portré(k)

Íme a mai termés! Három óra kellett hozzá, és ilyenkor nem is értem, hogy milyen 60 percről beszél a jobb agyféltekés könyv, és rajzolás. Hatvan perc alatt max az arányokra jövök rá rengeteg radírozás után. És akkor még csak a fej formáját, szélességét, magasságát, szem és száj helyét határoztam meg, még el sem kezdtem rajzolni.

A harmadik – nem gyerek, hanem kép:)))

(És akkor már legyen három kép: egy villanyfényre állított fotózással, egy holdfényre állítva, és egy automata beállítás a fényképezőgépen. Érdekes megfigyelni, hogy hogyan változik már ettől is a kép hatása. Változatlanul meg lehet nézni nagyobban, kattints a képre.)

Gyereknek gyerek, de nem a harmadik. Nem sikerült valami jól. (Nem a gyerek, hanem a kép) Maga a rajz igen, még mindig elhűlök, hogy milyen eszméletlen kifejező lehet egy sikeres árnyékolás, hasonlít is, és egy kicsit mégsem. Megint a szája az, ami nem tökéletes. Lehet, hogy az árnyékolással van baj, mert az is nagyon sokat jelent. Legalább annyit, mint a vonalak, részletek egymáshoz való aránya. Elképesztő, hogy egy-két mm. Mekkora „torzulást” tud okozni, és persze, hogy ilyen kicsi eltérést nem is lehet meglátni – mégsem stimmel a rajz. Erre véletlen jöttem rá egyik rajznál, kínomban csak át akartam húzni egy vonalat, és egy ici-picit elcsúszott a ceruza. És egyből jó lett a rajz! Az sem mindegy, hogy mennyire élesek vagy halványak a vonalak, ezért csínján kell megfogni a ceruzát, jó tudni, hogy az adott részt inkább H-s vagy 3B-s ceruzával rajzoljam-e. Hiába rajzolom halványan a 3B-sel, a vonal sokkal erőteljesebb lesz – igaz, könnyebb radírozni.

Ha valaki megkockáztatja, hogy modellt ül nekem, számítson sok-sok órára, és arra, hogy fejen állva kezdünk, és ha nem is kell három órán át fejen állni, sokszor kell megtenni menet közben:))))
Most mit csináljak? Valahogy ki kell kapcsolni a racionális agyat:)))

Holnap kiülök az utcára, és a kedves kliens is arra fogom kérni, hogy álljon fejre… szerintetek milyen sikerem lesz???
És nekik?

Boci szelet

Beszéljünk kicsit másról is, néha lehet velem ilyet is tenni a megszállottság alatt:)))

A sütemény receptje onnan származik, ahonnan a Citromos Varázs, vagyis Dunaújvárosból, a „diákjaimtól”:)

Nagyon egyszerű, és gyors, a tészta összekeveréséhez még a turmix gépet sem kellett elővenni, igaz, kifelejtettem belőle a tojást, amivel a legnehezebb csomómentesre keverni. Így is megsült, megnőtt, és tényleg olyan lett, mint egy boci oldala:))))

Tehát a túrót úgy kikeverem, mint egy palacsinta tölteléket: cukor, vaníliás cukor, reszelt citromhéj (ez az eredeti receptben nincs benne) egy egész tojás, és egy evőkanál búzadara.

Tészta:
15 evőkanál liszt,
11 evőkanál cukor – nem, Levena, nem sok, pont ennyi kell bele:)))
Két evőkanál kakaó, egy vaníliás cukor (ezt sem írta a recept, de szerintem finomabb tőle)
Egy kis kanál (feltételezem, hogy mokkás) szódabikarbóna.

Egy tojás,
Másfél deci olaj, - nem, ez sem sok, én is azt hittem, de nem. (Még mindig kevesebb, mintha margarint kellene beletenni 15-20 dkg-ot. )
Két és fél deci tej.

Összekeverjük, beleöntjük egy kisebb tepsibe, és a kakaós masszába egy-egy határozott mozdulattal „belecsapjuk” a túró” foltokat. Azért kell belecsapni, hogy ne a tetején maradjon.
Előmelegített sütőben sütjük, akkora hőfokon és addig, mint általában a kavart tésztákat.

felhők

Tegnap hazafelé jövet nagyon felhős volt az ég, és ámulva néztem: élt, és mozgott az egész, közel volt, és olyan hatást keltett, mintha gömbölyű kupola borult volna fölénk. Néhányan meg is néztek, hogy mit néz ez a majom az égen, ahelyett, hogy a lába alá nézne. Jó volt jönni a fák alatt, zúgott a szél a fülemben, és susogtak a fák hajladozva. Szeretem a vihar előtti állapotot – vihar végül mégsem lett belőle, csak egy-egy átfutó zápor, még éjjel is.

