Lazán telt, és nálam kicsit feszülten: figyelni kellett az időre, hisz a megfelelő révvel át kellett jönni, ami eléri a buszt. Ugyanis kiderült, hogy van távolsági busz hazafelé, ami a Népligethez érkezik, így nem kell annyit átszállni – ráadásul az utiköltség is kevesebbe került.
Kicsit megijedtem, hogy még szinte semmit sem rajzoltam le, amit szerettem volna, - minden evésnél kinéztem magamnak egy-egy edényt, hogy milyen jól le lehetne rajzolni.
Kicsit megijedtem, hogy még szinte semmit sem rajzoltam le, amit szerettem volna, - minden evésnél kinéztem magamnak egy-egy edényt, hogy milyen jól le lehetne rajzolni.
Ezért nekiálltam, és még rajzoltam kicsit a csomagoláson kívül, ami nem vett el sok időt. Kávékiöntő, és kávésbögrék mintája.
Mint említettem már, vadul bíztam Józsiban, ezért a csomagomat a csónak orrára tettem, majd Józsi beszálláskor eldönti, hogy melyik oldalt van jó helyen. Jött Józsi, beszállt, és indultunk. Csöndes pánikban szóltam neki, hogy a táskám fent a csónak elején, tetején, orrán, nem fog beesni a vízbe? Józsi ránézett, és azt mondta:
- jó helyen van az ott… nem az enyém fog beleesni…
Hát, köszi….
De, tényleg nem esett bele:)
ÉVI, KÖSZI EZT A HETET, EZER ÉLMÉNYT ADOTT, ÉS FELTÖLTÖTT – REMÉLEM – HOSSZÚ IDŐRE.
- jó helyen van az ott… nem az enyém fog beleesni…
Hát, köszi….
De, tényleg nem esett bele:)
ÉVI, KÖSZI EZT A HETET, EZER ÉLMÉNYT ADOTT, ÉS FELTÖLTÖTT – REMÉLEM – HOSSZÚ IDŐRE.
2 megjegyzés:
Jaaaaaaaajjjjj, annyira, de annyira szép napok voltak, ha élünk jövöre, megújrázzuk!
:-)
Oké, akkor várom a jövő nyarat:)))
Megjegyzés küldése