Szent este

Mennyivel másabb így leírva, mint folyamatosan mondva: szenteste. Így semmi értelme sincs, azonban a Szent este már valós tartalmat nyer. Szent, megszentelt, tehát megtisztított, megáldott, fénnyel teli.

A hétköznapokban, mindennapokban, vagyis a nap perceiben - nem tudom, hogy hogyan mondjam - már nem érezzük, értjük a tartalmát.

Mindenesetre azt hiszem, hogy kezd tartalmat, formát ölteni, visszakapni valamit abból, amit régen jelentett - nem nekünk, mert eddig a közelébe sem jártunk - a régi embereknek. Igaz, az alma az idén kimaradt, de még elég nehéz mindenre figyelni, hogy tartalmas megszokássá, vagyis szertartássá váljon.

Mitől szertartás? Az kevés, hogy együtt vagyunk, inkább a közös készülődés: pl. diópucolás, mézeskalácssütés mint előhang, aztán enyhe őrület: mit vegyek, hol, mennyiért, stb. és a végén az ajándékozás, aminek most valóban nem az ajándékozás a fő jelentősége, szerepe.

Jópofa, ahogy Júlia megnéz minden ajándékot, - képen lázasan bontogat, úgy, ahogy a nagyanyja szokott: letépi a papírt, és kész - és az idén már magától bontotta ki a közös zsákot, hogy kiossza belőle az ajándékot. Ez úgy történik, hogy meg van szabva: kb. hány forintért lehet ajándékot venni, semlegeset, olyat, amit bárki megkaphat. Ettől aztán csendesen idegbeteg lesz mindenki:))) De, a tavalyihoz képest idén már egész jól ment a vásárlás mindenkinek.

Szóval Júlia benyúl a zsákba, kivesz egy becsomagolt ajándékot, és átadja valakinek. ha véletlen olyan kapja, aki vette, az továbbadja másnak. Utána kezdünk csak bontogatni, így mindenki egyesével kap egy kis figyelmet.

Utána jöttem tavaly és idén én, átadtam meggyújtva mindenkinek a szentelt gyertyát - és egy pici csomagot, amiben tavaly az én könyvecském volt, idén Imrus verseit szedtem csokorba, és vittem nyomdába. A hatás leírhatatlan volt mindenki részéről:)) A gyertyákat egy-egy személyre szabott kívánság is kísért. ( a kép borzasztó lett, ne tessen nagyítani, nekem nem tetszik. Pofát is vágok, és nagyon nehéz elfogadni, hogy ennyire "öreg" lett a fejem:(

Katától azt vártam, hogy megkérdezi majd, kértem-e engedélyt Imrustól a versei nyomtatására, és kiosztására, de ezt végül Éva kérdezte meg, hogy nem sértettem-e személyiségjogokat. (nem, hisz az Amatőr Művészek Fóruma mindenki számára nyitott, aki akarja, megtalálhatja, olvashatja Imrus verseit) Utána megkérdezték még a többiek, hogy ők mikor kerülnek sorra:))))

És valahol itt kellett volna felvágni az almát is.

Névnapot is tartottunk, két Évát, és Istvánt. Éva tárgyi ajándékot nem kapott, mert inkább egy koncertet választott.

Én viszont eszméletlen jó ajándékokat kaptam! (nem csak névnapra)

A karácsonyi ajándék osztásánál nekem jutott egy fonott kosár, tele mécsesekkel, és egy afrikai golyóval! tudta, hogy nálam kell kikötnie:)))

A névnapi a másik fele lett, mert koppantót, gyertyaoltót kaptam, meg egy angyalos kulcstartót, és egy ici-pici fényképtartót. Ez is nagyon-nagyon tetszett, és már benne láttam annak a képét, akiét legszívesebben beletenném, - pont olyan méret - de még nem tehetem bele. Remélem eljön annak az ideje is egyszer, addig nézem így, és tudom, hogy ott a kép is:)

Elgondolkodtam azon, ahogy Kata ebédnél spontán megszólalt: valakinek asztali áldást kellene mondania. És nem jutott hirtelen eszembe egyetlen épkézláb mondat sem, mert a hagyományosat nem akartam - aki ételt, italt adott... - mert az üres, mint minden, ami szabvány. Éva végül elhadarta, de akkor már nekiláttunk többen az evésnek, így nem volt igazán hatása.

Furcsa, hogy neki már van egy viszonylag aranyos bethlehemi jászolja, én pedig eddig nem láttam még sehol sem olyat, amit szívesen megvettem volna - gagyit nem akarok. Menórát is szeretnék egyszer, igazit, nem azt, ami minden ablakban világít, mert az nem menóra.

Az jutott erről eszembe, hogy Attila mennyire megvolt döbbenve, hogy nem tudunk imádkozni, kérni, Istenhez, és Razielhez szólni. Persze, belőle úgy folynak ki az igék, mint csapból a víz, bezzeg nekünk annyira nincs erre szókészletünk, hogyha Raziel rajtunk keresztül, a mi nyelvezetünkön szeretne valamit mondani, akkor igencsak némaságra lenne ítélve, mert egy szót sem találna. Tanulni kell ezt is, főleg nekem, mert különben hogy fogok avatni?

Olyan nincs, hogy a saját szavaimmal, hisz mondtam már, erre nincsenek szavaim. ÚJra kell tanulni imádkozni, fohászkodni, az égiekkel való kommunikáció szavait megtanulni. Vagyis emlékezni rá, hogy hogyan is volt előző életeinkben:) De, hasson természetesen, ez is fontos, ne legyen üres, és pátoszos. Attilától annyira jól jönnek ezek a kifejezések, tuti, hogy volt már pap is anno. Ehhez még hozzájön a bibliaoktatói főiskolája....

Amen...

(ez tuti, hogy mindig szerepel:)))

És e három nap alatt elfogyott hat tojásból készült habcsók - amit szinte mind én ettem meg:))

Sőt, Éva kapot apjától négercsókot névnapjára, én pedig toffify-t, és cseréltünk! nem okozott problémát ennek eltüntetése sem:))

(nem csak ennyi - de már csak ennyit tudtam lefotózni, a többi elfogyott)