Ma is jó erős szél volt.
Szeretem a szelet:)
Szeretem az esőt:)
Szeretem a napsütést:)
A havat is, a hideget is, de a jeget azt nem szeretem. Az csúszik.
A felhők nem csúsznak.

Vagy mégis?

rajzgyakorlat2

Szó érte a ház elejét, hogy lófejet rajzolok:))

A javítás eredetileg is a szándékomban állt, mert én is észrevettem, és már rá is jöttem, hogy hol és hogyan lehet javítani, de most meg is tettem. Még mindig nem lett tökéletes, de a további javításhoz kicsi a papír:(

Legfeljebb, ha időmilliomos leszek, újrarajzolom...

Készült egy másik rajz is, lehet kritizálni. tudom, a szája ferde, mint az anyjának, és a szeme kicsit furcsa. Az első rajzhibát vállalom, a másik félig meddig gyári hiba, ilyen, vagy igy néz:)

MÉg gondolkodom, hogy hogyan lehetne javítani, de szakmai kifejezést használva attól tartok, hogy a sok korrigálástól bedöglik a papír.

(Meg kell nézni a rajzot eredetiben, mert ott sokkal harmonikusabbak a képek, mint fényképezve. A fényképezés során az árnyékolás sokkal erősebbnek látszik, így az egész rajznak más a hatása. MÉg mindig javaslom, hogy katt a képre, egész más, mint így, kicsiben.)

A munkahelyen nagyobb sikerem volt. Egyrészt a rajzokkal, másrészt pedig készítettem egy összeállítást, hogy mit hol lehet találni az új feldolgozási rendszerben. Lépésről lépésre magyaráztam a keresési lehetőségeket, a monitorképet paintben kidekoráltam piros jelölésekkel, és úgy illesztettem a dokumentumba. Főv. asszonyunk el volt ragadtatva, végre ő is mindent megtalál majd a programokban, ha keresni akar valamit, eddig nemigen volt ezen a téren sikere.

Itthon pedig tanulóknak válaszoltam, elemeztem, csak utána jöhetett a szabadidő....

A gyertya

Karácsonykor, ha gyertyát szentelünk, az egész évre szól, az év nehéz pillanataiban nyújt segítséget.
Azonban a ceremonális angyaltanfolyamon megtanultuk nem csak ezt a technikát, hanem az adventi gyertyák megszentelését, és azt, hogy ezt a tudást hogyan tudjuk alkalmazni egész évben egy-egy konkrét helyzetre, esetre, alkalomra, folyamatra.

Így kapott Csivit szomorúság, és aggódás „elleni” gyertyát, és ezért kérhetett és kaphatott Levena „takarítást segítő” gyertyát. Nem a gyertya fog helyette kitakarítani – mielőtt kérnétek ti is – hanem abban segít, hogy legyen kedve, ereje, kitartása a mindennapi esti programokhoz, kötelességekhez.

Azt kérdezte, hogyan csinálom?

Elkészítem az oltárt, közben már hangolódom is a szertartásra. Az oltáron mind a négy elemet képviselnie kell egy-egy szimbolikus tárgynak. Ezért ég mécses (három, a hármasságra való tekintettel), oda kerül egy pohár víz, füstölőt gyújtunk, vagy szabad levegőt használunk (nyitott ablak), és egy ásvány a föld energiához.
Mondok néhány keresetlen kedves szót a Teremtőnek (ima) és megkérem, hogy küldje el szolgáit, az angyalokat, akik jelenlétükkel tisztelnek meg a szertartás alatt, és közben közreműködésemmel (ez titok, hogy hogyan) feltöltik az adott elemet szimbolizáló tárgyat az adott energiával. Majd a gyertyát a feltöltött tárgyak felett tartva feltöltik azt – szintén a közreműködésemmel, mert érzem, ahogy átáramlik rajtam keresztül az adott energia a gyertyába. Azért tartom a tárgy felett, mert a szimbólum jelzi, hogy éppen melyik energiával dolgozom, és melyik angyalt hívjam, melyikre van szükségem.
A napi munkák elvégzéséhez kell egy csipet levegő elem, hogy koncentrálni lehessen az éppen végzett feladatra, egy kis könnyedség, játékosság, hogy kedvünk legyen végezni azt. Kell akarat, vagyis egy csipet tűz, lelkesedés, és kell érzelem. És kell egy jó nagy adag belső erő, kitartás, aktivitás, szándék, - és már nem is tudom, (akkor és ott tudtam, ma már nem) hogy mi mindent „varázsoltam” az angyalok segítségével még a gyertyába.
Hívtam, kértem az angyalt, és fogtam a gyertyát. És fogtam, és fogtam, és fogtam, mert akkora gyertyát kellett beavatnom, hogy azt hittem, sosem töltődik fel, izzott a tenyerem, és már úgy éreztem, sosem hagyja abba:)
De abbahagyta, így befejeztem a szertartást, köszönetet mondtam, és ma megkapta a lányom a gyertyát.

Elfelejtettem egy figyelmeztetést elmondani: amikor meggyújtja a gyertyát, akkor tudatosítsa, hogy ez most azért ég, hogy aktív legyen, és nem azért, hogy a lángjába feledkezve elmerengjen:)

A hajnali rajz

Íme, amit tegnap rajzoltam….
Kicsit elkeseredtem itt a gépen nézve, mert eredetiben sokkal, de sokkal szebb lett, szinte el is felejti az ember a képet nézve, az apró hibákat, amik még mindig nem sikerültek. Azt hiszem, itt most a szemmel van egy kis baj….
Azt hiszem, hogy nem tesz jót a képeknek a fotózás a szkennelés helyett, mert eredetiben sokkal jobbak, mint így fotózva.
Akárhogy is igyekszem, egy kicsit meg kell dönteni a képet, ahogy nekitámasztom valaminek, így máris más a rálátás – ami egy picit torzíthat. A képre is esik lámpafény, és az sem mindegy, hogy milyen gépbeállítással fotózom.
(Most úgy tűnik, hogy „mosakszom”, hisz minden okot megtaláltam magyarázatként, hogy miért nem látszik sikerültnek a rajz, pedig hát valóban nem is olyan sikerült – sajnos vannak még hiányosságaim. És nekem mégis gyönyörű, legalább annyira, mint Csivit portréja, a hibáikkal együtt is lenyűgöznek)

Azt elfelejtettem mondani, hogy a tegnap feltett férfifej és Csivit rajza nagyvonalakban fejjel lefelé készült. Ez egy jó tipp arra, hogy becsapjuk a bal agyféltekét, és tényleg működik, jobban sikerülnek a rajzaim úgy, hogy fejjel lefelé rajzolom őket, és utána az apró igazításokhoz fordítom csak meg.

Bece képe nem így készült, lehet, hogy így kellett volna?

Nagyítsatok, úgy jobb:)

hajnali megszállott

Éjjel két óra van, és nekem már oly mindegy, hogy mit csinálok, három óra múlva elkezd csörögni az óra, hogy keljek fel – és még le sem feküdtem.

Előbújt belőlem a megszállott… és rajzol…

A virágot és a férfifejet bent rajzoltam a munkahelyen, több program leállás alatt, a kis hölgy fejét itthon.
Nem ma.
Ma másikat rajzoltam, és muszáj volt befejeznem, mert állati izgalmas dolog, amikor az ember keze alatt egy rajz elkezd hasonlítani a tulajdonosára:)

Még nem tökéletesek ezek a rajzok, Csivit száján is volna mit igazítani, de remélem, így is felismerhető, és az lesz majd a holnapi is:)
A mai rajzot még lefotózhatnám, de hátha holnap még találok rajta igazítani valót:)

A citromos varázs után elkészült az epres változat is, bele tudnék ülni a tepsibe, és addig enni, míg van belőle. Ez kicsit hígabb lett, mert az összetört eper sokkal több lével rendelkezik, mint két kifacsart citrom, de még mindig nagyon ehető. Meg fogom próbálni majd sárgabarack lekvárral is, és gondolkodm, hogy mivel lehet még próbálkozni:)

ÚJ honlap

Elkészült egy másik mestertanár honlapja, a 22-S klub, link oldalt...

Marci viszi ki Ausztriába a rendszert, ezért készült sürgősen a honlap, aztán lassan az Attiláé után az enyém is sorra kerül. Kicsit bosszant, hogy nem tudom anyagilag én állni, és várnom kell, míg Attilának lesz pénze rá, de ez van...

el ne felejtsem a napokban szétküldeni az új honlap címet a tanulóimnak, és belépő kódokat adni nekik az én honlapomra.

