Homeopátia

Először arra gondoltam, hogy bejelölöm a Bóna László könyvben azokat a részeket, amiket érdemes megosztanom másokkal, és érdemes ide akár szó szerint is bepötyögni.
Ezért elkezdtem jelölni a könyvben, az érdekesebb, általános részeket. Egy oldal, egy papír, egy oldal, egy papír, így ment egy darabig, és akkor rájöttem, hogy ez képtelenség.
Marad a kútfő, már csak azért is, mert a könyvet kölcsönadtam Levenának – ajánlottan kötelező olvasmányként.

A legtöbb ember azt hiszi, hogy a homeopátiás gyógykezelés csak betegeknek jár. Mekkora tévedés! A „hasonlót hasonlóval” való „gyógyítás” nem csak arról szól, hogyha köhögök, akkor ilyen golyócskát, ha tüsszögök is, akkor olyan golyócskát kapkodok be.
Egyáltalán nem az a fontos, hogy köhögök-e vagy sem. Az a fontos, hogy ennek elbeszélése közben milyen szavakat használok, min problémázok, milyen mozdulatokat teszek, mert ezek mind-mind árulkodó jelek Azt árulják el, hogy milyen lelki probléma lapul a valódi betegség mögött. Így bizony előfordulhat, hogy egy betegség esetén éppen nem az adott betegségre szokásosan adott gyógyszert kell beszedni, hanem valami teljesen mást.

A gyógyítás lényege, hogy „az ahogy kint úgy bent” elv alapján elindítsanak egy folyamatot, ami belső változásként kivetülve, a külvilág felől érkezik vissza, így szembesít minket azzal, amit magunkban, vagy környezetünkben nem tudunk elfogadni. Lehet, hogy a fogalmazásom nem pontos, de írok rá egy példát:
Valaki klausztrofóbiás, fél a bezártságtól, rosszul lesz. Egy gyógyszer hatására a belső folyamat megindulása után beszorul egy liftbe. Vagyis megéleti vele a kezelés azt, amitől annyira fél, hogy lássa, érezze, tudja, nem is olyan félelmetes, és nem kell félni, hisz van megoldás. Legközelebb már biztos, hogy nem fog félni.
(Ezt mondjuk nem nagyon értem, illetve értem, de van ellenkező példa is, amikor valaki soha nem félt, beszorul egy szűk helyre, és onnantól kezdve lesznek félelmei. Ilyenkor nem tudom, hogy mi van:)))

Tehát nem csak fizikai betegségre alkalmazható, hanem lelki problémákra is, sőt, volt érdekesebb leírás is.
Egy házaspár azért jelent meg a homeopátiás orvosnál, mert válságban volt a házassága. Mindkét fel elmondta, hogy mi a problémája. Az orvos összehasonlítja ezeket, és megállapítja, hogy van-e hasonlóság benne, vagy nincs. Ha van hasonlóság, lehet, hogy mindkét embert azonos golyócskákkal gyógyítja. Ha nincs hasonlóság, akkor meg lehet azt csinálni, hogy a két különböző „tünetet” összeolvasztva, egy elképzelt harmadik embert kezdenek el gyógyítani.
Ugyanezt lehet alkalmazni pl. anya és gyerek kapcsolatában is. Ha a gyerek beteg, lehet neki az anya „gyógyszerét” adni, mert a gyermek az anya problémáit tükrözi vissza betegség formájában. Ez persze nem törvényszerű, de lehet.

Egy beteg (valóban beteg) arról panaszkodott, hogy a családja szinte rátelepedik, kihasználja, és nem tud elszakadni tőlük, és az elvárásaiktól. (ez a lényeg). Amikor arról beszél, hogy szeretne kitörni, kiszakadni, de nem tud, mert mindig visszarántják, akkor tesz egy mozdulatot, mintha sólyom lenne, amit a lábánál fogva rántanak vissza, hogy el ne szálljon, és ez a mozdulat segített az orvosnak, hogy az ásvány/állat/növény fajta golyócskákból az állati eredetűt, és a madarakhoz kapcsolódó gyógyszert írja fel.

Döbbenet, nem?

És még írhatnám sokáig a példákat, és ellenpéldákat, történeteket, mert a könyv szinte letehetetlen - főleg a felétől, ahol már nem csak a betegség példákat sorolja – nekem ezáltal a könyv által vált teljesen világossá, hogy miről is szól a homeopátia a golyócskákon kívül, és miről szólt mindaz, amit megpróbáltak ugyan elmagyarázni, több-kevesebb sikerrel, de eddig inkább kevesebbel, nem igazán fogtam fel. Most már értem, és csak ajánlani tudom mindenkinek a könyvet, és a homeopátiát egyaránt.