Új kolléganő

Az új kolléganő régi, Krisztinek hívják. Amikor átköltöztünk a Madarászba, ő nem jött velünk, mert olyan messze lett volna neki, hogy így is este hétre ért haza, ha innen utazott volna, akkor még később. akkor fontosabbnak látta, hogy időben otthon legyen, mert a fiai "kritikus" életkorba léptek,- vagyis egyik kamaszodik, a másik az általános suliban lett volna hajlamos elhajlani rossz rossz társaság felé.

Mivel én nem lehetek osztályvezető, kisfőnöknőm addig törte a fejét, míg ki nem találta, hogy Kriszti gyors, pontos, felelősségteljes, megvan a diplomája, rendlekezik empátiával, intelligenciával, tehát tökéletesen alkalmas lenne főnöknek. Beszélt vele, és Kriszti felvállalta. Persze semmi sem biztos, hisz ki tudja azt megmondani, hogy amit ma kitalált, az működni fog-e jövő év szeptemberében is...

A többi kolléganőket azonban az epe öntötte el. Ez a lelki éretlenség tipikus példája - "ha én egy senki vagyok, akkor te sem nőhetsz ki közülünk, te sem fejlődhetsz tovább".

Egy-két napja csak maguk között morogtak, csámcsogtak, ma megtaláltak engem is. tudom-e, hogy jön Kriszti?

(Hamarabb tudtam, mint ők, csak kisfőnököm megkért, hogy hallgassak róla)

- igen, most hallottam, és nagyon örülök neki. Én szeretem őt, olyan aranyos. Hogy aztán megéri-e neki, vagy jobb lesz-e neki itt, azt csak a fene tudja...

- Biztos elhúzták az orra előtt a mézesmadzagot, valamit igértek neki, biztos jó ajánlatot kapott - tapogatózott az uszító kolléganőm. Szerintem arra volt kiváncsi, és azt akarta mindenáron kiszedni belőlem, hogy mit szólok ahhoz, ami tervbe van véve.

- Hát, ha volt mézesmadzag, amit el lehetett húzni az orra előtt, akkor had húzgálják, ha pedig neki tetszik, és kap rajta, akkor jól teszi, hülye lenne nem kihagyni - feleltem én, és otthagytam a kolléganőt az összes beleszorult feszültségszítással együtt. Tudtam, hogy mire megy ki a játk, mert a szobatársam, véletlen közéjük toppant a napokban, és a Krisztit szídták, szapulták. Eleinte hallgattunk mind a ketten, én arról, hogy tudok róla, hogy jön a Kriszti, és tudok Mari tervéről is, ami szerint őt szeretné osztályvezetőnek,ő pedig hallgatott arról, hogy mibe futott bele a másik szobában.

Mivel Kriszti hétfőn jön, most már úgy gondoltam, hogy elmondhatom neki, hisz a mi szobánkban fog ülni, ő pedig akkor elárulta, hogy mit hallott. Ezek után találtak meg a többiek.

Nem értem őket....

Van három nyugdíjas kolléganőnk, akik minden sátoros ünnepet velünk töltik, ilyenkor bejönnek, hoznak süteményt is, és beszélgetünk. MÉg közel kellene, hogy álljanak hozzánk, hisz tavaly mentek nyugdíjba. Decemberben lesz egy évzáró bulink, amire őket is meghív - nánk, és valószínűleg meg is hívjuk, de a fő lázító, aki barátnőnek is mondja magát megint véres szájjal fröcsög, hogy ne hívjuk őket, már nincs keresnivalójuk a közös bulin.

De, hát mindenkinek kell tartoznia valahova, ami nem a családról, hanem egy közösségről szól....

Mindenkinek tartoznia kell valahova....