A Mars

A múlt héten vasárnap szerettem volna írni néhány sort, hogy milyen jó volt kényelmesen, nyugodtan tenni-venni egész nap úgy, hogy csend volt, és épp emiatt a kényelmes lassúság miatt nem jutott már idő arra, hogy itt is megjelenjek.
Azóta pedig csöndes – néha hangos - őrület van. Amikor hangos, akkor én dühöngök.

Hétfőn továbbképzésen voltam délelőtt, délután pedig szökésben voltam, és végre-végre mehettem az elkészült kártyáimért. Tényleg gyönyörű lett, és már át is adhattam belőle néhányat a tanulóimnak. Úgy tűnik, hogy gazdára fog lelni az összes, mert mesterem a maradékot beteszi majd a hírlevélbe. Azóta pedig a munka „őrülete” tart kitartóan fogva. Rengeteg meló van, és rengeteg probléma. A főnöknőm már csak Szilágyi Erzsébetnek hív. Sok időt elvesz, míg megfogalmazom a folyamatosan felmerülő gondjainkat, és továbbítom a központ felé – és az írás a tényleges munkától rabol el engem félórákra. Van, hogy egész nap alig dolgozom, csak kapkodom a telefont, mert az ügyfeleknek is az én számom adják meg, bárhol van gond, ha nem én volnék az illetékes, akkor is.
És dühös vagyok az ügyfelekre, a kollégákra, akik helyett nekem kell megoldani mindent, és a gyerekeimre is, mert felelőtlenek, ami miatt a tanárnőjük is megtalál.

Azt írta egy éves horoszkóp, hogy idén sokkal több lesz a feszültség a Mars miatt – Mars évében vagyunk – de arról nem volt szó, hogy ilyen korán jelentkezik, és rajtam teszteli az erejét. Ez valahogy kimaradt az írásból.

Igen, tudom a megoldást: ha egyszer tudom, tudatosítottam, akkor már kezelni is tudom. Egy frászt. Nem ilyen egyszerű ez, mert az indulat az indulat, attól, hogy tudom, még nem tudom kezelni. Bennem legalább annyi hasonló energia van, mint ami az évben várható, így aztán a Mars és én várhatóan választékot fogunk ordítani egymás hajába. (Nehogy már a kondenzcsík tolja a repülőt!) Vagyok én annyira Shona, mint amennyire ő Mars!

Persze lehetne mondani, hogy micsoda fejlődést ígér ez az év, mert lehetőséget arra, hogy önuralmat tanuljak: de inkább kidühöngöm majd magamból, minthogy lenyeljem, és év végére a májam károsodjon a sok méreganyagtól. Annyira még nem vagyok „megvilágosodott”, hogy elegáns balettmozdulattal fölé emelkedjek a problémáknak…
Ez azt jelenti, hogy „resssszkesssetek egerek!”

(Olyan ez a két kép a Marsról, mint egy-egy folyadékkal teli üveggömb, amibe beleálmodtak egy csodaszép tájat)

Elkészült – feltételezhetően ennek a télnek az utolsó kocsonyája is, azt hiszem, most elmondhatom, hogy eleget főztem, és eleget ettem, talán megbékélek az elkövetkezendő idővel, amit enélkül kell töltenem:)

Viszont lányomnál felhalmozódott a tojásfehérje, amiből kiváló habcsókot lehet készíteni, úgyis régen ettem – olyan régen volt már karácsony:)))

Pénteken pedig tortasütés következik, ikreim képesek voltak úgy megnőni, hogy betöltötték a mai szent napon a 18. életévüket.

Hogy öregszenek ezek a kölykök!