Citromos varázs

Hozzávalók:
fél liter tejföl,
fél liter tejszín
12 evőkanál cukor – ez nem sok!
Három citrom.
Babapiskóta – kb. 20 darab (ez a minimum, lehetne kicsit sűrűbben is rakni, de így is nagyon finom, sőt, így több a krémes rész, és nekem így ízlett)

A fél liter tejfölt (vigyázat, egy nagydoboz tejföl kb. 3-3,5 dl) összekeverünk 12 evőkanál cukorral, kettő citrom levével, és reszelt héjával.
A fél liter tejszínt kemény habbá verjük, és hozzákeverjük a cukros, citromos tejfölhöz.
A harmadik citromot egész vékony, apró kockákra szeleteljük.

Egy tepsi vagy tál aljára (nekem a hagyományos, mély piros tepsinél kicsit kisebb, de ugyanolyan mély tepsi volt a megfelelő) egy adag krémet teszünk, és erre rá 10 db babapiskótát, majd ismét krém következik, ismét babapiskóta, és az utolsó adag krémbe belekeverjük a felkockázott citromot, úgy terítjük a babapiskótára.

Más dolog nincs vele, mint betenni a hűtőbe egy éjszakára, hogy a piskóta puhuljon, az ízek összeérjenek, és a krémes, kicsit híg keverék megdermedjen.

A recept Tescóban kapható HULALA növényi tejszínt írt, a Spárban csak a zacskós tejszín van, ehhez én a biztonság kedvéért tettem habfixálót.
Nem kell aggódni, másnapra tényleg megdermed, megkeményedik a tejfölös krém, és eteti magát rendesen. Én meg sem vártam a másnapot, muszáj volt megkóstolnom:))))
Szerintem lehet felezni az adagot, ha csak két személyre készül.

Ez többre készült, de a legtöbb kárt én tettem benne, egy részét bevittem, és osztoztam a kolléganőkkel, másik része itthon maradt, és csak most derült ki, mikor már megettem a maradékot, hogy Csuri nem is evett belőle. Nem baj, majd készítünk másikat, és lehet, hogy azt nem citromosan, hanem epresen fogom elkészíteni:)

Már megint mindjárt éjfél, megyek….

Fénykép nincs róla, nem nagyon láttam értelmét egy fehér felület fényképezésének, amikor pedig szedtem belőle, nem jutott eszembe a fényképezőgép.

Hétvége…

Szombaton tanítottam, és egy órával hamarabb sikerült hazaérnem még Dunaújvárosból is, mint ahogy szoktam. Túl sok tervem volt a hétvégére, ezért hirtelen ötlettől vezérelve leeresztettem mind a két hűtőt, ez esti elfoglaltságnak, előtakarításnak elég is volt. Figyelni kellett, hogy sűrűn és gyorsan cserélgessem a meleg vizes lábast a hűtőkben, hogy ki ne olvadjon semmi.
Vasárnap elaludtam, igaz, volt vagy éjjel egy, mire lefeküdtem előtte való nap, és nehezen aludtam el. Tizenegyre mégis sikerült fel is ébrednem, és kezdődhetett a nap. Főztem borsólevest, tarhonyás húst, felsöpörtem, felmostam, kitakarítottam a mellékhelységeket, kimostam a mosógépet, és készítettem egy édességet is, aminek a neve:

CITROMOS VARÁZS.

Szombaton kóstoltam meg először, egyik tanulóm lepett meg vele – úgy tűnik, jó alany vagyok, mert mindig etetnek valamilyen finomsággal, ez egy jó csoport:)))
A másik kezdő csoport már nem ilyen aktív ebből a szempontból:)))
(a haladók is kényeztetni szoktak, egészséges és „egészségre káros” vagyis hizlaló, de nagyon finom falatokkal.)
Szóval ettem szombaton, és azonnal el kellett nekem is készítenem, mert a receptet is megkaptam a kóstolóval együtt.
Ma már el is fogyott, simán bele tudnék ülni egy tepsibe, és addig enni, míg el nem fogy. Utána pedig gyorsan egy új adagot készíteni…

emlékeztető

holnap 10 milliószoros nap lesz. Vagyis ma.

Kéretik pozitívan gondolkodni.

ha egyszer...

ha egyszer hullafáradt vagyok, miért nem fekszem le?
mi tart ébren?

Ja! a HOld! Telihold!
de olyankor nem is szoktam fáradt lenni.

Most pedig már megint kettő van belőlem.
Egy üti a billentyűket, egy pedig itt áll a hátam mögött, és figyeli, hogy mit csinálok.

Mit szólnának a kölkök, ha egyszer látnák, éreznék, hogy kettő vagyok? Frászt kapnának, azt hiszem, elég belőlem egy is:)

Azonosságok és megfeleltetések

Kaptam ma egy kérdést levélben:

Az illető úgy tanulta numerológiából, hogy a lélekszámunkat megélhetjük negatívan és pozitívan, a karakterszámunkat pedig csak pozitívan, mert az az isteni lélek tükröződése, kiáradása. Én viszont azt mertem írni, hogy ennek is van negatív megélési formája, mégpedig az enneagram karakterfixációja.

Numerológiát nem tanultam, de olvastam, ennek ellenére két dolgot is kétségbe vonok. Az egyik az, hogy a lélekszámunkat csak pozitívan tudjuk megélni. Ahogy az életben semmi sem egyszerűen fehér és fekete, úgy nincs csak pozitív és csak negatív, hisz ahogy a pozitív vagy negatív túlsúlyba kerül, azonnal kitermeli magából az ellenpólusát. Vagyis: a sok pozitív, vagy csak pozitív kitermeli a negatívat, és a csak negatív, ha túlsúlyba kerül, kitermeli a pozitívat. A földön semmi sem létezik az ellenpárja nélkül. Ahogy a földnek is két pólusa van, úgy szerintem ez mindenre vonatkozik, hisz a dualitás és viszonyítás világában élünk. Honnan is tudnánk bármiről, hogy az tiszta pozitív, ha nem ismernénk annak negatív energiáját, ellenpólusát is?

Eleve a teremtés során megjelenik a kiáradó és befogadó energia, vagyis a pozitív és negatív, hisz az Isteni lélegzet nem csak kiárad, hanem Istennek levegőt is kell vennie – ez a befogadó, és egyben negatív, hisz belégzésével már nem saját energiáját, hanem a föld és az emberek által kibocsátott negatív energiát lélegzi be és tisztítja meg, mielőtt visszaáramoltatja hozzánk, - és a kettő közötti szünet nem más, mint a semleges energia. Mivel nem csak a dualitás, hanem ez a szent hármasság jelenik meg a világon mindenben, és akkor van harmónia, ha ez a három energia egyensúlyban van bennünk, így szerintem mindennek, ami a földön létezik, háromféle energiája van: kérdés, hogy mi melyiket ismerjük fel, melyiket éljük, melyiket alkalmazzuk.

A másik kérdéskör a spiritualista rendszerek egymásnak való megfeleltetése.

Ezzel sem értek egyet, hogy nem lehet megfeleltetni őket, hisz az egy minden rendszerben egy, tehát azonos energiát, rezgést, és analógiát hordoz, legyen az numerológiai egyes, enneagram egyes, Életfa első Szefirája, vagy az asztrológiai egyes ház – csak hogy a legismertebbeket említsem.
Valamikor Atlantiszon nem voltak külön, vagy nem alkalmazták külön a spirituális rendszereket, hanem egységében, együtt, egyszerre alkalmazták őket, éppen azért, mert egyről kellett, hogy beszéljenek, független attól, hogy az egyik rendszer az egyik, a másik a másik oldalról világított meg egy személyt, történést, stb. Tehát egyik a másikat elmélyítheti, jobban érthetővé teheti, alátámaszthatja, adhat plusz információt, de soha nem szólhat másról, csak arról az egyről, amit éppen vizsgálunk. Pontosan ezt a következtetést vontam le, amikor összehasonlítottam egy kabbalista Életfa elemzést, egy numerológiai, egy enneagram, egy asztrológiai, és a Tarot életfeladat elemzést magamról.

És ennek megértésében éppen a legutóbbi Enneagram könyv adott sokat. Eli Jaxon-Bear könyve a könyv végén mellékesen odaveti, hogy egy embernek nem egy, hanem három fixációja van. Ennél többet nem ír, de ez elég volt ahhoz, hogy elgondolkodjam azon, mire céloz.

Gondolkodj velem: Az enneagram szimbóluma egy kör. A talizmán készítésekor a tudattalant egy pont vagy egy kör jelképez. De kör jelképezi a szellemi szintet is. És lehet az asztrológia horoszkópja is. A numerológia legtöbbször négyzethálóval dolgozik, ami a Tarotban nálunk a fizikai szint szimbóluma. Ugyanakkor régen az asztrológusok négyzet alakú horoszkópokat készítettek, mert úgy gondolták, hogy a föld is egy négyzetforma. A Tarot kivetésünk pedig háromszöget alkot a síkban, ami nem más, mint az isteni sík szimbóluma, ebben a formában. Viszont ma már azt is tudjuk, legalábbis tudni véljük, hogy a Gizai piramisnak van egy „tükörképe” a föld alatt, tehát megvan a lefelé álló háromszögformánk is, Tarotban az érzelmi szint, és a földi világ befogadó minőségére utal, az isteni szint pedig a kiáradó isteni energiára.
Tehát kör, háromszög, és négyzet. Mindezt megtalálhatod az Életfában is: Szefirák, triászok, és az oszlopok által behatárolt háromszögek, négyzetek.
A kivetésben a tengelyen szintén három szintről beszélünk: isteni, egó, és tudattalan.

