert annyira darabosnak, szaggatottnak tűnik, de messzebbről már alakul:) Azt hiszem, hogy szép lesz.
Amikor beszkennelték, és rányomták az anyagra, akkor sokkal élénkebb és sötétebb lett a színezete, azt is lehetne mondani, hogy határozottabb.
Meglepetés lesz karácsonyra a kisfőnöknőmnek. Mivel alapjáraton sem olcsó a goblen, - saját tervezésben, nyomtatásban pláne nem - jó lesz, ha kipárnázott fenékkel adom majd át:))
A fonalakkal kicsit ráfaragtam. Azt hittem, hogy nem kell majd vennem, hisz itt van dédike fonalaskosara, de arra jöttem rá, hogy az a rengeteg goblenfonal azért nem fogyott el, mert túl élénk színűek, és kevés köztük a pasztel, a világos szín. Ezért abból is vennem kellett, de már értem, hogy miért halmozódott fel nagymamának a sok fonal. Az ember mindig többet vesz egy motringgal, mert nem lehet kiszámolni, hogy pontosan mennyire van szükség, így mindig marad bontott és bontatlan is.
Hímeznék sokat, magamnak is, de kevés az időm hozzá, így, ha tűt fogok, akkor ajándékba készül. Az lesz a vége, hogy amit egész életemben készítettem, abból semmi sem fog maradni a saját lakásomban, csak a fonalak:) Pedig mekkora buli, hogy saját elképzelést, saját képet hímezhetek, és nem az üzletiekből kell választanom.
Lányok, ha én egy kosárral örököltem, akkor nektek mennyi lesz?
(Halálom előtt hülyeségre nem adok belőle. Utána lehet dorbézolni vele.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése