Angyalokkal társalgó

Közelítés az Angyalok zsargonjához

Ahogy a különböző társadalmi rétegek körében, (pl. diákok, alvilág, munkahelyek stb.) létezik egy-egy – az átlagtól eltérő szavakat használó – zsargon, sajátos beszédmód, úgy létezik angyali zsargon is.
Ennek szavai a mi világunkban és nyelvezetünkben talán már régen kikoptak. A mi szavainkat nem ismerik az angyalok, és az ő beszédüket nem értjük mi – ha egyáltalán megszólalni halljuk őket.
Az angyalok a mi szókincsünket használva szólnak hozzánk, de időnként nem találják a megfelelő szót, és nem tudják, hogy az ő szótáruk szavait milyen más szóval lehetne helyettesíteni, hogy megértsük őket. Ugyanez áll fenn fordítva is: nem találunk olyan szót, amit az angyalok értenének úgy, ahogy mi azt szánjuk.
A mai világban – túl a kommunizmusra való törekvésen, túl a szocializmuson – a mostani felnőtteket valamikor tiltották a templomokból, a szülőktől nem kaphatták meg az ég felé irányuló útravalót, így a mostani felnőttek is szókincs nélkül próbálják átadni, vagy át sem adják a hitet, az égiekbe vetett bizalmat. Így a szavakat sem, amikkel szólhatunk az angyalokhoz. Sötétben tapogatózunk, mert a hit és angyali párbeszéd helyén üres vákuumot, fekete lyukat találunk.
Van, aki megtalálja a szavakat, de hiányzik a szavak belső tartalma. A szó olyan, mint egy kehely, élettelen a valódi jelentés, az” isteni nedű” nélkül.
A hasonlat nem véletlen, a kehely a víz elem szimbóluma, a víz elemhez pedig az érzelmek analógiája tartozik. Lehet tehát, hogy találunk szavakat, de nem találjuk az érzelmi töltést magunkban.

Sok angyaltanfolyamot vezető oktató gondolja azt, hogy Istent, és az angyalokat meg lehet szólítani bratyizós hangnemben, egyfajta „cselédként” használva őket. Az angyalokat haverként, Istent faterként megszólítva várjuk reagálásukat, azt hívén, hogy mi végtelenül bizalmas viszonyban vagyunk velük, holott mindez nem más, mint bizalmaskodás. Az a szemlélet az uralkodó, hogy az angyalok azért vannak, hogy minden kívánságunkat lessék, és alig várják, hogy teljesíthessék azt. Egy gondolat és érzés marad itt ki: az irántuk való tisztelet, alázat, hisz attól, hogy feladatuk a mi szolgálatunk, még nem a szolgáink. Szolgálatuk szent szolgálat, ezért tévedés azt hinni, hogy minden önző, és egoista óhajunkat kötelesek teljesíteni.

Miért van ekkora szakadék az angyalok, és közöttünk?

A kabbalisták két teremtést ismernek. Először a Fény az isteni lehelet által Adam Kadmon szemein, száján, orrán és fülein tört keresztül és ezt követően egyetlen "edényben" (Életfában) egyesült, majd ezután minden szefira külön edényt kapott. Az első három szefira, azaz a Felségesek be tudták fogadni a Fényt, ám a többi összetört. Az edények darabokra hullása után a Fény nagy része visszatért a forráshoz, de egy kisebb részük a cserepekkel együtt a mélybe zuhant. Ezekből a lehullott cserepekből lett később az anyag. A szefirákat, az Életfa energiaközpontjait, másképpen angyaloknak is nevezzük.
Ebből a teremtésből azt olvashatjuk ki, hogy ahogyan az angyalok, úgy az emberek is az isteni lehelet által keletkeztek, melyeket edényben, kehelyben, őriznek az angyalok – az emberek nem. Ugyanakkor azt mondják, hogy az emberek sem mások, mint angyalok – bukott angyalok. Azonban, mivel mi is az isteni lehelet által élünk, ezért az angyalokon keresztül kapcsolódhatunk Istenhez. Ezért nagy segítség számunkra az angyalokkal való kommunikáció. Igen, de a mi cserepünk, kelyhünk, edényünk sérült, kihullt belőle az, ami segítene a közös nyelv megtalálásában. Ha megidézünk egy angyalt, Ő leereszkedik hozzánk, (szó szerint, mert csökkentenie kell az energiarezgését), mi pedig nem vagyunk képesek felemelkedni hozzájuk.
Hiányzik egy kapocs.
Ennek egy része a szavak hiánya, de, hiába a szó, ha tartalom nélküli, és üres, ha mégis megtaláljuk.
Mit jelent az, hogy tartalom nélküli, üres szó?
A szó maga a kehely, az edény, amiből, ha hiányzik a szív, az egyszerűség, ártatlanság, a tisztaság, akkor nem hallják meg az angyalok, és ezek nélkül mi sem értjük az angyalokat. Ugyanakkor mi emberek olyan végtelenül bonyolultak tudunk lenni, amilyen egyszerűek az angyalok. Ahhoz, hogy közelebb kerüljünk hozzájuk, szükség van egy kis rituáléra, szertartásra, megtisztulásra, hisz koldus képében közeledünk az angyalokhoz. Félelmeink, előéleteink, negatív gondolataink úgy lógnak auránkon, mint kolduson a rongyok. Egy kis lelki gyakorlat, lelki rituálé, tisztító tűz mindenképpen ránk fér, melyen keresztül megtisztítjuk magunkat ezektől a rongyoktól, hogy emberhez, angyalhoz méltóan közeledjünk hozzájuk. Mivel az angyalok maguk is végtelenül egyszerűek, nem kívánnak tőlünk sem bonyolult szertartásokat, valószínűleg ezek elvégezhetőek mentálisan is, akár az utcán gyalogolva, a lényeg, hogy a lelkünk álljon készen üzenetük fogadására. A tisztelet, a köszönet, a hála, - amit nem várnak el tőlünk, - mindenképpen hatékony a kapcsolat megteremtésére, és a párbeszéd befejezésére.
Ha ez megvan, akkor már csak a szavak hiányoznak, és fülek, lelki fülek a szavak meghallására.
A lelki tartalommal feltöltött szavak kincsesbányája a Biblia, mely Istentől ihletett, ezért nyelvezete bár nehézkes már számunkra, - mintha rejtjelesen kódolva volna - mégis tiszta, emelkedett, pont olyan, amivel az angyalokhoz fordulni lehet. Pontosan ez az, amiért le szoktuk tenni elkedvetlenedve: mert nem értjük. Idegen nyelv tanulásának is az a kulcsa, hogy gyakran olvassuk, forgassuk, ízleljük a szavakat, míg életet nem kapnak. Életet, és lelket, aminek beszédét az angyalok is értik.
Ez kemény munka, csakúgy, mint az idegen nyelv tanulása, nem lehet egyszerre elolvasni, újra és újra vissza kell térni hozzá. Évek munkája fekhet benne, mire nem csak a fejünkbe, hanem a szívünkhöz is elérnek a jelentések.

Mert tudjuk már jól: nem az a tudás, amit fejben megéltünk, hanem amit szívvel is átéltünk.