Tehát amikor Eli Jaxon-Bear arról beszél, hogy mindenkinek három fixációja van, akkor ezeken a formákon elindulva az Enneagram szabályos és szabálytalan háromszögeit lehet közelebbről szemügyre venni.
A három háromszög: 3-6-9, 1-4-7, és a 2-5-8 számokat köti össze. Ezért úgy gondoltam, hogy – mivel ezek a számok szorosabb kapcsolatban vannak egymással – az egy háromszögben levő energiák lesznek azok, amiket fixációként felveszünk, mégpedig úgy, hogy egyiket tudattalan, másikat egó, harmadikat pedig isteni szinten, ahogy a Tarot tengelyéből erre következtetni lehet. Tehát van szellemi, érzelmi, és ösztönfixációnk, hogy melyiket hol rejtegetjük, azt már valószínűleg nekünk kell megkeresni magunkban.

Maradjunk meg az én példámnál: 9-es enneagram típus, akinek az ösztöneivel van gond, elszakadt az ösztöneitől. Ez az én esetemben gyerekkor óta elfojtott dühöt, haragot, indulatot, irigységet, féltékenységet jelenít meg, és milyen „furcsa”, az Enneagram kilencedik szefirája nem más, mint a kettes csakra, az Életfa legalja, vagyis az állatvilágot jelképező életterület. Az állatok pedig ösztönös agresszióval rendelkeznek, eszük ágában sincs bármit is elfojtani belőle. Amit fel kell ismernem általa: bennem is ott lapul az állat – ha nem tiltottam volna meg magamnak, akkor magamból kifordulva tudnék ordítani néha a dühtől, toporzékolva, és hisztizve. A feladat ennek felismerése, feloldása, és nem elfojtása, hanem az agressziót egészséges hajtóerővé változtatni, kreatívan, tevékenyen megélni – mert a 9-es típus lusta, mint az állat. Látod, már a hasonlat is egy jellemről, és állati ösztönről beszél. A lustaság a 9-es típusnál pedig abban jelenik meg, hogy nem fordít erőt, energiát arra, hogy befelé figyeljen (Remete), inkább felfordítja a lakást, és takarít, dolgozik – de nem önmagán.

A numerológiai 9-es már úgy kezeli, mint egy olyan személyt, aki magában hordozza az előette levő nyolc szám energiáit is. Olvastam egy könyvben, hogy a kilences típusnak arra kell vigyáznia, hogy ne túl gyorsan tegyen rendet a munkahelyén, mert utána nem lesz szükség rá, és állás nélkül maradhat. Nos, a fő szerepköröm a munkahelyen a rendbetétel, bármihez nyúlok, a rendszerzés, stb. Asztrológiában Halak jegy, ami lehet analóg szintén a Remete lapjával, hisz a belső fény megtalálásával Istent találjuk meg magunkban.

Térjünk vissza az enneagramhoz. Mit csinál a 9-es típus ahelyett, hogy megélné az ösztöneit? A fél a világtól, fél a változástól, a konfliktusok felvállalásától, és egy idő után az egész világtól, mert abban megmaradni agresszióval, önvédelemmel (kettes csakra, kilences szefira) lehet csak, (vagyis egészséges egóval), ezért befelé fordul, és elkezd rettegni, csakúgy, mint a hatos enneagram típus. A Remete mit csinál a kivetésben? Aktív cselekvés pozíciójában találjuk (9/19) és pont arról beszél, hogy nem tesz semmit, befelé figyel, hogy megtalálja belső fényét, amit aztán napként kutyakötelessége lenne magából a világra kiárasztani. Ez a Tarotban az életfeladatom is. És a Halak jegyként szintén egyfajta szolgálat jelenik meg, ami Remete analógia.
A másik oldala a hatosnak a hármas típus, aki nem kivonul a világból, hanem belemegy, és egy közösség elismeréséért küzd úgy, hogy értük cselekszik, a szeretetükért cserébe. Úgy gondolja, hogy önmagáért nem lehet szeretni, csak azért, amit tesz. A kilences típus tehát két lábon – 6 és 3 – állva ingadozik az életben.

Magasan díjazom ezt a könyvet, mert azt vallja, hogy nincsenek jó és rossz, negatív és pozitív típusok, és karakterek, hanem csak feladatok vannak mögöttük. Bármit teszünk, bármelyik lábunkra állunk, - az életben váltakozva a két láb között – abból mindig lehet tanulni, fejlődni általa.

rajz - ujjgyakorlat pasztellgyakorlat

Leállt a rendszer. Nem most, nem ma, illetve nem csak ma adott elő ilyet, így ez a rajz, a tegnapi hullámnak nem az utódja, hanem az elődje. Firkáni kezdtem csak úgy, ceruzával, lett belőle egy rózsa, a rózsa végül egy női alak szoknyája lett, majd, mivel szűknek találtam a szoknyát, az egész egy hullámból nőtt ki. Illetve nem lehet tudni, hogy a hullámtündér szoknyájából alakult-e a hullám, vagy a hullám szülte meg a hullámtündért. (A tündér kicsit csunyácska, - emberalakból van, és azt még nem tudok jól rajzolni - de attól még tündér) Utána gondoltam egyet, és színeztem egy kicsit rajta, majd itthon a pasztellkrétával sokat.

Lerajzoltam a reggelemet, ami a másik beírásnál van feltöltve, és a következő rajzot pedig inkább csak másoltam, mert egyszer már elkészült, de akkor akvarell ceruzával, most pedig pasztellkrétával.

Vagyis ma is pihentem, mint tegnap, pedig lett volna dolgom elég.

HOlnap megyek tanítani.

Majdnem elmaradt a választások miatt, de végül vasárnapról sikerült áttennni szombatra. Így legalább én is nyugodtabban megyek szavazni.

Veronika meg akar halni.

És ezen egy cseppet sem csodálkozom. Végre megértettem, hogy mitől van az, hogy nem érzem jól magam a bőrömben, holott az átlagemberek azt mondanák: mi bajom van, anyám hasában sem volt ilyen jó dolgom.
A megszokott. A nem változik semmi. Nem történik semmi, ami történik, az pedig ugyanolyan hétköznapi, mint minden más. Olyan kiszámítható.

Valószínűleg frászt kapnék, ha semmi sem lenne kiszámítható, de ebbe a hétköznapiságba is bele lehet fulladni rendesen.
És ebből a felállásból értem azt is, amikor azt mondom, hogy középszerű vagyok, és középszerű minden.

Van benne egy gondolat: az ember úgy csinál kifelé, mintha ugyanolyan átlagember lenne, mint a többiek, és befelé pedig kinevet mindent és mindenkit, mert tudja, hogy semmi sem az, aminek látszik.
Én ezt alakoskodásnak tartom, és nem a lélek szabadságának. Milyen szabadság az, amit nem élhet meg az ember?
És, ha befelé fordulnak az érzéseim, akkor megvan az esélye annak, hogy ott kezdjen el terjedni, burjánzani. Nem tartom megoldásnak.
De nincs megoldás. Ez sem az, és más sem.

Hogyan lehet ebből kitörni?

Könnyű azt mondani, hogy élj...

A Bábu

A reggeli munkába menet elég nyomasztó volt, néha vannak ilyen furcsa érzéseim: mintha nem haladnék, amikor megyek.
Tettem a lábam, egyiket a másik után, de olyan megerőltető volt, hogy azt hittem, soha nem érek be dolgozni. A Föld mágneses ereje vonzott, valamilyen erő odatapasztott hozzá, és csak húzott minden lefelé. Ugyanakkor a házak, és a fák hatalmasra nőttek, úgy éreztem magam közöttük, mint egy kis hangya és közben nem csak hatalmasokká váltak, hanem eszméletlen távolságba is kerültek tőlem. Kitágult az egész tér, végtelenné vált minden, és mintha egy egész univerzumot kellett volna a vállamon cipelnem. Léptem, csak léptem, sem gyorsabban, sem lassabban nem tudtam menni, de olyan érzés volt, mintha helyben járnék, mint egy dróton rángatott bábú, akinek a lába alatt, mint egy forgószínpadot, forgatják a Földet. Semmi sem volt valóságos, illúzióban jártam, ahol minden más volt, mint úgy általában, mégis minden ugyanaz maradt. Nem is értem, hogyan tudtam időben beérni a munkahelyemre. Ilyen kimerülten kezdődött a nap.

Ma meghozták a CC-s telefonokat, bekötötték, ami azzal járt, hogy többször kellett újraindítani a gépeket, mire működőképesek lett ismét. Futkostam egyik szobából a másikba, segíteni, kinek mi tűnt el a gépéről, visszavarázsolni, és ahol az én tudományom csődöt mondott, ott jöttek a számtechnikusok, és ismést csak újraindíttatták a gépeket.
Ezzel telt a nap.
Azután betöltöttek egy új programot, ami felborított megint mindent, és nem lehetett dolgozni tovább.

Bevittem a rajzaimat. Végre az összes falon levő virág le lett másolva, így az eredetieket betehettem a dossziéba, a kolléganőm pedig másolt magának kb. 15 db rajzot, amit otthon ki szeretne tenni a falra.

Irka-firka

Nem kis módon lepett meg ma a fáradtság… nem is voltam képes arra, hogy írjam a Bolond „életrajzát”.
Megcímeztem a borítékokat, amiben az okleveleket feladom, megrendeltem kolléganőmnek a kért könyveket, átültettem a virágot, összeállítottam a csoportok júniusi tananyagait, és a távoktatásosoknak elküldtem, válaszoltam egy-két levélre, és olyan fáradtság lepett meg, hogy nem volt erőm tovább semmihez. Még meg akartam rajzolni egy liliomot, amit grafittal már megrajzoltam, de most színesben szerettem volna, de végül csak erre tellett az erőmből és a kedvemből:) irka-firka, pasztellkrétával… szükségem volt a kék színre, hullámra, felhőgomolyra:)

És most le kellene feküdni…
De azt hiszem, olyan fáradt vagyok, hogy még ehhez is külön erő kell…

MSZP

A tévedések elkerülése végett nem a Micsoda Szuper Pasiról van szó, hanem az MSZP-ről:)
Eszemben sincs politizálni, csak hazafelé jövet a metróból kijőve a Jobbik asztala mellett végre feltűnt az MSZP is, és virágot osztogattak, meg hírlevélre lehetett feliratkozni.

Amikor megnéztem, hogy mi is folyik ott, mire gyűjtenek aláírást, kaptam egy virágot. És egészen furcsa hatása volt: olyan üdvözült mosollyal hoztam hazafelé, mint aki megnyerte a lottó ötöst:))))

Ezüst levelű, tehát a kedvencem. Úgy sejtem, ez nem éppen szobanövény, inkább kerti, valami bokorfajta, de a szívembe lopta magát, így átültettem, és fogalmam sincs, hogy hova tegyem, ahol nem megy tönkre… A szobámban nincs hely… Az erkélyen szétégeti a nap, és át kellene járnom a nagyszobán, amit még mindig nem favorizálok annyira, bár legkisebb lánykám rendet tett a középső lánykám sarkában is.

khm... khm...

Háááááát, ahogy elnézem, az öregisten sem hinné el, hogy a Balatont, és a birsalmát, kék vázát egy kéz rajzolta(m)....

Rajzgyakorlat

Volt időm rajzolni is. A vonatállomáson láttam egy szökőkutat, ami nagyon megtetszett, mellette két bokorral. Természetesen a hátteret nem tudtam mivel kitölteni, mert nem emlékeztem rá, hogy milyen ház állt mögötte az úttest túloldalán, így a rajz egyik fele a emlékezetből, a másik fantáziából készült.

Így volt ez a fekete alapra radírral rajzolt fával is: ezt a képet egy rajzfüzetben láttam, utána becsuktam a füzetet, és emlékezetből rajzoltam meg, kedvemre változtatva a fák ágain, levelein.

A Balaton már hagy némi kívánnivalót maga után. Emlékezetből készült ez is. Ma leállt a program a munkahelyen, és a rövid szünet alatt rájöttem a felhőrajzolás titkára, nyitjára, már csak sok-sok gyakorlás kell, és menni fog az is:)A vizet kell még másképp, mert ez így elég gyerekes, de már alakul erősen.

A két csendéletet egy-az egyben másoltam a füzetből, és úgy döntöttem, hogy nagyon ügyes vagyok, mert a díszítő sort idigóznom kellett volna, így írta az átmásolást a füzet, én azonban szabad kézzel másoltam át.

A siker csúcsa:

Az egészet elejétől a végéig bal kézzel rajzoltam!

Egyre természetesebben fogom rajz közben a ceruzát,- írni már régóta tudok balkézzel - és állatira élvezem, hogy sokkal lazábban fogom a ceruzát, mint jobbal.